Nagyot fordult a világ a ’80-as évek óta gyereknevelés terén. Különösen igaz ez Németországra, ahol még ekkor is kiadtak egy 1934-ben megjelent könyvet, ami azzal a céllal íródott, hogy megtanítsa a német anyáknak, hogyan is kell helyesen gyermeket nevelni. Az iromány lényege röviden ez volt: nem szabad, hogy a gyermek és az anya között érzelmi kötődés alakuljon ki. Szorítkozzon az édesanya szigorúan a gondozási feladatokra, és felejtse el az ölelést, szeretgetést, egyáltalán ne reagáljon a síró gyermekre. Ennek eredményeként még a hatvanas években is diagnosztizáltak olyan pszichológiai esetet, amikor a szülő arra panaszkodott, hogy szeretetet érez a családja és a saját gyerekei iránt…

Kötődéselvű nevelés

Manapság persze már a németek is a kötődéselvű nevelésre voksolnak, rendszerük számos területen a miénkhez hasonló. Például náluk is 3 évig tart a GYES, de egyre kevesebben élnek ezzel a lehetőséggel. Épp ezért a bölcsődébe, sőt az óvodákba is érdemes a gyermeket már a születése előtt regisztráltatni. A bölcsi és az ovi fizetős, a helyi önkormányzat állapítja meg az ellátás díját. Az összeget azonban nagyban befolyásolja a család anyagi- és szociális helyzete, így akadnak családok, akiknek ingyen jár az óvodai férőhely.

Délutáni foglalkozások már ovis kortól

„Nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözék.”

Az óvodában az óvodapedagógusok nagy hangsúlyt fektetnek a társas kapcsolatok kialakítására. Ezért az ovikban hozzánk képest kevesebb játék található. Ami van, azokkal mind a közös játékra ösztönzik a gyerkőcöket. Rengeteg időt töltenek a szabadban, kedvenc mondásuk: „Nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözék.” A németekre jellemző, hogy szeretnek mindent jó előre megtervezni. Ez megmutatkozik abban is, ahogyan betáblázzák az ovis gyermek szabadidejét, mondván, nem lehet elég korán elkezdeni a tehetséggondozást. A német középosztálybeli gyermekek java része emiatt délutáni foglalkozásokra jár. Úgy gondolják, azzal tesznek a legtöbbet a gyerekért, ha megadják neki a lehetőséget, hogy kibontakoztathassa a tehetségét azokon a területeken, amelyek a kicsit érdeklik. Mindez csak fokozódik az iskolába kerüléssel. Közös családi programok emiatt ritkán vannak, mert a hétköznapokat gyakran teljesen kitöltik a szakkörök, a versenyek pedig hétvégekre esnek, így a család közös programja ilyenkor a versenyre járás.

Ünnep az iskolakezdés

Az iskolakezdés nagy esemény a német gyermekek életében, ezért ehhez mérten meg is ünneplik azt. Már az iskolában elkezdődik az ünneplés, a kis elsősök ajándékot is kapnak úgynevezett zuckertute formájában, ami egy hatalmas süveg, tele édességgel és iskolaszerekkel. A német pedagógusok fontosnak tartják, hogy a gyereket ne tanítsa a szülő a suli előtt írni, olvasni, mert szerintük a közös olvasni tanulásnak hatalmas a közösségépítő szerepe az elsős osztályokban. Az első két évben nem kapnak a kicsik osztályzatot, csak szöveges értékelést. Jellemző, hogy a német kisgyerek már 3 éves korától aktívan használja az okoseszközöket, ez viszont gyakorta rontja a koncentrációs képességeket, ami gondokat okozhat a későbbiekben az iskolában.

Korán önállósodnak

A német gyermekeket nagyon korán elkezdik önállóságra nevelni. Akár az elsős városi csemetét is engedik már egyedül közlekedni, valamint arra biztatják őket, hogy felnőtt felügyelete mellett ugyan, de minél több mindent megtapasztaljanak, kipróbáljanak – például tüzet gyújtani –, hogy érezzék a biztonságos határokat. Németország igazi „multikulti”, ennek megfelelően mind a családi környezetben, mind az oktatási rendszerben nyitottságra és elfogadásra nevelik a gyermekeket.

Más országokban hogyan nevelik a gyerekeket? A korábbi cikkeinkből kiderül: Ahány ország, annyi szokás – hogyan nevelnek gyermeket Angliában?; Ahány ország, annyi szokás – avagy ki hogyan nevel gyermeket? – Franciák; Ahány ország, annyi szokás – A japánoknál tényleg nincs hisztis gyermek?; Ahány ország, annyi szokás – a boldog dán gyermekek

(fotó: Shutterstock)

gyermekneveléskisgyermekvilágraszóló