Bodnár Csilla, a csalad.hu klinikai szakpszichológus szakértője szerint nem szabad erőltetni semmit, hiszen az csak székrekedéshez, fájdalomhoz, további szorongásokhoz vezethet. Az óvodák ragaszkodnak ahhoz, hogy a kiscsoportos már teljesen szobatiszta legyen, de nem kell aggódni akkor sem, ha kitolódik a pelenka elhagyása.

– Régen, ha egy gyermek képtelen volt 3 éves koráig szobatisztává válni, azt már problémásnak tartották – mondja szakértőnk. – Mostanra viszont elindult egy szemléletváltás, ami azt mondja, nincs azzal semmi baj, ha csak 4 éves korára lesz a kicsi teljesen szobatiszta. A jóléti babaápolási eszközöknek köszönhető, hogy a kisgyermeknek nem fűződik érdeke a pelenkáról való leszokáshoz. A textilpelenkákban még fázott a pici, csípte a vizelet, a széklet a popsiját, a mai modern nadrágpelenkák nedvszívó képessége azonban olyan kiváló, hogy magas komfortérzetet biztosít a kisgyerekeknek. A szülői elvárást leszámítva nincs igazi motiváció a gyermek oldaláról, hogy szobatisztává váljon.

Sokszor a szülők türelmetlenek

„A gyermek akkor képes „produkálni”, ha biztonságban érzi magát.”

– A szobatisztaság a gyermek első akaratlagos teljesítménye a saját testének irányítására. Akár a vizelet-, akár a székletszabályozás a gyermek teljesítményéhez kötődik. Ha a szülő túlságosan akarja, hogy a kicsi leszokjon a pelenkáról, akkor erre székletvisszatartással is reagálhat a kisgyerek, esetleg regresszív módon csak pelusba hajlandó kakilni. „Nem vagyok hajlandó neked teljesíteni, és ide üríteni a kis alkotásomat!” Csak pelenkába, vagy bugyiba, vagy oda se, ami a rosszabbik eset. A gyermek akkor képes „produkálni”, ha biztonságban érzi magát. Egy számonkérő, rideg, esetleg elhanyagoló környezetben nem tud teljesíteni. Állandó szorongásban él: jó vagy nem jó, tegyem, ne tegyem? A gyerek a székelés problematikáját nagyon ügyesen ki is tudja használni a figyelemfelkeltés eszközeként, esetleg azzal bünteti a szülőt, hogy nem teljesít. Ez a pszichológiai része.

Reflexes védekezés

– A széklet minőségét biológiai dolgok is szabályozzák: milyen a visszaszívó rendszere a gyermeknek, hogyan táplálkozik. A széklet annyira besűrűsödhet, hogy az ürítés fájdalommal jár. A negatív tapasztalás kialakít a kicsiben egy reflexes védekezést a fájdalommal szemben. Hiába szeretne üríteni, nem képes rá, mert fél a fájdalomtól. Ezeknél a gyerekeknél nagyon gyakran az elengedéssel van probléma: annyira félnek, hogy nem képesek magukat elengedni. Ha tudnak is pelenkába kakilni, akkor is nagyon szenvednek. Ugyanakkor a pelusban jobban el tudják képzelni, könnyebben megnyugszanak, fel tudnak oldódni.

Maximum 2-3 nap

„2-3 napnál tovább nem szabad tűrni, kérjék gyermekorvos segítségét, ha szükséges!”

– Nagyon fontos, hogy ne várjunk sokáig a székletre. Hallottam olyan extrém esetről, amikor az anyuka 6 napig nem adott sem kúpot, sem székletlazító szirupot a gyermekének. 6 nap alatt nagy mennyiségű széklet halmozódik fel, ami összesűrűsödik. Ráadásul annyira kitágítja a végbelet, hogy már nem jelentkezik a székelési inger a gyermeknél. 2-3 napnál tovább nem szabad tűrni, kérjék gyermekorvos segítségét, ha szükséges! Akármi is áll a székletvisszatartás háttérében – mondjuk testvér születése, vagy más nagyobb változás a kicsi életében –, ha sokáig hagyjuk felgyülemleni a székletet, akkor a meglévő okokra még rárakódik az ürítéstől való szorongás is, hiszen a többnapos széklet ürítése komoly fájdalommal jár. Ezt a reflexet már nagyon nehéz kioltani a gyerekből.

Mágikus gondolkozás

– Amikor a fájdalomtól való félelem miatt nincs széklete a kisgyereknek, akkor el kell érni, hogy megváltozzon a tapasztalása: nem minden kakilás fáj. Segíteni kell, hogy a gyermek elengedje magát. Bohóckodjunk, énekeljünk, mondókázzunk! A kisgyerekeknél az a jó, hogy még működik a mágikus gondolkodás: a székletlazító lekvár lehet kakilás-fájdalomcsillapító, bekenhetjük popsikenőccsel a pici végbélnyílását, és mondhatjuk, hogy ez egy csodaszer, amitől csak úgy, minden fájdalom nélkül kicsúszik a kaki a popsiból. A kicsik ettől megnyugszanak, hiszen ők még hisznek a varázslatban. A mágikus gondolkodás része a 3-4 éves kornak, így bátran használjuk, hogy átsegítsük gyermekünket a félelmeiken. Sokat segít a csiklandozás is, játszhatunk a WC-n, bilin ülve.

„Semmi sem kötelező!”

„Sok esetben szeparációs szorongás miatt tartja vissza a kicsi a székletét”

– Ha nem szorongás miatt tartja vissza a székletét, akkor a szülőnek aktív figyelemmel, törődéssel kell a gyermek felé fordulni, ami biztonságérzetet ad a kicsinek, azt érzi, támogatjuk abban, hogy a saját tempójában teljesíthessen. Ha a székelési probléma hátterében valamilyen pszichés gond, elakadás áll, akkor fontos, hogy foglalkozzunk azzal, ami kiváltja. Sok esetben szeparációs szorongás miatt tartja vissza a kicsi a székletét, például az óvodában, de otthon már biztonságban érzi magát, sikerül az elengedés. Elképzelhető, hogy testvérszületés miatt nem kakil a gyermek, akkor jó megoldás, ha az édesanyának van segítsége, és ezáltal idő szabadul fel, amiben a nagytesóval foglalkozhat. Ne várjunk a nagyobb gyermektől nagyobb önállóságot a kistestvér érkezésekor, ne is ilyenkor kezdjük el szobatisztaságra szoktatni.

Azt a módszert tartom a legjobbnak, hogy beteszem a gyerkőc játékterébe a bilit, és néha megkérdezem, szeretne-e ráülni, szeretne-e belekakilni, belepisilni. Semmi sem kötelező! Ezt szoktam javasolni székletvisszatartásnál, illetve akkor is, amikor a gyermek csak pelenkába hajlandó üríteni: a szülő ragaszkodjon ahhoz, hogy a kicsi 10 percet töltsön minden nap a WC-n, a bilin ülve, de nem kell produktumot várni tőle! Támogassuk: „Próbáljuk meg, hátha sikerül! Mi is itt maradunk veled.” Kezdjük el a WC-n, aztán, ha nem megy, nyugodtan ajánljuk fel a pelenkát.

„Erőszakkal nem érünk el semmit”

– Amikor a 4 éves kort betöltötte a gyermek, akkor ugyan nyilvánítsuk ki, hogy támogatjuk őt mindenben, de tudassuk azt is, hogy nem helyeseljük, hogy nem akar a WC-be kakilni, hiszen már nagyfiú, nagylány. Mondhatjuk neki, hogy ez az utolsó csomag pelenka, ezután nem veszünk többet, mert a 4 éveseknek már menniük kell a WC-re. Természetesen nem szabad kiabálni, megszégyeníteni a gyermeket, már csak azért sem, mert a székletürítés egyik alapfeltétele az ellazult állapot, amihez elfogadó, nyugodt környezet szükséges. Erőszakkal nem érünk el semmit a gyerekeknél sem. Fontos a meleg, biztonságot adó családi légkör, ahol a kisgyermek megpihenhet, elengedheti magát az óvodai nap végén. Az egész családnak jól kellene éreznie magát otthon, de ha még ott is fegyelmezettnek kell lenni, és „vigyázban állni”, akkor a gyermek sem tud eléggé ellazulni. Szobatisztaságnál az ő saját teste feletti kontrolljáról van szó, ezért szülőként támogatni kell őt, hogy sikerélménye legyen ebben. Nem a szülő miatt kell kakilnia, hanem saját maga miatt. Ha sokáig elhúzódik a probléma – extrém esetben akár kisiskolás korig is –, mindenképpen kérjük szakember, gyermekpszichológus segítségét.

(fotó: Förster Tamás/csalad.hu, Shutterstock)

kisgyermekgyermeknevelésóvoda