csalad.hu - Grillezés a’la Bence
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Grillezés a’la Bence
Takács Bence
2020. jún. 1. 8:00
Apajegy(zet)
Azt hiszem, az egyik fő nyári kedvencemről még nem írtam. Pedig most, hogy újra szabad lesz találkozni, tisztes távolságból barátot, családtagot köszönteni vagy éppen az újranyitó kis üzletekbe elmenni, első dolgom lesz: GRILLEZNI!

Előkészületek

Nos, grillezni kétféleképpen lehet és kétféleképpen szoktam: amikor nagyon szeretnék két-három nap múlva egy jót enni, vagy amikor az a cél, hogy csak gyorsan legyen egy kis füstös íz, a gyerekek virslije picit másként kerüljön az asztalra. Az utóbbi egyszerű, mondhatni napi fogás, nem kell hozzá más, csak egy egyszerű elektromos sütő, pici fújós olaj és jó minőségű virsli – igény esetén hagyma, szalonna és kenyér. A művelet a virslik felbontásától a tálalásig mintegy fél órát vesz igénybe, és valóban megízesíti a fáradt hétköznapok estéit.

De most részletesen a másikról kívánok írni, az igaziról, a nagy hadműveletről. Mert itt nem elég, hogy van otthon hús, az sem, hogy kiforrott a szándék, itt bizony vadászösztön, kitartás és valóban elszánt akarat kell. Szóval, a nagy mű elkészültéhez gondosan megválasztott alapanyag és két-három napos türelem szükségeltetik.

Elsőként elmegyek a kedvenc hentesemhez, aki meglátva biccent, tenyeret dörzsöl, szemével jelez, hogy lesz üzlet, minőségi, mindkét fél megelégedésére. Mert én nem szeretem azt, ami a pultban van, azt sem, amit nagyon tukmálnak, és a kiírt árakat sem. Én vásárolni szeretek. Így kérek a hátsó hűtőben lévő tarjából, kisujjnyi vastagságú szeleteket, kérek a vásárlók elől elrejtett „otthonra” szánt kolbászból, kicsit a bacon szalonnából, 2-3-at a filézett csirkecombból és persze a virsliből (majd végül a tisztes árcsökkentésből is). Aztán jöhetnek az egyebek: grillsajt, abból is kétféle; fokhagyma; olívaolaj; fújós olíva; édeshagyma; mogyoróburgonya; esetleg cukkini; mustár, bors, és előre gyártott gyros-szerű pita. Rohanás haza, és amint a gyerekek mély álomba szunnyadnak, kezdődik az alapozó munka.

Alapozás

Két külön tányérban előállítom a kétféle pácot. Az egyikbe a tarja kerül: a mustárt kikeverem az olajjal és jó sok fokhagymával, borssal. Ezután az öklömmel kicsit megütögetett, lapított húsokat megfürdetem a tálkában, hagyom lubickolni őket, majd még mustárba csavarom őket, egymástól így elválasztva a szeleteket. A pác akkor lesz jó, ha minden húst ellep, és akkor, ha olyan edénybe teszem át, amelynek teteje jól záródó, hiszen a hűtőben való „rohasztásnál” naponta fordítani kell az edényen egyet, hogy mindent jól átjárjon a pác. A másik tálba a csirke kerül, főleg gyermeki felhasználásra, így abban nincs fokhagyma és bors is alig, viszont még több mustár, pici oregánó vagy ami fűszer otthon van, és némi só, igen. A tarját csak sütés előtt sózom meg, míg a pipit már pácoláskor. A mintegy félórás művelet után mehetünk aludni, a húsok két-három napra a hűtőbe, én az ágyikómba.

Előadás

Régen faszenes grillt használtam. Jó volt, de macerás, így amióta gyermekeim vannak, áttértem az elektromosra. De nem is akárhogy! Izzítás után elsőként baconnal áttörölgetem a lapot (fertőtlenítek), mi több, finom barnára sütöm a szalonnákat. Utána jöhetnek az egyszerűbb étkek, melyek nem szeretik a szaftot: grillsajt, virslik, kolbászok, amiket gazdagon öntözök az olajos spray-vel, hogy kellő „parazsa” legyen majd a zöldségeknek. Majd nyílik a hűtő, és érkeznek a főszereplők. Elsőként a csirkecomb, melyet persze apróbb szeletekre szedek, és bőröstül sütök meg. Majd helyet követel a tarja, ezt lassabb „tűzön” forgatva, izzasztva és nem szárítva készítem. És a kettő között, valamint a végén jönnek a palacsintaszerű piták, amelyek a szaftot itatják fel, miközben aranybarnára pirulnak. A tálaláshoz pedig már csak egy egyszerű saláta kell. Jó étvágyat!

Takács Bence korábbi recept-ötletét olvasta már?