Edina elmesélte nem mindennapi életének történetét a csalad.hu-nak. A ma már családos édesanya nemrég a Mózeskosár Egyesület támogatásával kezdte meg az úgynevezett gyökérkeresést. Az örökbefogadó szülőkkel felnövő gyermekeknek ugyanis joguk van ahhoz, hogy megkeressék vérszerinti szüleiket, az egyesület pedig számukra is segítséget nyújt származásmegismerési tréningekkel, kamaszképzésekkel, pszichológiai támogatással. Igény szerint részt vesznek a személyes kapcsolatfelvételben is.  

Milyen hatással volt a gyermekkorodra vagy a későbbi életedre az, hogy a tököli börtönben születtél?  

– Én ezt nem is tudtam – kezdi a történetet Edina. – Nagyjából 32 éves koromban tudtam meg. Az egyik egykori gondozónőm mesélte ezt el, amikor felhívtam őt, hogy megszületett a kisfiam. Beszélgettünk és egyszer csak nagy laza nyugodtsággal kibökte, hogy a börtönben születtem. A papírjaimon mindenhol Budapest szerepel, kiderült, hivatalosan nem lehet a tököli börtönben születni.  

A gyermekotthonban hétéves korodig éltél, miről vannak emlékeid?  

– Elég sok minden megvan. Az azért egy elég hosszú idő, és meghatározó időszak volt az életemben. Majoros Mária (a Mózeskosár Egyesült alapító tagja – a szerk.) doktornő kiadott nekem egy pedagógiai leírást erről a 7 és fél évről. Amikor visszaolvastam, volt sok „és tényleg” élményem. Az ember így 30 fölött már elfelejt dolgokat, de az egy nagyon jó kis összefoglalás volt. Felidézte például, hogy tényleg mennyire bezuhantam, amikor a gondozónőm szabadságra ment, nem tudtak megnyugtatni. Mindig saját gondozónője volt mindenkinek, akivel valóban értékes, szoros kapcsolatot lehetett kialakítani. Nekem összesen három saját gondozónőm volt. Volt, aki csak egy évig volt velem, de az is egy meghatározó, nagyon velős év volt, éppen akkor zajlott, hogy örökbe fogadnak-e vagy sem. Volt egy kutyám is, akit szerettem. Emlékszem kirándulásokra, nagyon sok mindenre.  

Laikusoknak általában filmekből vannak benyomásai, élményei arról, hogy a gyerekek egy-egy intézetben, nevelőotthonban várják a potenciális örökbefogadókat, és mindenki drukkol, hogy végre ő kerüljön sorra. Ez valóban így van? Vágytál rá, hogy örökbe fogadjanak? Vagy tartottál tőle inkább?  

– Én is vártam, abszolút. Sőt, még ebben a leiratban is szerepelt, hogy amikor nem engem, hanem egy kisfiút fogadtak örökbe, akkor mondtam, hogy miért nem engem. Miért kell még itt lenni? Amikor örökbe fogadtak, akkor szembesültem én is úgymond a való élettel. Mint gyerek, én is elképzeltem magamnak egy családot, egy anyukát, aztán persze minden teljesen másképp alakult.  

A várakozásodhoz képest milyen lett? Rosszabb, vagy csak más?

– Apukát ugye nem is kaptam.  Egy egyedülálló anyuka fogadott örökbe, aki már idősebb volt, inkább nagymamakorú. Ebből adódtak generációs problémák, félreértések. Két korábbi házassága volt, mindkettő rosszul végződött, megtört ember lett. Az intézetben a nevelőnőkkel nagyon jó érzelmi kapcsolatot alakítottunk ki, ők fiatalok voltak, egyikük éppen akkor ment el szülni. Mesélte is, hogy a férje feltette neki a kérdést, hogy ő vagy a Lóczy, vagyis szül-e gyereket, vagy inkább a gyermekotthoniakkal foglalkozik. Nagyon nehéz volt az elválás.  

Az örökbefogadó anyukádra rögtön anyukaként tudtál tekinteni?  

– Anyának hívtam, de nem volt olyan könnyű először. Jó pár hónapnak el kellett telnie, mire anyát mondtam neki. A többiek noszogattak, hogy mondjam már, hogy anya, mert biztos jól esne neki.

A többiek szintén örökbefogadottak voltak?  

– Nem, az első házasságából három gyereke született, a másodikból pedig kettő. Engem, mint hatodik gyereket fogadott örökbe, azért ez sem egy mindennapi sztori.  

Ők hogyan viszonyultak hozzád?    

– A legidősebb bátyám az apukám lehetne, ő most hatvan év körüli, a legfiatalabb nővérem és én köztem pedig hét év van.  

Értették egyáltalán, hogy miért vett magához téged az anyukád?

– Nem. De az érdekes az egészben, hogy az egyik nővérem találta meg a hirdetést, hogy örökbefogadót keresnek nekem. Ő mondta anyának, hogy van egy ilyen lehetőség, együtt jöttek föl az intézetbe, és amíg nem volt biztos, hogy mehetek, addig nem is mondták el a többieknek. Az érkezésemet már tényként közölték, ami nem mindenkinek esett jól. A legfiatalabb nővérem 7-8 évig nem is szólt hozzám. Ő akkor volt tini, lázadó korban. Pestről Miskolc mellé kerültem, kezdeni kellett az iskolát, összeismerkedésre sem volt nagyon idő. A gondozónőm egy napot töltött el velem az új helyen, aztán ott hagyott. Néha azt mondom, van, amit jobb nem húzni, de azért az egy kemény pillanat volt, szerintem mindenkinek. Az iskolában viszont a gyerekek részéről nem ért semmilyen negatívum, csak egy közeli barátnőm tudta, hogy örökbe fogadtak. Én ezt nem mondtam senkinek. Egyszer az osztályfőnök használta rám azt a kifejezést, hogy „te kivett gyerek vagy”. Az akkor rosszul esett.  

A vezetékneved már az örökbefogadó családból jön? Meg kellett változtatni?      

– Az az örökbefogadással megváltozik. Anya leánykori családnevét kaptam. A keresztnevemet megtartották.

A keresztneveden kívül minden kapcsolatot elvesztettél a vérszerinti szüleiddel?  

– Mindig volt bennem egyfajta félelem velük szemben, soha nem tudtam hozzájuk kapcsolódni. Édesapámra nem is emlékszem, többen is azt mesélték, hogy mindig el akart vinni, kiabált, balhét rendezett. Inkább anya maradt meg, de az ő hangjától is féltem, ő hallássérült. Nem értette, hogy miért félek tőle. Az intézetben azért döntöttek az örökbefogadás mellett, mert a szüleim semmilyen kapcsolatot nem tudtak velem kialakítani.  

Amikor megszülettél, rögtön elvettek édesanyádtól, egyáltalán nem voltál vele?      

– Két és fél hónapos koromig voltam vele, az a szabály, hogy amíg az anyukák tudnak szoptatni, addig a gyerekükkel maradhatnak.  

Miért érezted azt, hogy meg kell őt keresned?  

– Én is anyuka lettem. A kisfiamnak el fogom mondani, hogy engem örökbe fogadtak, hogy a nagyi nem a vérszerinti nagymamája. Biztosan jönni fognak majd kérdések, és ha nem kutatom fel a szüleimet, nem tudnék neki válaszolni. A kor előre haladtával pedig egyre inkább kíváncsi az ember, hogy ki is valójában, honnan jött, ez bennem is előjött. Az örökbefogadó anyám is sokszor mondta, hogy ő nem akarta senkinek elvenni a gyerekét. Én is csak akkor szembesültem azzal, hogy a vérszerinti szüleim fellebbeztek az örökbefogadásom ellen, amikor elkezdtem a kutatást. Vagyis volt édesanyámban ragaszkodás. Ezért is gondoltam, hogy akkor megpróbálom megkeresni, hogy ne maradjanak kérdőjelek. Az kiderült, hogy édesapám már nem él, de az anyagokból az is kitűnt, hogy egyáltalán nem volt alkalmas az apaszerepre. Állítólag anya is úgy került börtönbe, hogy kihasználta, hogy siket-néma és belevitte mindenféle dologba, ő meg nem tudta magát megvédeni.  

Amit találtál, azt hova tudod elhelyezni magadban?  

– Amikor először találkoztam vele, az nagyon felkavaró volt, látni azt, hogy mennyire fájt neki is. De valahol megnyugvást is hozott mindkettőnknek. Ő mindig rá lesz utalva egy másik emberre a fogyatékossága miatt. Le volt írva a környezettanulmányokban, hogy a nagyszüleim jó körülmények között éltek, a nagyapám felesége, aki nem az édesanyja volt anyának, nem fogadta őt el. Nem iskoláztatták, nem tanult meg írni, olvasni. Olvastam azt is, hogy amikor bajba került, haza ment, de csak két napig maradhatott otthon. Apám verte, talán még megölni is megpróbálta. A bántalmazások nyomai a mai napig látszanak rajta.  Tőlem is kérdezte, hogy van-e férjem és hogy ver-e.  

Kiderült, hogy vannak testvéreid is.    

– Két öcsém van, egyikük a féltestvérem. A kisebbik öcsémmel vettem fel a kapcsolatot, úgy jutottam el anyukámhoz tavaly novemberben. A nagyobbik öcsém édesanyámmal és az új párjával él. Édesanyámmal nem egyszerű a kommunikáció. A jelbeszédet sem ismeri, van egy sajátos jelrendszere, amit azok értenek, akik vele élnek. Ráadásul a kisebbik öcsém párja – talán féltékenység miatt – próbálja akadályozni, hogy tartsuk a kapcsolatot. Pedig vele talán életre szóló kapcsolatunk is lehetne.  Amikor megkerestem édesanyámat, az olyan volt, mintha helyre került volna egy puzzle utolsó darabja. Az öcséim tudtak rólam, a szomszéd néni is, és ott is, ahol anya dolgozik, sose titkolta.  

Az örökbefogadó anyukád nagymamaként részt vesz a családi életetekben?  

– Sajnos ő már demens, otthonban él. Engem időnként még megismer és azt is tudja, hogy örökbefogadott, de azt már nem, hogy hogyan.  

Apai, férfi minta nélkül mennyire okozott nehézséget, hogy párt találj, családot alapíts?  

– Futó kalandjaim sose voltak, mindig egy tartósabb kapcsolatot kerestem. A férjem „normál” családból származik, és mivel tudta, hogy engem örökbe fogadtak, aggódott amiatt, hogyan lesznek nekem anyai ösztöneim, hiszen nem volt ilyen mintám sem. Hogy fogom vajon ezt jól csinálni? Ő benne ez a mai napig egy gát, hogy elfogadja, nem csak az a jó, amit ő gondol a gyereknevelésről.  A kutatások során egyébként kiderült, hogy nem én vagyok az első, akinél hasonló helyzetben megkérdőjelezi a párja az anyai alkalmasságát. Létezik egy ilyen sztereotípia a társadalomban.

Nem gondolkodtok örökbefogadásban?

– Én szerettem volna, ha a második gyermekünket örökbe fogadjuk, de végül letettem erről.    

KÉRJÜNK SEGÍTSÉGET!  

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) elsőrendű célja, hogy segítséget nyújtson a kapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás,  az emberkereskedelem, például a munkacélú vagy a szexuális célú kizsákmányolás áldozatainak, és szükség esetén gondoskodjon az elhelyezésükről.  

Az OKIT anonim módon,  a nap 24 órájában – Magyarország területéről vezetékes és mobiltelefonról egyaránt – ingyenesen hívható a  06 80 20 55 20-as telefonszámon. Mindemellett, amennyiben Ön vagy valaki a környezetében kapcsolati erőszak áldozata, segítséget kérhet a Szolgálattól az okit@csalad.hu e-mail címen is.  

Országszerte jelenleg 9 krízisambulancia fogadja a kapcsolati erőszak áldozatait és hozzátartozóit, amelyek elérhetőségeit itt találja: https://okit.hu/kriziskezelo-szolgalatok. 

Ha Ön vagy valaki a környezetéből úgy érzi, túl sok a teher, nincs remény, hívja anonim módon, ingyenesen a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének 116-123-as számát.    

Segélytelefon: 06/80-20-55-20  

E-mail: okit@csalad.hu  

Chat: www.okit.hu  

Weboldal: www.okit.hu