Ahány ország, annyi szokás – avagy ki hogyan nevel gyermeket?
Szerző:Clerget-Tasi Barbara2020. 01. 20.Kisgyermeket nevelünk
Amiért mi esetleg rosszallóan nézünk anyatársainkra, az egy másik országban teljesen elfogadottnak, sőt, követendő példának számít, és ez fordítva is igaz. A csalad.hu összegyűjtötte, milyen elvek mentén terelgetik a legifjabbakat a különböző országok lakói. Sorozatunk első részében a francia szokásokkal ismerkedhetünk meg.
Franciaországban hozzánk képest az egyik legszembetűnőbb különbség, hogy míg nálunk szívesen alkalmazkodunk a gyermekeink, főleg a csecsemők igényeihez, addig a franciáknál teljesen természetes, hogy a gyerkőcnek kell a felnőttek életviteléhez igazodnia. Ez a hozzáállás kihat a gyereknevelés szinte minden területére.
A francia GYES
Az átlag francia anya maximum fél évig marad otthon a gyermekével, de az államtól csupán a 10 hétig, a 3. gyermek vagy ikerterhesség után pedig 18 hétig jár a támogatás. Az egész társadalom erre a rendszerre rendezkedett be, ezért nem ritka, hogy már a gyermektervezéskor sorban állnak a leendő kismamák a legjobb bölcsődei helyekért, vagy egy szuperdadusért. Amikor először beszéltem egy franciának az itthoni 3 évről, először azt hitte, 3 hónapot akartam mondani, és azt gondolta, csak viccelek. Attól függetlenül, hogy Franciaországban a 3 hónapos GYES az elfogadott, az ottani anyukákat is megviseli az elválás, ráadásul egy-egy nehéz éjszaka után is kénytelenek munkába állni nap mint nap. Egyesek inkább munkanélküliként jelentkeznek be, mert úgy 1 évig kapják – az egyébként nem kevés – munkanélküli segélyt.
Szoptatás
Franciaországban az anyatejes táplálást hasznosnak tartják a gyermek egyéves koráig. Mégis a legtöbb édesanya hamar elapasztja a tejét, mivel többségük a szülés után 3 hónappal már visszamegy dolgozni. Emellett azonban lehetőség van arra, hogy ha a dolgozó anya szeretné szoptatni a kisbabáját, akkor a munkahely biztosítja számára, hogy 3 óránként „kijárjon” megetetni a gyermekét. Noha elismerik az anyatej fontosságát, a tápszeres táplálás is teljesen elfogadott.
Altatás
Mivel az édesanyák hamar visszatérnek a munka világába, ezért számukra sokkal fontosabb, hogy minél előbb végigaludja a gyermek az éjszakát, mint egy magyar anyának. Néhány kivételtől eltekintve a gyerekek többsége a saját ágyában alszik a kezdetektől fogva, és előszeretettel alkalmazzák azt a módszert, ami azt mondja, ne vegyük ki a síró gyereket az ágyból, ha meggyőződtünk róla, hogy nem éhes és nem fáj semmije.
Etetés
A nagyobb gyermekek nem 5 étkezést tartanak, ahogy a magyarok, hanem csak 3-at, amibe a reggeli, az ebéd és a vacsora tartozik. Mindegyikre jellemző, hogy nagyon kiadós, ugyanakkor egészséges is. Ha mégis megéheznek a gyerkőcök, akkor az étkezések között kapnak gyümölcsöt, joghurtot, némi édességet. Az étkezés egyébként náluk nem szeretetnyelvként funkcionál, viszont fontos közösségi élmény mindenki számára.
Betegség
Az az alapelv, hogy a nátha, a köhögés nem igazi betegség. Épp ezért nem fektetnek hangsúlyt a megelőzésre, és a gyerekek is nyugodtan járnak közösségbe egészen addig, amíg be nem lázasodnak. A játszóházakban, zárt terekben nem találkozunk aggódó vagy rosszalló tekintetű anyukákkal egy hurutosan köhögő gyermek láttán. Pozitív hozománya is van azonban ennek a hozzáállásnak: viszonylag hamar megerősödik a „petite” franciák immunrendszere, ráadásul a felnőtt francia, ha meg is betegszik, nagyon ritkán hagyja el magát.
Nevelési alapelvek
Ha nyűgös a gyerkőc, esetleg hisztizik, akkor nem kezdik el elemezni, hogy vajon mi baja lehet, ráhagyják, hogy biztos fáradt. A francia gyerek így elég gyorsan megtanulja, hogy felesleges „drámázni”, mert ritkán reagálnak a felnőttek a „hisztijére”. Emiatt jóval korábban önállósodnak, mint a magyar gyerekek. Mielőtt úgy tűnne, a franciák ridegtartásban nevelik a gyerekeket, muszáj említést tenni arról, milyen aktívan foglalkoznak, játszanak a kicsikkel a szülők. Nem gyerekprogramokra járással kompenzálják a munkában töltött órákat – ami egyébként maximum heti 35 órát jelent –, hanem amikor együtt lehetnek, akkor tényleg csak a gyerekeikre figyelnek, és mindezt örömmel teszik, nem kötelességből. A feszes napirend és a kiszámíthatóság pedig valóban nagy biztonságérzetet ad a francia gyermekeknek.
(fotó: Shutterstock)