Bezzeg a lányos anyukák…

Nagy a boldogság persze nálunk is, mert mind a négy fiam csodás teremtés, tényleg! De ha lehetek őszinte, akkor most országnak és világnak előadom azt a verziót, amit kínlódásaim, dohogásaim és legmélyebb fáradtságaim közepette érzek – egy egészen ritka témájú anyajegyzet következik. Mert néha bizony előtör belőlem a nóta: de jó is lehet lányos anyukának lenni…

• mert egy lányos házban van néha csend és nyugalom is. A lányok olvasnak, színeznek, nyomdáznak, naplót írnak, gyűjteményt rendeznek, kincseket pakolásznak, kiskönyvet és képeslapot készítenek, és beszélgetnek. Nálunk a nyugalmat röhögés, ordítás, pattogás és futkározás tarkítja, a csönd csak késő éjszaka költözik a házba.

• mert a lányok szeretnek alkotni, színes papírokkal dolgozni, vágni és ragasztani. Kötni, horgolni, varrni, üveget festeni, szalvétatechnikázni, nyomdázni, lakásdekort készíteni. Én legtöbbször egyedül ügyeskedem.

• mert a rend és a tisztaság sokkal inkább fellelhető egy lányos házban, mint egy fiúsban. Ha lesikálom a csapot, tíz perc múlva földes mancsok teszik tönkre a csillogást. Ha fölmosom a padlót, titokzatos lábnyomok settenkednek át rajta. Morzsák és papírfecnik, sárdarabok és homok mindenütt. A múltkor a gyerekszobában egy elrejtett botot találtam, ami félig szú-porlasztott állapotban várta, hogy kisgazdája ismét foglalkozzon vele. Sosem láttam közelről szú-munkaterületet, így bizonyos szempontból élmény volt a kisállatokkal való találkozás, ha nem számítom azt, hogy kissé elkezdtem aggódni a közeli fabútorokért…

• mert a lányok finomabbak és lelkibbek, mint a fiúk. Megérinti és érdekli őket mindaz, ami lánykoromban engem is foglalkoztatott. Ha lányaim lennének, megmutatnám nekik a legtitkosabb régi lánynapló-bejegyzéseimet, együtt elemeznénk az akkori gondolataimat, és romantikus hangulatban olvasgatnánk a megsárgult szerelmesleveleket.

• mert egy lányos anya megnézheti a kedvenc romantikus filmjeit a lányaival úgy, hogy közben a fiúk nem röhögik végig a történet legszebb részeit.

• mert egy lányos anya tud babakonyhában játszani, babaruhát varrni, gyufásdobozból bababútort készíteni, családtörténeteket babákkal eljátszani.

• mert gyönyörű ruhák lógnak a vállfákon, és színes mintás harisnyák sorakoznak a fiókokban. Cuki kis dobozkákban hajcsatok és hajgumik gyűjteménye, a cipősszekrényben pántos, sarkos, lakkos cipők sokasága.

• mert én utálom a szürke, barna, sötétkék, fekete színeket, nem szeretem a feliratos ruhadarabokat és a sportos viseletet. Annál szebbnek találom a piros, a narancs, a rózsaszín és sárga színeket, a virágmintákat, a szoknyát, a fodrot és a csipkét.

• mert egy lányos házban illat van, és nem szag! Igenis büdösebb a fiúk szennyese, mint a lányoké, és hű, mennyivel szagosabbak a nem kímélt sportcipők, mint a finom topánkák!

• mert a lányok vigyáznak a ruhájukra, a fiúknál ez sosem szempont. Mosásonként legalább egy lyukas és szakadt nadrágot, pulóvert és pólót szedek le a szárítóról, két fiókban gyűlik a javítanivaló.

• mert nálunk valamiért minden a földön landol. A tiszta és a szennyes ruhák, a tankönyvek, a játékok, az újságok, de még a tányérok és a poharak is, ha a gyerekszobába kerülnek.

• mert a lányos családokban nem csinálnak mindenből versenyt! Ki evett többet? Ki tud nagyobbat rúgni a labdával? Kinek a zoknija találja el először a szemeteskosarat? Verseny a családi biciklizés, a krumplihámozás, a lélegzetvisszatartás, a társasjáték és a vízivás is. És mint minden versenyben, itt is mindig van nyertes és vesztes, és a nyertes nem alázatos és szerény, hanem fölényes és lenéző. A vesztes pedig ordít, csapkod vagy verekszik. Naponta többször.

• mert a fiaimmal egyelőre hiába vágyom arra, hogy beszélgessünk, és ne csak beszéljünk. A leggyakoribb szófordulatok egy-egy nap után az „igen”, a „nem”, a „jó volt” és a „persze, már mondtam”. Igazi kihívás beszélgetést indítani! Furfangos keresztkérdésekkel és apró kapcsolódó történetekkel próbálkozom, hátha egy névvel, egy jelzővel, vagy egy történéssel többet megtudok.

• mert nem kell folyamatosan meccset nézni! Igaz, álmomból ébredve is föl tudnék sorolni harminc külföldi focistanevet… Ráadásul mit nem adtam volna régen az élményért, hogy egyedüli nőként tíz-tizenkét férfivel együtt pattogatott kukoricázhatok a saját nappalimban!

• mert a lányos szülők nem költenek egy rakás pénzt a folyamatos bicikliszervízre. Kerék, pedál, váltó, fék, lánc, küllő folyamatos roncsolásban, javításban és cserében van, mert a fiúknál veszély- és félelemérzet nem létezik, a bicikli nap mint nap ultrakiképzésben van.

• mert a fiúk tényleg mindent megesznek, amit találnak. Folyamatosan éhesek! Többször megcsapott már a kísértés: minőség helyett törekedjek inkább a mennyiségre?

• mert meggyőződésem, hogy egy lány a családnak lágyságot és érzékenységet ad, legyen mellette akárhány fiúgyerek is.

Ezennel vége a bezzeg-listának, jó időre kidohogtam magam. Ahogy szétnézek itthon, a fiaimat látom mindenféle formában. Tele a szárító a ruháikkal, a kert a labdákkal, a szőnyeg a játékokkal, a lépcsőn a könyveik várják őket. Én is várom, hogy hazaérjenek, mert amikor nem bezzeg-elek, akkor jó velük lenni. A fiaim okosak, szépek, kedvesek, sportosak, helyesek, keresik a kihívásokat és folyamatosan megnevettetnek. Ráadásul ötödik fiúként a férjem is mellettem áll – teljes a csapat! Kedves lányos anyukák! Örüljetek a gyönyörű lányaitoknak, és ne aggódjatok: mi, fiús anyukák csodás férjeket nevelünk nekik…

A csalad.hu az október 11-i Lánygyermekek világnapja alkalmából két héten keresztül a nővé érés és a modern kori anyaság kérdéseit járja körül. Oldalunkon szeptember 28-október 11. között izgalmas interjúk, érdekes szakértői cikkek és szívbemarkoló személyes vallomások foglalkoznak a lányok és nők családban betöltött szerepével, és az őket kihívások elé állító szerepkonfliktusokkal.

(fotó: Shutterstock)