Nem mindenkinek megy könnyedén, hogy átadja magát a felhőtlen szerelemnek és egy hosszú távon működő, kiegyensúlyozott, biztonságot nyújtó kapcsolatnak. Sokféle oka lehet annak, hogy nem vagyunk készek erre, nem tudunk megnyílni vagy tartósan elköteleződni. Sosem késő azonban foglalkozni ezzel!

Ha most, Valentin-napon is épp egyedül vagyunk, csüggedés helyett gondolkodjunk el szakértőnk bölcs szavain, és ha tényleg szeretnénk, induljunk el a változtatás útján. 

Honnan tudhatjuk, hogy készen állunk-e egy harmonikusan működő párkapcsolatra? 

dr. Szántó Szilvia

– Például onnan, hogy nem ez a cél. Ha nem ezen „pörgünk”, hanem jól érezzük magunkat az életünkben, önazonosak vagyunk, megvan a lelki békénk. Az önmagunkkal való jó élet „mellékhatása”, egyfajta következménye egy jól működő párkapcsolat. Sokan azonban az okot és az okozatot felcserélik és azt hiszik, hogy ha meglesz a nagy Ő, a vágyott párkapcsolat, akkor majd önmagukkal is rendeződik a kapcsolatuk. Ez azonban tévhit – mondja dr. Szántó Szilvia mentálhigiénés segítő szakember és író. – Tud gyógyító lenni egy párkapcsolat, de olyankor előtte mi már valószínűleg dolgoztunk magunkon. Hiszek abban, hogy két elég jó érzelmi állapotban lévő ember tud tartósan jól együttműködni. Ha az egyik rendben van magával, a másik viszont nem, abból gond lesz idővel. Mindjárt fel is sorolok néhány lényeges dolgot, ami feltétele egy harmonikus párkapcsolatnak.

  • Ne a magány elől meneküljünk bele!

– Fontos, hogy ne a magány miatt keressük az új partnerünket, mert az tévútra visz bennünket. Csak akkor kezdjünk új kapcsolatba, ha már megtanultunk egyedül is boldogulni, illetve értékelni az énidőt. Önmagunk elfogadása és megszeretése az első lépés ahhoz, hogy készen álljunk egy tartós kapcsolatra. Ezért érdemes először magunkat feltölteni új és pozitív élményekkel, megismerni és megszeretni önmagunkat. Igazán boldogok mással akkor lehetünk, ha boldogok vagyunk úgy is, ahogyan vagyunk. Elfogadtuk, megismertük, megszerettük önmagunkat. Egy önazonos ember képes egészségesen működő, tartós kapcsolat kialakítására.

  • Ne érjük be félmegoldásokkal!

– Ha több vasat tartunk a tűzben, és beérjük futó kalandokkal vagy kevesebbel, mint amire vágyunk (pl. szeretői kapcsolat), addig nem állunk készen egészséges párkapcsolatra. Ha nem elégszünk meg félmegoldásokkal, nem adjuk alább, mint amire valójában vágyunk, kibírjuk türelemmel, amíg odaérünk, az jó előjel.

  • Dolgozzuk fel, zárjuk le, értékeljük ki és engedjük el a múltat!

– Ha feldolgoztuk a múltbéli sérelmeinket, csalódásainkat, levontuk a következtetést, és ha bizalmat tudunk szavazni egy másik embernek, akkor érdemes új kapcsolatba belevágni.

Ehhez tartozik az is, hogy már túljutottunk az exünkön, már nem hozzá hasonlítgatjuk az új ismeretségeket, már nem követjük őt a közösségi médiában és nem kérdezgetjük a közös ismerősöket róla. Ekkor készen állunk a továbblépésre.

  • Legyünk hajlandóak ismerkedni, és ne utasítsunk el mindenkit azonnal!

– Aki készen áll egy új kapcsolatra, az randevúzni is hajlandó. Jó jel, ha nyitottak vagyunk mások megismerésére és nem azonnal döntünk, hanem egyszerűen csak adunk egy esélyt, és megvárjuk, hogyan alakul a kapcsolódás. Több találkozással több tapasztalatot szerzünk és jobban megismerjük a saját preferenciáinkat is, így könnyebben felismerjük, hogy ki a mellénk való partner.

  • Ne ragaszkodjunk mereven az elképzeléseinkhez!

– Rendben van, ha előzetesen végiggondoljuk, hogy milyen külső-belső tulajdonságokkal rendelkező partnert szeretnénk. Emellett érdemes arra koncentrálni, hogyan is érezzük magunkat a másik féllel. Lehet, hogy például nem olyan korú, alacsonyabb vagy más foglalkozású, mint amit megálmodtunk, viszont mindezek ellenére jól érezzük magunkat vele. Tartsuk magunkat ahhoz, amiből nem adunk alább, de a többi kapcsán legyünk kellően rugalmasak. A tökéletesség illúzióját is engedjük el, helyette törekedjünk az ideálisra.

  • Legyünk képesek meghúzni a határainkat, képviselni az igényeinket és figyelembe venni a másikét!

– Ha már énközlésekkel, erőszakmentesen, a másik bírálása nélkül ki tudjuk fejezni az igényeinket, szükségleteinket, gondolatainkat, érzéseinket, az szintén jó jel. Az is fontos, hogy ezt a másik oldalról is fogadni, kezelni tudjuk. Legyünk képesek hallgatni és ismerjük meg a másik fél kommunikációs stílusát is! Kommunikációval, akár erőszakmentes konfrontációval tudjuk meghúzni a határainkat, ezáltal jobban összecsiszolódunk és még hatékonyabban tudunk együttműködni a partnerünkkel.  

  • Legyünk türelmesek!

– Az érzelmileg érett ember nem siet, megadja az időt a kapcsolat kialakulásának. Nem érdemes elkapkodni semmit, inkább hagyni kell, hadd alakuljon minden a maga ritmusában. Mindez segíti a hosszú távú elköteleződést is.

  • Helyezzük át a fókuszt: én helyett mi

– Két ember együttműködéséhez szükség van annak belátására, hogy már nemcsak a mi szempontjaink vannak jelen, hanem a másik félé is. Szükség van kompromisszumra, de ennek nem kell megalkuvásnak lennie. Törekedhetünk a mindkét fél számára előnyös megoldás megtalálására és ebben sokat segít a nyílt, őszinte, hatékony kommunikáció. Ha hajlandóak vagyunk erre, akkor készen állunk egy új, jól működő párkapcsolat kialakítására.

Igaz az, hogy szakítás után szükség van egy minimum időre, aminek el kell telnie, hogy valódi, működő új párkapcsolatot tudjunk kezdeni?  

– Szerintem nincs egy konkrét minimum idő. Lehet, hogy már jóval a szakítás előtt elindult a kapcsolat „leépülése”, elgyászolása és mire megtörtént a valós szakítás, addigra az egyik félben már nagyjából be is fejeződött a lezárási szakasz. Ugyanakkor hiszek abban, hogy nem szerencsés egyik kapcsolatból a másikba menekülni. Érdemes időt hagyni magunknak arra, hogy leülepedjenek bennünk a tanulságok, hogy rálássunk önmagunkra és a volt kapcsolatunkra is annak érdekében, hogy legközelebb tudjuk másképp csinálni. Úgy, ahogyan már hosszútávon működőképes lesz.

Van olyan, hogy valaki sosem lesz kész egy párkapcsolatra? Mert például annyira nem kompromisszumkész, vagy egyszerűen nem tud "kigyógyulni" a korábbi rossz tapasztalataiból?

– Igen. Nem mindenki alkalmas párkapcsolatra. Például aki érzelmileg még gyermek maradt, valamelyik szülőjével él, róla gondoskodik és minden figyelmét rá fordítja, tehát kvázi érzelmileg foglalt, van már társa. Az is lehet, hogy nem tud túllépni az előző kapcsolatán, vagy olyan gyermekkori sérülése van, hogy nem képes közel engedni magához egy másik embert. Ezekben az esetekben nem lesz képes az illető párkapcsolatra.

Ismerek egy olyan idősebb hölgyet, aki annyira nem bízik már a férfiakban, hogy emiatt nem tud párkapcsolatot kezdeni senkivel... Pedig elméletben szeretne. Hogyan lehet ezen változtatni? Ilyenkor már szükség van a pszichológus segítségére?  

– Egyértelműen igen. Korlátozó gyermekkori vagy kamaszkori sérülések, hiedelmek, sémák állnak a háttérben, amelyeket érdemes lenne a felszínre hozni és átdolgozni – szakember segítségével.

Ha állandóan elérhetetlen férfiakba/nőkbe szeretünk bele, az jelentheti azt is, hogy valójában mi nem állunk készen?  

– Igen. Az nem valószínű, hogy velünk minden rendben van, mégis sorra érzelmileg elérhetetlen partnereket választunk. Nagy eséllyel mi is érzelmileg elérhetetlenek vagyunk. Lehet, hogy a partner olyan értelemben érzelmileg elérhetetlen, hogy bizalmatlan, fél az elköteleződéstől, távolságtartó érzelmi és/vagy fizikai értelemben, nem világosan, nem következetesen kommunikálja a velünk kapcsolatos szándékait, és/vagy kétértelmű jeleket küld. Nem fejezi ki az érzelmeit, esetleg leértékel bennünket vagy előző párkapcsolatát, megbízhatatlan. Mi pedig úgy vagyunk érzelmileg elérhetetlenek, hogy meg akarjuk menteni a másik felet, nem képviseljük azt, amire szükségünk van, mert félünk a másik fél reakciójától (elutasítás, elhagyás), lekapcsolódunk önmagunkról, az érzéseinkről, a szükségleteinkről, és/vagy elnyomjuk, elfojtjuk az érzéseinket. A valóság helyett a fantáziánkba menekülünk és a másik fél lehetséges jobb énjébe, potenciáljába szeretünk bele, nem pedig a valóságba. Ezzel a témakörrel foglalkozom egyébként a Nárcisz regényeimben, ahol a főhősnő, Jázmin sorra érzelmileg elérhetetlen partnereket választ, míg ráébred, hogy ő maga is érzelmileg elérhetetlen, csak más módon, mint a partnerei.

Mit tanácsol azoknak, akik hosszú idő óta nem találnak párt, mert nincsenek készen, de nem tudnak kitörni ebből? Éppen amiatt, mert már olyan régóta vannak egyedül... Túl sok változással járna egy kapcsolat és félnek ettől tudat alatt.  

– Az a javaslatom, hogy keressenek egy segítő szakembert, és kezdjenek el dolgozni önmagukon, fejlesszék az önismeretüket. A háttérben többnyire gyermekkorból eredő tudattalan programok, sémák, hiedelmek „futnak”, amelyekkel érdemes foglalkozni. A kitartó erőfeszítés és az önismereti munka biztosan meghozza a gyümölcsét!