csalad.hu - Hagyjuk hinni a gyerekeket a szerelemben!
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Hagyjuk hinni a gyerekeket a szerelemben!

Clerget-Tasi Barbara
2020. máj. 31. 8:00
Kisgyermeket nevelünk

Rosszul tesszük, ha szülőként csak mosolyogva legyintünk gyermekünk romantikus érzelmeire. A kisgyermek ugyanis épp azt „tanulja”, hogyan viselkedjen majd a felnőtt kapcsolataiban.

A kislányok otthon kirúzsozzák a szájukat, az anyukájuk ruhájában, cipőjében illegetik-billegetik magukat. Azt próbálgatják, hogyan hat ez a környezetükre. A fiúk lovagiasnak, erősnek mutatják magukat: a mászókáról lógva próbálják felkelteni a szebbik nem érdeklődését.

– Freud óta azt mondjuk, ennek az egésznek az alapja, hogy a gyermek az ellentétes nemű szülő iránt vonzalmat kezd érezni – mondja szakértőnk, Bodnár Csilla, klinikai szakpszichológus. – Freud nemcsak a jó szülő-gyermek kapcsolatokra értette ezt, hanem a rossz minőségűekre is: az azonosulás mindenféle szülői kapcsolatban megtörténik. A lány gyermek figyeli, mivel lehet hatni apukára, hogyan hívhatja fel magára a figyelmet. Amikor a kislány szépen kiöltözve várja haza az édesapját, lényeges, hogy a szülő észrevegye, értékelje az igyekezetét. Dicsérje meg, hogy milyen csodaszép! A pozitív üzenetek kiváló én-erősítők, főleg, ha az ellenkező nemű szülőtől érkeznek, akinek szomjazza a kisgyermek a figyelmét. Az ovisok egy része meg is fogalmazza, hogy „Te leszel a feleségem! Te leszel a férjem!” Ilyenkor szülőként el lehet magyarázni a kisgyermeknek, hogy ez sajnos nem lehetséges, hiszen anya már férjnél van, apának már anya a felesége, de az oviban bizonyára van olyan helyes kisfiú/szép kislány, aki szívesen összeházasodna vele. Így kezdődnek az ovis szerelmek, amik az egyik legfontosabb mérföldkövei a pszichoszexuális fejlődésnek.

Így beszélgessünk az ovissal a szerelemről!

– Az óvodáskori szerelem által jól tanítható az érzelem, az udvarlás, a nemi szerepek. 5 éves korukra a gyerekek már túl vannak azon a kérdéskörön, ki a lány, ki a fiú, mi a különbség köztük. Ekkor kezdik el tanulni a gyerekek, hogy az egyes nemi szerepekhez milyen viselkedési formák tartoznak. Nemcsak a szerelem jelenik meg ebben a korban, hanem a szerepjátékok kapcsán a papás-mamás játék is. Érdemes a gyermekünkkel úgy beszélgetni a szerelemről, hogy beépítsük válaszainkba a helyes magatartást: ha azt meséli a gyermekünk, meghúzta a kislány haját, hogy rá figyeljen, mondjuk el neki, hogy akkor csak elszalad az a kislány. Legyen inkább kedves vele! Ne markolja, hanem simogassa a kezét! Ha visz egy szál virágot, az biztos tetszeni fog a lánynak! A gyerekek ezeket a tanácsokat megfogadják, kipróbálják, működik-e. Gyakorolják a szerepeket.

A gyerekek ebben a korban még az idilli szerelem állapotában vannak, mint a mesében: megszerették egymást és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

– Ez maradjon is így! Nagy hiba, ha a szülő elveszi a kisgyermekektől a szerelem örökkévalóságát. Nem kell bemutatni még nekik a valóságot válásról, szakításról. Hagyjuk, hogy elhiggyék, jön majd a királyfi fehér lovon! Vagy azt, hogy a bátor, kitartó, lovagias királyfik elnyerik méltó jutalmukat, a királylány kezét. Az ovisok a reménytelen szerelmet is rendkívül jól tűrik, emellett az is elég gyakori, hogy egyszerre több mindenkibe szerelmesek. Azt mondta egyszer C. Molnár Emma, hogy az a jó kapcsolat, amiben jó együtt játszani. Felnőttekre értette, de azt hiszem, hogy már a gyerekeknek is át lehet ezt adni: lehet, hogy többen tetszenek, de mégis azt kell választani, akivel jó együtt lenni, akivel jó együtt játszani. Ezeket az üzeneteket a gyermek egy életen át viszi magával.

„Boldogan viszi majd Lilike táskáját, hiszen otthon is ezt látta”

Nem mindegy az sem, hogy a szülők milyen mintát mutatnak a kapcsolatukról, hiszen gyermekük ezeket a példákat sajátítja el és viszi tovább a felnőtt életébe.

– Amikor a gyermek azt látja, apuka üvöltözik anyukával, és anyuka ezt tűri, akkor azt gondolja, ez megengedhető egy szerelmi kapcsolatban. Ráadásul a teljesítménykényszer, az állandó rohanás miatt a kapcsolatokban nagyon kevés a gyengédség – legyen szó akár egy ölelésről, a másikról való gondoskodásról, a vigasztalásról, elérzékenyülésről. A gyengéd érzelmek megnyilvánulásából nem sokat lát a gyermek, így nehezebb lesz ezeket átvinni majd a saját felnőtt párkapcsolatába is. Ha az apró figyelmességek beépülnek a gyermek repertoárjába, akkor nem érzi magát tehetetlennek, amikor szembetalálkozik a szerelemmel: boldogan viszi majd Lilike táskáját, hiszen otthon is ezt látta.

Az első majdnem szerelmi bánat

Szinte minden esetben véget ér az első szerelem, az 5-7 éves gyerekek csalódása azonban még nem az elhagyottságból fakad, inkább a visszautasításból.

– A kisgyermek azt érzi, hogy nem elég jó, okos, kedves, szép a másiknak. A szülőnek nem szabad kinevetnie ezeket az érzéseket, segítenie kell abban, hogy gyermeke önbecsülése ismét egészséges legyen. Dicsérjük őt, méltassuk a jó tulajdonságait, amiket érthetetlen, miért nem lát az ovis/kisiskolás szerelme. Nem szabad ebben az életkorban szembesíteni őket a ma sajnos olyan gyakori valósággal, hogy ilyen az élet: szerelmek jönnek-mennek. A gyermekekre így is hatással van a felnőttek példája. Látják, amikor a szülők veszekednek, amikor nem tisztelik egymást, nem kompromisszumkészek. Lecserélik egymást egy szebbre, jobbra, fiatalabbra. Nem kell még bizonygatni is, hogy ez valóban így van. Ha válás történt a családban, akkor is próbáljunk pozitív példát mutatni a környezetünkben, ahol a szülők szeretik egymást. Fontos, hogy lássa a gyermek: igenis léteznek jól működő kapcsolatok! Ne romboljuk az idilli világba vetett hitét, a bizalmat! Az élet majd alakít mindenfélét, de addig higgyen csak az örökkön-örökké tartó szerelemben.