csalad.hu - Amikor a lélek miatt beteg a gyerek
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Amikor a lélek miatt beteg a gyerek
gyermekut.hu
2019. dec. 13. 15:00
Gyermekút /EFOP - 1.9.5./
Ahogyan a test és a lélek sem választható külön, a betegségek esetében is nagyon nehezen különíthető el, mi a testi vagy szomatikus, illetve a lelki vagy pszichés rendellenesség. A pszichoszomatikus betegségek ennek a két területnek az összefüggését jelzik.

A pszichoszomatikus betegségek már gyermekkorban is megjelenhetnek, amikor a gyermek érzelmi, lelki problémáit csak testi tünetekben tudja kifejezni részletezte a gyermekut.hu cikke.

A pszichoszomatikus megbetegedéseknél több tényező, biológiai, pszichológia és szociokulturális egyaránt kiváltó ok lehet. Ugyanaz a kiváltó ok egészen más tünetet produkál az egyes gyermekeknél, és ennek megfelelően az azonos tüneteket mutató kisgyermekeknél is egészen különböző okok állhatnak a probléma hátterében. Egyelőre a kutatások nem tisztázták egyértelműen mitől függ, hogy melyik szerv betegszik meg.

Mit tegyünk?

Ha a gyermeknek testi tünetei, fájdalmai vannak, a legelső a gyermekorvosi kivizsgálás, aki, ha szükségét látja, különböző szakorvosokhoz irányítja a gyermeket. Abban az esetben, ha minden lelet negatív, és a tünetek továbbra is fennállnak, gondolhatunk lelki okokra, arra, hogy a gyermek az érzelmi nehézségeit nem tudja szavakban kifejezni, kezelni, a problémát megoldani, ezek tartós elfojtása pedig más úton, testi tüneteken keresztül üzen, hogy baj van, „segítséget kérek”. Ilyenkor először az óvodai pszichológus vagy a Pedagógiai Szakszolgálat pszichológusa, pszichiátere tud segíteni.

Mit lát a szülő?

A szülőnek az tűnik fel először, hogy megváltozott a gyermek érzelmi állapota, láthatóan más érzelmeket él meg, másként tudja azokat kifejezni. Feszült, szorongó, szomorú, vagy éppen agresszív, dühös, láthatóan nehezen kontrollálja indulatait. Ezek az érzelmek ugyan egymástól igen távol esnek, de mindegyik esetben az egyik oldalon annak megélése, kifejezése, a másik oldalon pedig a kontrollálásnak a nehézsége tapasztalható, ezáltal pedig a kettő egyensúlyának a beállítási nehézségéről van szó.

Másodsorban a szülő tud a megjelenő testi panaszokról a fej- vagy hasfájásról, a bőrkiütésekről, a viszkető bőrről. Harmadsorban ő tapasztalja a megváltozott viselkedést, az elalvási, alvási nehézséget, az étel elutasítását vagy éppen az állandó nassolást, illetve az elkerülő viselkedéseket. Az elsődleges segítő a szülő, aki segítséget nyújthat a kettejük kapcsolatán keresztül.

Mit tud tenni a szülő, hogy elkerülje, csökkentse, megszüntesse a tüneteket?

  • Teremtsen a gyermek számára biztonságos, kiszámítható körülményeket, megadva a személyes biztonságát.
  • A gyermek általában több mindent észlel, mint a szülő gondolja, és ha ezek nem feldolgozhatók a számára, túlzott szorongást váltanak ki, megbetegítők lehetnek.
  • Mérsékelje aggodalmaskodását, saját szorongásait! Ha túl sok helyzetet ítél meg veszélyesnek, amelyre kvázi pánikkal reagál, ez a megküzdési mód beépül a gyermekbe, az utánzás, a modellkövetés révén. A túlóvó attitűd fokozhatja a gyermeki szorongást!
  • A gyermek életkorának és az adott területen megjelenő képességének megfelelő elvárásokat támasszon vele szemben! A túlzó elvárások, a szülői maximalizmus szintén rizikótényezője a pszichoszomatikus megbetegedéseknek.
  • A gyermeki idegrendszer érettségének, a gyermek életkorának megfelelő ingermennyiséget adjon! A túl sok ingert tartalmazó környezet nehezen feldolgozható, szorongáskeltő.
  • Legyen tekintettel a gyermek alapszemélyiségére (temperamentum, érzékenység, teljesítményre törekvés) és az optimális környezetet ezekhez alakítsa ki a gyermek számára.
  • Próbáljon mértéktartó lenni a megjelenő nehézségek, problémák esetében. Az elbagatellizálás mélyíti a szorongást, azt üzeni a gyermekeknek, hogy nem is olyan súlyos, tehát nem hisznek neki. Nem tudja jól kifejezni a problémáját, ügyetlen, inkompetens, tehát van még egy dolog, ami miatt szorongani fog. A túlzott megerősítés pedig a baj nagyságát növelheti, ilyenkor azt éli meg a gyermek, hogy a baj nagyobb, mint gondolta, mintegy ráerősít a másodlagos betegségelőnyök kihasználására, hiszen a szülő a „nagy baj okán” partner ebben.
  • Beszélgetéssel segítse az okok felderítését. Segítse a gyermeket az érzések megnevezésében, a súlyos jelentésű szavak ”kimondásában”, az életkorának megfelelő szinten.

Mit üzen a gyermek?

Segítséget kér, mert nem tud egyedül megküzdeni a problémáival. Ebben segíti őt a tünet, amitől ugyan szenved és valódi fájdalommal jár, de talán a szülő, a környezet számára megfejthető.

Ha nem kap segítséget, az eredeti nehézség mellett – ami kiváltotta a tünetet – már a testi betegsége miatt is szorong. A fel nem dolgozott érzelmek pedig újabb elakadást eredményezhetnek, nehezebbé téve a „kibogozást”.

Ha még több a gyermekek fejlődésével kapcsolatos cikket olvasna, kattintson a gyermekut.hu oldalra.

(fotó: Shutterstock)