A „bugyiszabály” nem egyenlő a felvilágosítással
Szerző:Clerget-Tasi Barbara2020. 11. 12.Iskolást nevelünk
Akár már az óvodás korú gyermekünk is elénk állhat azzal, hogy ő bizony az oviban hallotta, hogy nem is a gólya hozza. Hogyan reagáljunk az efféle mondatokra? Mikor, milyen szinten avassuk be a gyermekünket a szexualitás témájába?
A gyermekek egyre korábban érnek. Egyre több mindent látnak, tapasztalnak a felnőttek világából, ami még nem az ő fejlettségi szintjüknek való, mégis – érthető módon – borzasztóan érdekli őket. Bodnár Csilla klinikai szakpszichológus szerint nagyon fontos, hogy ne tabusítsuk a témát, hanem a gyerek korának megfelelően beszélgessünk vele a szexualitásról.
– Már óvodás korban is lehetnek ismeretei a kisgyermeknek a szexualitásról – kezdi szakértőnk. – A gyerekek megleshetik a szüleiket, és a médiában is gyakran mutatnak szexuális tartalmakat, amit a gyermek is láthat, főleg, ha a tévé egész nap háttérzajként megy. Esetleg, ha a nagyobb testvér már képben van, elképzelhető, hogy nem tartja vissza az információkat a kistesótól. Az én lányom a komplett ovis csoportjával együtt épp így lett „felvilágosítva”. Nyilván izgatja a kicsik fantáziáját, hiszen azt érzik, hogy ez egy titok a felnőttek életéből. Az óvodás, kisiskolás korú gyerekek játszanak szexuális jellegű játékokat, például csókolózást imitálnak, egymásra fekszenek, és közösülést imitálva mozognak. Ezek szerepjátéknak tekinthetők, mivel nincs meg az a fajta érzelmi hátterük, ami egy serdülőkorú gyermeknél már megfigyelhető, akár kötődés, szerelem, akár hormonálisan irányított szexuális izgalom formájában.
Adjunk megnyugtató választ
Természetes a kisgyermek kíváncsisága, de nem mindegy, milyen tartalmú a szexuális jellegű szerepjáték, mivel bizonyos szinten már traumatizálhatja a gyermeket.
– A legtöbb kisgyermek nem beszél otthon a szexuális jellegű szerepjátékokról, mert természetesnek érzi – mondja a klinikai szakpszichológus. – Általában akkor szerez róluk tudomást a szülő, ha a kisgyermeket felzaklatják a történtek, mert bekerül a játékba egy nem természetes elem – például nemcsak megmutatják egymásnak a nemi szervüket, de az egyik hozzá is akar érni a másikéhoz.
Szakértőnk szerint kisgyermekkorban nem szexuális felvilágosításra van szükség, hanem olyan válaszra, ami megnyugtatja a gyermeket.
– Ha az óvodás vagy kisiskolás korú gyerekünk kérdésekkel fordul hozzánk, esetleg megosztja velünk, mit látott, tapasztalt, akkor elmondhatjuk, hogy a felnőttek valóban csinálnak ilyesmit, de ők sem mindig, csak amikor kedvük van hozzá, és csak azzal, akivel valóban szeretnék. Tudatosítsuk a gyermekünkben, hogy ez nem gyerekeknek való játék, ettől sokkal klasszabb módon játszhatnak egymással. Ne keltsünk benne szégyenérzetet! Beszéljünk a „bugyiszabályról”, azaz, hogy azokat a testrészeket, amelyeket fehérnemű fed, csak az ő engedélyével érinthet meg bárki is. Bátorítsuk őt, hogy mondjon nemet, ha valaki olyan dolgot szeretne tenni a testével, ami számára kellemetlen, félelmetes, esetleg fájdalmas. Hangsúlyozzuk, hogy felnőttnek is mondjon ilyen esetben határozottan nemet. Nem a szexualitásra kell kihegyezni a mondandónkat, hanem például a higiéniára, az egészségre, mert ezt a részét már egy óvodás is érti: azért nem nyúlhat senki más a nemiszervéhez, mert az pisilésre, kakilásra való.
Ne szégyelljünk leülni a gyermekünkkel
Az igazi szexuális felvilágosítás ideális életkora 12-13 év, de manapság a gyerekek már korábban érnek, akár 10 évesen elkezdhetnek menstruálni a kislányok, a fiúk pedig ekkortájt tapasztalnak először éjszakai magömlést, azaz ivaréretté válnak. Célszerű emiatt erre az időszakra időzíteni az első komoly beszélgetést.
Ha képesek vagyunk nyíltan, tabumentesen beszélgetni, azzal hozzájárulhatunk gyermekünk egészséges pszichoszexuális fejlődéséhez.
– Ha nem érezzük magunkban a bátorságot és a kreativitást, hogy magunktól tartsunk szexuális felvilágosítást a kamasz gyermekünknek, akkor kiváló felvilágosító könyvek kaphatók: jó választás az olyan szakirodalom, ami egészen a virágok szaporodásából kiindulva jut el az emberekéig, és nemcsak a biológiai, hanem a szexualitás lelki oldaláról is beszél, valamint a női és férfi szexualitás különbözőségeiről. Olvassuk el a könyvet, és olvastassuk el a gyermekünkkel is, aztán üljünk le együtt átbeszélni, hogy a kiskamasz feltehesse a kérdéseit, és azokra valós válaszokat is kapjon. A gyerekek tizenéves korukra már tisztában vannak azzal, hogy nem a gólya hozza a kisbabát, de sokszor fals információk jutnak el hozzájuk, amiket egymás között terjesztenek a kortársak. A kamaszéveik elején járó fiúgyerekekre sajnos egyre jellemzőbb, hogy pornóvideókból tájékozódnak, ami nem mutat valós képet az együttlétekről. Mindez a későbbiekben szexuális zavarokhoz vezethet. Ne féljünk, ne szégyelljünk leülni beszélni a gyermekünkkel! Ha képesek vagyunk nyíltan, tabumentesen megosztani a szexualitással kapcsolatos gondolatokat és valós információkat, azzal hozzájárulhatunk gyermekünk egészséges pszichoszexuális fejlődéséhez, és ahhoz is, hogy a későbbiekben a szexuális életét is felelősségteljesen élje.
(fotó: Shutterstock)