A metrón utazott, ahol egyszer csak megjelent egy decens, jól öltözött, feltűnően elegáns idős hölgy. Pasztell színek, nyakában színes sál, fején vidám sapka, visszafogott smink, életkora: kilencvenvalahány év. Megfontolt, határozott mozdulatok, mozgása húsz évvel fiatalabb volt a koránál. Húzós bevásárlótáska volt nála, az is gondozott, hozzá illő, ügyesen kezelte. Amikor leült, a mellette lévő jóval fiatalabb idős hölgy anyáskodva szólította meg, láthatóan beszélgetni akart. 

- Nem könnyű így a vásárlás, ugye…? 

A mi hölgyünk válaszra sem méltatta, amikor nyílt az ajtó és egy vékony magas diákforma vágódott be a metró ajtaján és leült a vidám sapka mellé. A tarisznyáján ott volt a szalagavatós kék szalag, az arcán mosolyféle és – nem vette elő a telefonját. A sapka alatt a hölgy végigmérte, aztán mintha egy ismerőséhez szólna, ezt kérdezte: 

- Nem fázik?

Merthogy a fiú rövid ujjú pólóban volt, a dzsekije csak úgy a hóna alatt. És innentől elkezdtek beszélgetni. Életkorról, mozgásról, a jóga áldásos hatásáról, egy közösen látott filmről, Melinda, a szomszédom egészen közel állt, s élvezettel hallgatta őket, mintha nagymama és unokája tárgyalnák az élet fontos dolgait. Aztán az öreg hölgy ruganyosan felállt, a fiú is vele, elköszöntek, a hölgy leszállt, a fiú visszaült a helyére. 

Pár hét múlva Melinda egy kiküldetésről jött haza Spanyolországból. A repülőtéren taxit fogadott, bemondta a lakáscímét és hátradőlt. Az utazás élménye, a találkozások a spanyol kollégákkal még benne élt, végig gondolta mi várhatja itthon. Amikor megszólalt a taxisofőr. És innentől folytatódott a metrón látott „mese”.

Taxis utazásaim során én is számtalan élményt gyűjtöttem már be. Ez a sofőr is beszédes volt, s ahogy a szomszédom mondta, jól mesélt. 

Nemrégen beszállt hozzá egy elegáns idős hölgy. Feltűnően szépen volt öltözve, színes sálat hordott és színes sapka volt a fején. A kilencvenhez közelebb lehetett, vagy már el is hagyta. A taxisofőr meg is kérdezte, mi a titka, hogy ilyen jól tartja magát. A hölgy a mozgásról kezdett beszélni, arról, hogy ő minden áldott nap többször is tornázik, a jóga, amit már fiatal korában megtanult, csodákra képes. Fiatalon tartja az izmokat, az inakat, az izületeket, és nem utolsó sorban a kedélyt. Mert, ha az idős embernek jól működik a teste, keze-lába-háta nem fáj, akkor a kedve is jó. A másik az étkezés. Azzal sem kell szenvedni, csak okosan enni és keveset – attól még nem éhezik az ember, csak nem eszi degeszre magát. 

A hölgy olyan meggyőző volt, s annyit mesélt arról, hogy milyen fiatalos a mozgása – mesélte a taxisofőr Melindának – hogy azt mondtam neki, ha felemeli ültében a lábát a magasba, ingyen viszem, nem kell fizetnie. 

A hölgy nevetett és fölemelte a lábait, mint a pinty. Először az egyiket, aztán a másikat. És megkérdezte, akarja, hogy mindkettőt egyszerre? 

Ez történt velem – mondta a szomszéd Melinda, s hozzátette, tuti biztos, hogy a hölgy a metrón és a hölgy a taxiban ugyan az volt! Csudajó, nem!?