„Hidd el, nekünk holnap gyermekünk lesz!” – Egy örökbefogadó család története

– 2018-ban adtuk be a jelentkezésünket a Pest megyei TEGYESZ-be – kezdi történetüket Kriszti. – Ezt követően elvégeztük az Ágacska Alapítvány 40 órás felkészítő tanfolyamát, amely igazi önismereti utazás volt számunkra. Eleinte elég szigorú feltételeink voltak a befogadandó gyermekkel kapcsolatban, ám a tanfolyam végére sokat formálódott a véleményünk. Eredetileg egy 0-2,5 év közötti gyermeket szerettünk volna származási kikötéssel, de ezt később 0-4,5 évre módosítottuk, és végül nem határoztunk meg nemi- és származási kritériumot sem, illetve a betegségek terén is sokkal rugalmasabbak lettünk.

Kriszti azt mondja, a tanfolyam rengeteg kérdésükre választ adott, és végső soron abban is segített nekik, hogy hamarabb hozzájuk kerülhessen a baba.

– Érdemes tudni például, hogy létezik egy betegséglista, amelyen beikszelhetjük, hogy az adott rendellenességgel rendelkező gyermeket elfogadjuk-e, vagy bővebb tájékoztatást kérünk, esetleg teljesen kizárjuk a lehetőségek közül. Igen ám, de általában csekély információval rendelkezünk ezekről: például nemcsak az a gyermek számít végtaghiányosnak, akinek hiányzik keze-lába, hanem az is, akinek nincs meg például egy ujjperce. Sorsdöntő lehet hát, hogy megfelelő tájékoztatást kapjunk, a tanfolyam pedig többek között a betegségek közötti különbségekre is rávilágított. A betegséglistán végül mi csak olyanokat zártunk ki, mint például az AIDS vagy a Down-szindróma, tehát egy korrigálható egészségi állapotú gyermek felé abszolút nyitottan álltunk.

Lehet, hogy nem az, akinek látszik?

– Magyarországon az örökbefogadó szülők nagy része 0-2,5 év közötti, fehér bőrű, makkegészséges gyermeket szeretne, viszont mivel a gyermek vér szerinti apjával csak nagyon ritka esetben találkozunk, így nem lehet teljesen megismerni a gyökereket – folytatja Kriszti. – Roma gyermek is lehet fehér bőrű és világos szemű, de egy hófehér kisbaba bőrszíne is besötétülhet az évek során. Patrik és Márk féltestvérek, vér szerinti anyjuk pedig részben roma származású, a fiúk ennek ellenére világos bőrűek és szeműek. Mivel mi nem kötöttük származáshoz az örökbefogadást, így számunkra lényegtelen volt, hogy külsőleg hasonlítsanak ránk, viszont kifejezetten mókás, hogy világosabb tónusúak, mint mi (nevet).

– A mai napig emlékszem a pillanatra, amikor először érkezett hír a most kétéves Patrik felől: éppen nyaraltunk a férjemmel, amikor egy hirtelen intuíciótól vezérelve azt mondtam neki, hogy „hidd el, nekünk holnap gyermekünk lesz!”. Akkor mindössze nyolc hónapja várakoztunk, ami még egyáltalán nem számított hosszú időnek, így a férjem csak legyintett egyet, hogy zöldségeket beszélek. Aznap este aztán háromnegyed 9-kor online érkezett a hír, hogy az egyik civil szervezetnél, ahol várakoztunk, lehetőségünk lenne egy ismert, de problémás hátterű újszülött örökbefogadására, amennyiben nyitottak vagyunk az esetleges egészségügyi kockázatokra. A vér szerinti anya még várandós volt vele, és több várakozó házaspár már látatlanban is nemet mondott rá, így mi, “bevállalós” szülők kaptuk meg végül a lehetőséget. Koraszülöttként, de egészségesen megszületett Patrik, másnap pedig már mehettünk is őt látogatni a kórházba.

„Sokszor szó szerint éhezett”

– Az életet adó anya hajléktalan, vélhetően szerhasználó és tudottan beteg volt, ezért Patrikot két hétig kórházban tartották megfigyelésre, illetve különböző vizsgálatokat is elvégeztek rajta, továbbá kapott egy jó nagy penicillin-kúrát. Mivel három gyermeket szeretnénk kis korkülönbségekkel, így egy év után elérkezettnek láttuk az időt, hogy ismét jelentkezzünk örökbefogadásra. Az élet azonban megelőzött minket, mert kiderült, hogy Patrik vér szerinti anyja ismét várandós, így nem is volt kérdés, hogy az ő babája lesz majd a második gyermekünk. Az anya első terhessége alatt Patrik nem jutott elegendő tápanyaghoz, sokszor szó szerint éhezett, amelynek jelei egyébként születése után is megmutatkoztak: állandóan habzsolt. Szerettem volna, hogy a Márkkal való várandóssága problémamentesebb legyen, ezért nagyon örültem, hogy lehetőségem adódott végigkísérni a terhességet. Támogattam őt és szó szerint mellette álltam; lelkileg egyébként nagyon közel is kerültünk egymáshoz. A körülményei és életvitele ellenére egy kedves, jóindulatú lány, akit anyagilag vagy bármely egyéb módon nem, de a személyemmel támogathattam.

Kriszti mesélt arról is, hogy mit érzett, amikor először tudatosodott benne, hogy gyermekük lett.

„Ugye nem fogjátok visszaadni?”

Az első hat hétben az életet adónak lehetősége van meggondolnia magát és elállni az örökbefogadástól, így a befogadó szülők ezen időszaka általában feszültségek közepette telik. Kicsit másképp történt ez Krisztiéknél.

– Patriknál még izgultunk, viszont Márk esetében pont fordítva volt: az életet adó félt attól, hogy esetleg meggondoljuk magunkat, ezért sírva kérdezte tőlünk, hogy „Ugye nem fogjátok visszaadni?” A kapcsolatot a gyerekekkel egyébként nem tarthatja, de ha fotót kér róluk, azt mindig nagyon szívesen küldök neki. A fiúk 14 éves koruktól kezdve szülői felügyelettel találkozhatnak vele (amennyiben ő ebbe beleegyezik), 18 év felett pedig már maguk rendelkeznek arról, hogy szeretnék-e tartani vele a kapcsolatot.

„Igazi kis csodagyerekek”

– Bár nem mi adtunk életet ezeknek a fiúknak, mégis elképesztően hasonlítanak ránk: Patrik mimikája, habitusa és mentalitása teljesen olyan, mint az enyém – tűzről pattant, akaratos, igazi kis zsivány –, míg Márk tiszta apja, amolyan lassú víz, partot mos típus. Összességében szerintem nagyon jó testvérek; a nagyobbik óvja, félti a kicsit, vigasztalja, ha sír, sőt, keresi is, ha éppen nincsen velünk, mert a nagymama vigyáz rá. Patrik egyébként nagyon empatikus, szeret nevetni és nevettetni, Márk pedig szintén egy hatalmas szeretetbomba. Tudom, minden szülő ezt mondja, de igazi kis csodagyerekek a mieink (mosolyog).

„Nem tabu a családban ez a téma”

Krisztiék családja eleinte félve, majd később teljes támogatással fogadta a döntést.

– Tény és való, hogy le kellett döntenünk néhány sztereotípiát. A várakozási időszakban tele volt kétségekkel a család: mi van, ha beteg lesz a gyermek, ha egészen más lesz, mint amire számítottunk és megugorhatatlan akadályokkal kell majd szembesülnünk? De sikerült eloszlatnunk bennük ezeket a kételyeket, nem beszélve Patrikról, aki, amikor megérkezett újszülöttként, édes kis bájával azonnal mindenkit levett a lábáról (nevet). A család többi része is teljesen elfogadta a fiúkat, semmi megkülönböztetés nem éri őket azért, mert nem vér szerinti gyermekek. Történetüket egyébként már most meséljük nekik: a babanaplójukban láthatnak képet a vér szerinti szülőkről, és van egy emlékdobozuk is, ahol a karszalagot, az első cumit és hasonló kincseket őrzünk, így semmilyen szinten nem tabu a családban ez a téma. Bár még nem teljesen értik, hogy miről is van szó, de Patrik annyit azért már mondott, hogy mivel neki itt nagyon jó velünk, így ez az „örökbefogadósdi” biztosan nem lehet egy rossz dolog.

„Megérkeztek, hazaértek”

– Azért döntöttünk az örökbefogadás mellett, mert nekem nem lehet vér szerinti gyermekem. Bár többször estem teherbe, a várandósságom sosem tartott 6-8 hétnél tovább. Érdekesség, hogy ugyan tökéletes a hormonképem, mégsem rendelkezem petesejttel, de már nem keresem a miérteket, hanem örülök annak, ami megadatott. Hiszem, hogy nekünk ez volt az utunk, a gyermekeink pedig megérkeztek, hazaértek. Harmadik gyermeknek egy 1-2 év közötti kislányt szeretnénk majd, viszont mivel a szakszolgálat javaslata szerint a családban lévő legkisebb gyermeknek is 2 évvel nagyobbnak kell lennie, mint az újonnan érkező, így meg kell várnunk, hogy a most 8 hónapos Márk 3 éves legyen. Továbbra is nyitottan állunk az örökbefogadáshoz, így 0-2 év közötti gyermekre fogunk várakozni, továbbá fent tartjuk annak lehetőségét is, hogy - amennyiben úgy alakul - a vér szerinti anya harmadik gyermekét is befogadjuk. Testvérek esetén egyébként nincsen “kötelező” korkülönbség, tehát, ha mondjuk két hónap múlva szülne az életet adó és lenne alkalmassági határozatunk, úgy az újszülöttet hazahozhatnánk. Ilyen esetben is a TEGYESZ nagyon segítőkész és egy “hirtelen érkező” testvérnél gyorsabb az eljárás, mint általában.

Végül egy jó tanács

– Nagyon fontos, hogy ha egy örökbefogadó család egyszerre több örökbefogadást elősegítő közhasznú szervezet (alapítvány, egyesület) listáján is szerepel – mi annak idején egyszerre négynél várakoztunk –, és időközben az egyiknél sikeres lesz az örökbefogadás, a többi szervezetnél ezt mindenképpen jelezze! Nekünk, szülőknek ez csak egy e-mail, a kórházban várakozó kisbabának viszont súlyos veszteség lehet, ha nem kerül időben egy szeretetteljes családhoz.

(fotók: privát)