Véget vet a súlykérdésben szinte állandó magyarázkodási kényszernek a Cambridgei Egyetem legújabb kutatása. Nem kell többet azt bizonygatni, hogy az ember mindent megtesz, hogy leadja azt a pár, vagy igencsak sok extra kilogrammot, nem is eszik olyan sokat, mint mások gondolnák.


A ducik akaraterejét sem vonhatja ezután kétségbe senki sem, ugyanis a kutatók azt állapították meg, hogy a génjeinkben van megírva, mennyire sok vagy kevés tartalékot képez a szervezetünk testünk különböző, jól látható részein. A karcsú emberek tehát nem feltétlenül példás önfegyelmüknek köszönhetik kinézetüket, és így nincs is túl sok alapjuk arra, hogy másoknak életvitelbeli tanácsokat adjanak, vagy egyenesen kiselőadásokat tartsanak az ideális energiatartalmú táplálkozás részleteiről.


A brit Independent című lap idézi Sadaf Farooqi cambridgei professzort, aki azt mondta: „a kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a testalkatot és az extra kilogrammokat a gének határozzák meg“. Könnyű dolog mások felett ítélkezni, vagy kritikát megfogalmazni, azonban „a tudomány mai állása szerint a dolog jóval komplexebb“. A professzor azonban rossz hírekkel is szolgál a folyamatosan fogyni vágyó embereknek: „sokkal kisebb hatással vagyunk saját testsúlyunkra, mint ahogy eddig gondoltuk“.


A kutatásban 1622 önkéntes vett részt, akinek az eredményeit 1985 elhízott, és további 10433 normál testalkatú ember eredményeivel vetették össze. A kutatók vizsgálatuk eredményeként elismerték, hogy sok tényező, mint a magas kalóriatartalmú ételekhez fogyasztása, illetve az ülő munkavégzés befolyásolja az emberek tömegét, azonban az adatokból az is kiderül, hogy egyénenként jelentős eltérések mutatkoznak ezen negatív tényezők hatásában.


„Azt már régóta tudjuk, hogy az emberek különböző okokból maradhatnak vékonyak“ – érvelt a professzor a PLOS Genetics című szaklapban megjelent cikkben. „Egyesek egyszerűen nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az étkezéseknek, keveset fogyasztanak, míg mások akkor és annyit ehetnek, amennyit csak akarnak, mégsem látszik meg rajtuk.“


Amennyiben megtalálják a testsúly alakulásáért felelős gént, sokkal jobb, egyénre szabott testsúlykontroll programokat tudnak kialakítani minden extra tömeggel küszködő számára – tette hozzá Sadaf Farooqi. A kutató az eredmények közül megemlítette, hogy a sovány önkéntesek háromnegyede, vagyis négyből három ember esetében a felmenők is hasonló testalkatúak voltak. Sőt, a vizsgálatok hasonló genetikai változatokat mutattak esetükben. További vizsgálatokkal akár már korán kimutatható lehet a hízási hajlam, így talán még időben közbe lehet avatkozni a nem kívánt elhízás megakadályozására.


Magyarországon például az utóbbi években a túlsúlyos gyermekek aránya a különböző jogszabályi változtatásoknak és a szakmai összefogásnak köszönhetően megtorpant.


A gyermekkori elhízás előfordulása 2010 óta hazánkban stabilizálódni látszik, de átlagosan még mindig minden negyedik gyermek túlsúlyos vagy elhízott és az arány jelentős régiós különbségeket mutat – derül ki az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet és a Magyar Diáksport Szövetség adataiból.


A súlyos elhízás előfordulása Magyarországon gyermekkorban átlagosan kb. 2,1%. Ha ezt az arányt visszavetítjük a legutolsó népszámlálás eredményeire, akkor a legóvatosabb becslés szerint is hazánkban ma körülbelül 20 000 súlyosan elhízott gyermek él, ez nagyjából megfelel Hatvan város teljes lakosságának. A súlyos elhízás előfordulása összefügg a család szociális és gazdasági helyzetével.


Mivel az elhízás kezelése igen összetett, több szakember együttműködését igénylő feladat, amely általában kevés sikert eredményez, ezek a gyermekek, illetve családok sokat szenvednek. Nemcsak azért, mert az elhízás, különösen a súlyos elhízás, már gyermekkorban is számos krónikus, nem fertőző megbetegedés kockázatát növeli (pl. cukorbetegség 4,5-5,5-szeres kockázat, aszthma plusz 23 százalékos előfordulás, a magas vérnyomás, depresszió is gyakoribb). Hanem azért is, mert ezek a gyermekek az iskolában is általában a kortárs bántalmazás célpontjai, tanulmányi eredményük rosszabb és többet is hiányoznak, mint normál súlyú társaik.


Az elmúlt pár évben számos jelentős, a gyermekkori elhízás megelőzésére és kezelésére irányuló intézkedés történt hazánkban. Ide tartozik a mindennapos testnevelés, a közétkeztetési rendelet vagy a népegészségügyi termékadó bevezetése, bevezetése, az iskolai büfék és áruautomaták kínálatának egészségesebbé tételére irányuló jogszabályi környezet kialakítása, illetve az iskola-egészségügyi szűrések rendszerének megerősítése, melynek korszerűsítésén egy ágazatközi munkacsoport jelenleg is dolgozik. Ennek ellenére, ha jelentős eredményeket akarunk elérni, akkor tervezetten és összehangoltan kell beavatkozni a családok, a környezet és az ellátórendszer szintjén egyaránt. Ezt felismerve egyre szorosabb az együttműködés a sport, az oktatás, az egészségügy és a szociális területek között, hogy közösen tudjunk tenni a gyermekek egészségéért – olvasható az OGYÉI egy korábbi, 2018-as közleményében.