Hogy van, nagyon fáradt?

– Megvagyok, köszönöm. Az elmúlt egy-két hétben hozzászoktunk a kollégáimmal, hogy éjjel-nappal dolgozunk. A családot jobban megviseli ez a terhelés, mint engem, a feleségem van most otthon a négy gyerekkel. Rajta már érzem, hogy fogy az energiája.

A napokban nyílt meg a Szent János Kórház covid osztálya. Hány beteget fogadhatnak?

– Az országos eljárásrendnek megfelelően azon fővárosi kórházak egyike vagyunk, amelyek teljes körűen covid-ellátásra kötelezettek. Tulajdonképpen mi készültünk erre. Amikor elkezdődött a járvány, a nulladik naptól úgy alakítottuk az eljárásrendünket, hogy tudtuk, előbb-utóbb elérkezünk a járványnak arra a pontjára, amikor nagyobb számban jelennek meg nálunk is fertőzött betegek. Őket értelemszerűen elkülönítve kell kezelni. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a 130 éves intézményünk pavilonrendszerű. A különálló épületek máskor akár hátrányt jelenthetnek, most éppen az az előnyünk, hogy egész épületeket szabadíthatunk fel. A hármas belgyógyászati osztályunkat, ami eddig a kardiológia volt, kiürítettük, a másik két belgyógyászati osztályra vittük a betegeket. Ez most azért sem okozott gondot, mert a halasztható műtéteteket nem végezzük el, kevesebb a felvétel. A felszabadult épületben a teljes kapacitás 55 ágy, beállítottunk 15 lélegeztetőgépet, és további 30-35 helyen tudunk oxigénterápiát biztosítani. Ez nem lélegeztetőgéppel, hanem palackos vagy vezetékes oxigénnel történik.

Az 55 fekvőhely közül mennyi van használatban?

– Most 25 páciensünk van. Ők mind koronavírus-gyanúsak. Akik súlyosabb légúti tünetekkel érkeznek hozzánk, azok az épület alsó szintjén fekszenek, elkülönítve. Itt történik a tesztelés, illetve a mintavétel. Akiről beigazolódik, hogy pozitív lett a koronavírustesztje, rosszul is érzi magát, és az állapota indokolja a kórházi ellátást, őt az emeleten helyezzük el.

Ott most hányan fekszenek?

– Jelenleg tizenöten. Lélegeztetőgépre eddig egy betegünket kellett tenni.

Mi vár azokra, akiknek a tesztje pozitív, de nincsenek rosszul?

– Akitől levettük a mintát, és nem érzi magát rosszul, esetleg enyhébb tünete van, hazamehet. Azzal a feltétellel, hogy vállalja az otthoni karantént, és várja az eredményt. Ha az pozitív, akkor hatóságilag házi karanténba kerül. Aki fertőzött és az állapota nem igényelne kórházi ellátást, de mégsem gyógyulhat otthon, mert mondjuk csecsemővel, időssel, vagy kemoterápiával kezelt emberrel lakik együtt, annak lehetősége van arra, hogy befeküdjön a szintén általunk működtetett Kútvölgyi Tömb karanténosztályára.

Hogyan és hol kezelik azt a beteget, akit valamilyen más betegséggel szállítanak be a kórházba, de időközben kiderül, hogy fertőzött?

– Ha mondjuk a traumatológiára behoznak egy lázas, köhögő beteget nyílt lábszártöréssel, az egész ellátása úgy történik, mintha koronavírusos lenne. Egyágyas kórterembe kerül, és teljes védőfelszerelésben operálják, ápolják a kollégák. Ha a tesztelés után bebizonyosodik, hogy pozitív, akkor amint a traumatológiai állapota engedi, átkerül a covid-ellátó részlegünkre. És az ellátása onnantól ugyanúgy történik, mint azé, akit eleve azért hoz be a mentő, mert a háziorvos a járványügyi hivatallal együtt koronagyanúsnak minősítette.

Hogyan viselik a betegek ezt az ismeretlen helyzetet?

– Ijedtek, de együttműködők. Pedig biztosan nehéz kiszakadni két hétre a családból, és egy idegen helyen élni úgy, hogy az ápoló személyzeten kívül mással nem találkoznak. A karantén részlegen, a Kútvölgyiben most már három hete helyezzük el a vírussal fertőzöttek kontaktjait. Azokat, akik azonos napon kerültek kapcsolatba a vírushordozóval, járványügyi szempontból egy közös kohorszként kezeljük, ők akár többen is lehetnek egy szobában. De sok olyan kontakt is érkezik, akit külön szobában kell megfigyelni. Az orvosok, nővérek szobánként átöltöznek, hiszen nem tudhatják, ki negatív és ki pozitív. A fertőző részlegünkön más eljárást kell követni. Onnantól kezdve, hogy kiderül valakiről, hogy a mintavétele pozitív, és ellátást igényel, a fertőző zónába, a második emeletre kerül. Az itt dolgozók beöltöznek „űrhajósnak". Jó, ez furcsán hangzik, de tényleg úgy néznek ki. Kötelező a speciális maszk, a védőszemüveg és a vízlepergető ruha. Kialakítottunk egy steril, tiszta teret, itt történik a beteg fogadása is. Van egy zsilipterület, ahol a dolgozó átöltözik, és e mögött van a fertőzött terület. Aki ide egyszer bemegy, az négy órán át bent is marad. Amikor ez letelik, kijön a zsiliptérbe, levetkőzik, bemegy a tiszta területre. Ott pihenhet, van konyha, zuhanyzási lehetőség. Letölti az egyórás pihenő idejét, újra felöltözik egy új ruhába, és megkezdi a következő négy óra munkát.

Van, aki belehal a vírusfertőzésbe, más pedig meg sem érzi, hogy beteg volt. Miért ilyen szélsőséges a betegség lefolyása?

– Ezzel kapcsolatban most nagyon sok nemzetközi kutatás folyik. Amit tudunk: minél érettebb a tüdő, magyarul minél idősebb valaki, annál több olyan sejtfelszíni receptor van az egyes tüdősejteken, amibe a vírus be tud csatlakozni. Minél több helyen tud bejutni, annál több kárt okozhat. Minél több alapbetegsége van valakinek, annál könnyebben gyűri le a vírus. Egy szívbeteg, cukorbeteg embernek például lehet érelmeszesedése. Ahogy a tüdőszövet elkezd begyulladni, egyre jobban terhelődik a szív. A keringést megterhelő hatást úgy kell elképzelni, mint amikor vizet folyatok át egy slagon, amibe több kavics, vagy kő kerül. A gyulladt tüdőszövet miatt az ellenállás egyre nagyobb, egyre nehezebben megy át a vér, a motor már nem bírja a terhelést. Emellett lecsökken az oxigén felvételére alkalmas felület, ami miatt gyorsulnia kéne a keringésnek, ezzel megint csak a szív terhelése fokozódik. A megnövekedett ellenállást egy rossz vagy legyengült szívnek kell legyőznie. Emiatt kerülhet egy beteg kritikus állapotba.

Tudom, hogy csak találgatásokba bocsátkozhatunk, de mégis: ön szerint meddig tart még a járvány?

– Arra számítottam, hogy március 25-e környékén tömegével fognak lélegeztetésre szoruló betegek jelentkezni Budapesten. Ez az ugrás elmaradt, sikerült ellaposítani a járványgörbét, ami nagyon jó hír. A nagyon precíz kontaktkutatás és az időben meghozott járványügyi korlátozások megtették a hatásukat. Tele van a sajtó azzal, hogy nem tesztelünk eleget. Ez nem igaz. Akiről kiderül, hogy pozitív, annak gyakorlatilag az összes kapcsolatát felkutatja a hatóság. Az, hogy nem tesztelnek le mindenkit, teljesen normális. Én is kontaktja voltam egy koronavírusos embernek. Miután 15 percnél kevesebb időt töltöttünk egy légtérben, és a vírusfertőzött kollégán végig szájmaszk volt, nem minősülök szoros kontaktnak, tehát engem felesleges tesztelni. Egyéni védőfelszerelésben dolgozom, szájmaszkot használok és figyelem magam. Ha két héten belül nem jelentkezik tünet, akkor nincs baj. A kollégának egyébként a munkatársaival és a családjával együtt 28 kontaktja volt, abból le is szűrtek 14-et. Náluk elrendelték a házi karantént. Ha a második tesztjük is negatív lesz, akkor mehetnek vissza dolgozni. Azt is látni, ahogy a pozitív eredmények száma nő, úgy emelkedik a tesztelések aránya is. Pont annyit és úgy tesztelünk, ahogy azt a WHO is ajánlja.

Egyre több helyen olvasni, hogy talán az 1954 óta kötelező BCG oltásnak is köszönhetjük a betegség enyhébb lefolyását. Önnek mi erről a véleménye?

– Itt valóban megfigyelhető egy érdekes összefüggés, elég csak Németország átfertőzöttségi adatait megfigyelni: meglehetősen nagy különbséget látunk az ország keleti és nyugati fele között. Szigorúan tudományos értelemben ez egyelőre egy sejtés, ám amennyiben beigazolódik, úgy Magyarország számára ez egy kis előnyt jelenthet a vírus elleni harcban. Amit még kiemelnék: hazánkban a közegészségügyi és járványügyi rendszerbe vetett bizalom történeti alapon is rendkívül magas. Világviszonylatban is kiemelkedően hatékony az oltási rendszerünk. Ez a bizalom érezhető a járványügyi intézkedések kapcsán is, aminek köszönhetően sikeres az eddigi védekezés.

Tudom, hogy most minden a koronavírusról szól, de vannak más betegek, betegségek is. Sok műtétet elhalasztottak, a várólistás beavatkozásokat sem végzik el, és a szűrővizsgálatok is leálltak. Nem lesz ebből baj?

– Azok a szűrések, amelyek a korosztályos népegészségügyi program keretében történnek, valóban leálltak. A diagnosztikai beavatkozások azonban nem maradnak el. Ha valaki csomót tapint a mellében, mindenképpen menjen el nőgyógyászhoz. Amennyiben az orvos úgy ítéli meg, hogy indokolt az alaposabb vizsgálat, a diagnosztikai eljárást biztosan elvégzik a páciensen. A halasztható műtétek most elmaradnak. Nálunk talán a térdprotézis műtétre kellett a legtöbbet, 179 napot várni a járvány előtt.

A fél év most jóval hosszabb lesz. Mire készüljenek a betegek?

– Egészen biztosan hosszabb várakozásra kell majd számítani. Ennek az időnek a csökkentésére már most készülünk, és akár emelt óraszámban dolgozunk majd. Ugyanez igaz más műtétekre is. Vélhetően három-négy hónap alatt erőltetett menetben, de megcsináljuk a halasztott beavatkozásokat. Azt el kell mondanom, hogy a kezdetekkor is volt egy egység az egészségügyi dolgozókban, de olyan elszántságot, amit most tapasztalok, még soha nem láttam. Ez egész egyszerűen példaértékű.

Ön látja már a fényt az alagút végén?

– Most az a cél, hogy tovább lapítsuk a görbét. Ha tartósan jól haladunk, komolyan vesszük az előírásokat, akkor lehet fokozatosan lazítani a szigorú, mozgáskorlátozó intézkedéseken. Természetesen szigorú kontroll mellett. Ez egy nagyon óvatos türelemjáték lesz, folyamatos visszacsatolással. Azt mondanám – de ez csak tipp –, hogy a tetőzés május elején várható. Utána szépen lassan lecseng a járvány, és az idén még csobbanunk a Balcsiban. Ha szerencsénk van, akkor már júliusban.

Ezek a cikkek is érdekelhetik:

koronavírusorvostudományinterjúmaradjotthonotthon a család