Amikor először hívtam az interjú miatt, éppen a konyhában tüsténkedett. Azt kérte, hogy beszéljünk húsz perc múlva, mert addigra elkészül a leves. Gyakran ragad fakanalat?

– Többnyire akkor szeretek főzni, amikor időm van rá. Úgyhogy ilyen szempontból szerencsés a mostani helyzet, ráadásul a fiam és a menyasszonya három-négy naponta bevásárolnak nekem, így mindig van itthon friss alapanyag, és én boldogan főzök minden nap. Három éve lakom itt, de eddig alig használtam a konyhát, igazából most vettem elő először a sütő használati utasítását... Most viszont végre kedvemre (ki)használhatom a jó kis konyhai gépeimet.

A három évvel ezelőtti váltásakor egy hatalmas házból költözött egy jóval kisebb lakásba. Mostanra belakta az új otthonát?

– Abszolút. Hál' Istennek, a kis lakáshoz tartozik több olyan helyiség is, ahol ki tudtam alakítani a gardróbot, meg egy kis tornatermet, és a zongorának, valamint a könyvtáramnak is találtam helyet. Igazából ez az én szerencsém, hogy van ez a három tárolóm lent egy nagyon szép alagsorban, ha ezek nem lennének, nem tudtam volna ideköltözni, mert az évek során rengeteg holmim halmozódott fel. Nagyon jól érzem itt magam: van egy szép teraszom, és van kertkapcsolata is a lakásnak, ami most különösen nagy kincs.

Egy házban lakik a fiával: édesanyaként talán nem is kívánhatna ennél többet...

– Gyakorlatilag ezért vettem meg ezt a lakást, ráadásul most óriási előnyei vannak ennek a „kiváltságos” helyzetnek, még akkor is, ha a járvány miatt tartanunk kell a távolságot. Dávid borzasztóan félt engem, és nagyon komolyan veszi azt, hogy maradjak itthon.

Békeidőben gyakran találkoznak? Úgy értem, a színpadon kívül, merthogy az önök helyzete speciális: a fiával kollégák a Neoton Família Sztárjai formációban, Dávid a zenekar dobosa.

– Nyilván mindketten örültünk, hogy szomszédok lettünk, ezzel együtt én ritkán megyek át hozzájuk, általában ők látogatnak meg. Mert valahogy úgy érzem, hogy egy ilyen szituációban a szülőnek kell betartania a játékszabályokat, és odafigyelnie arra, hogy ne telepedjen rá a gyerekére. Gyakorlatilag a fiatalokra bízom, hogy mikor jönnek át, és igyekszem lazán kezelni ezt a dolgot. Ugyanakkor meg, ha bármi probléma adódik, vagy ha valami egyeztetni valónk van, akkor a fiam egy zokniban is le tud ugrani, és meg tudjuk beszélni az adott kérdést.

Egyébként hogyan telnek a napjai az önkéntes karanténban?

– Az első perctől kezdve fontosnak tartottam, hogy kialakítsak magamnak egy napirendet. Ennek megfelelően minden reggel tornával kezdem a napot. Nemcsak most lettem ilyen aktív, egyébként is rendszeresen tornázom. A testmozgás után jön egy kis házimunka: takarítás, mosás, főzés... Pár hete vettem magamnak egy szintetizátort, meg van egy ukulelém is (húros hangszer, a gitár kicsi, négyhúros változata – a szerk.), amit most végre elővettem. Már két éve őrzöm, de eddig nem foglalkoztam vele. Most kitaláltam magamnak, hogy átnézem az összhangzattant, és újra megtanulok játszani a szintetizátoron.

Vagyis egyáltalán nem unatkozik.

– A legkevésbé sem. Egyébként is úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kell találnia azokat a kapaszkodókat, amelyek elviselhetővé, mi több, élvezetessé teszik a kényszerű otthonlétet. Miközben érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy kinek mit tanít és mi ad ez a bezártság.

Ön például láthatóan megpróbálja kihozni a maximumot az adott helyzetből.

– Mindenképpen. Amikor elkezdődött a karantén-időszak, azt mondtam a többieknek, a zenekar tagjainak: legyen ez egy felkészülési periódus, ne a láblógatásról szóljon az idei tavaszunk. Ezért is fogadtam örömmel a zongoristánk, Lukács Andi kezdeményezését, hogy mi is csatlakozzunk a Maradj otthon! Fesztiválhoz. Azóta a zenekarral folyamatosan dolgozunk a karantén-felvételeken: mindenki a saját otthonában veszi fel a maga részét, aztán Dávid összevágja a videókat, és elkészíti a klipet a dalokhoz. Legutóbb a Nyár van-t rögzítettük, és abba a produkcióba bekapcsolódtak a lézeres kollégák is, akik az október 17-re tervezett Aréna-koncertünkön a lézershow-ért felelnek.

Ezek szerint ősszel megrendezik a nagykoncertet a Papp László Sportcsarnokban?

– Egyelőre még tartja magát a dátum. Mi nagyon készülünk rá, mint minden találkozásra a közönséggel, mert nekünk ők a legfontosabbak. A közönség szeretete komoly éltető erő és óriási lendületet ad a folytatáshoz.

Olvassa el a Mindennapi örömök rovat korábbi interjúit is:

otthon a családmaradjotthonkoronavíruskaranténinterjú