Már a kistestvér születése előtt tisztázni kell a családban, milyen érzelmek jelentkeznek a kicsi érkezése kapcsán. Szakértőnk, Dr. Bodnár Csilla klinikai szakpszichológus szerint fontos, hogy mit gondol a szülő a testvérhelyzetről, valamint milyen szintű a két gyermek felé irányuló figyelem.

– Nem mindegy, hogy az anya és az egész család mit érez: a testvér érkezésével a gyermek és/vagy a család nyer vagy veszít? Ha sajnáljuk az elsőszülöttet, hogy milyen rossz lesz neki, mert eddig minden figyelem az övé volt és minden ajándékot ő kapott, akkor úgy vélem, sokkal erőteljesebben nyilvánul majd meg a testvérféltékenység is – mondja a pszichológus.

– Ha viszont örömmel várjuk, hogy a család bővülésével a gyermekből testvér lesz, aki ezáltal sosem lesz egyedül, és megtanulhat számos értékes dolgot a gondozásról, a kicsi pedig a nagy segítségével ügyesedik, akkor a kisgyermek is izgatottan várja majd a kistesót. Azok a szülők sokkal könnyebb helyzetben vannak, akiknek van testvérük, és boldogságként élik meg ezt a családi kapcsolatot, szemben azokkal, akik egykék, és csak egy idealizált kép él bennük a testvéri kapcsolatról, vagy van ugyan testvérük, de nem jó a viszonyuk.

„Az elsőszülöttnek elsőbbsége van”

Akkor nem lesznek a testvérek féltékenyek egymásra, ha azt érzik, hogy mindenkinek megvan a helye a családban, és mindenkinek kellő odafigyelés jut.

– Ahogy a család készül a kistestvér születésére, azzal automatikusan készül a nagytestvér is, hiszen természetes módon részesévé válik a folyamatnak. Nyilván meg kell beszélnünk az elsőszülöttel, hogy mi történik majd. Bevonhatjuk bizonyos döntésekbe is: ha a gyermekek egy szobában alszanak, akkor nyugodtan határozzon a nagytestvér arról, kinek hova kerüljön az ágya, vagy milyen legyen a dekoráció. Hellinger mondta nagyon okosan, hogy „az elsőszülöttnek elsőbbsége van”, azok a családok működnek jól, ahol ez megvalósul. A nagytestvér ezáltal kompetensnek érzi magát testvérhelyzetben. Kérdezzük meg, szeretne-e segíteni majd a kisbaba ápolásában? Akkor nem lesznek a testvérek féltékenyek egymásra, ha azt érzik, hogy mindenkinek megvan a helye a családban, és mindenkinek kellő odafigyelés jut.

Mikor kell szakemberhez fordulni?

Előfordul, hogy a szülő legnagyobb igyekezete ellenére is teljes mértékben elutasítja a kisgyermek a testvér érkezését. Szakértőnk szerint a kulcsszó itt is a természetesség.

– Tudatosítsuk a gyermekünkben, hogy teljesen természetes dolog, hogy testvére születik, akkor is, ha ő nem szeretné. Nem szabad beletörődnünk abba, hogy a gyerek nem hajlandó tudomást venni a család bővüléséről! Beszéljünk vele! Mondjuk el, mi minden történik majd a baba születése után, mennyi mindent megtaníthat neki! Ugyanakkor nagyon fontos – akár szakértő bevonásával is – kideríteni, mi az oka annak, hogy ennyire elzárkózik a kistestvér érkezésétől. Kiváltó ok lehet, ha az édesanya viselkedése megváltozik. Szakember segítsége szükséges akkor is, ha a baba születése után a nagytestvér agresszívan közeledik a csecsemő felé, történjen az verbális, vagy tettleges formában.

Igenis szükség van a nagyira!

Amikor az újszülött alszik, foglalkozzon az édesanya a nagyobb gyermekkel, ne pedig a házimunkával.

– Nem jó az a megoldás, amikor a szülők „felosztják” egymás között a gyermekeket: a kicsi az anyáé, a nagy az apáé. Mindegyik gyerek mindkét szülőhöz ugyanúgy ragaszkodik. Ebből kiindulva jobb lenne, ha a nagymama segítene a kezdeti időszakban. Nem a kicsik körül, hanem minden másban. Ha az anyának jó a kapcsolata az édesanyjával vagy az anyósával, akkor ő nagyon nagy biztonságot tud nyújtani neki a kezdeti időszakban. Ha a második, harmadik gyermeknél is besegít a nagymama, akkor az anya ugyanolyan intenzitással tud odafigyelni mindegyik gyermekére, semmi mással nem kell foglalkoznia, csak a gyerekei pátyolgatásával. Nem arról van szó, hogy az édesapa ne tudná ellátni a háztartás körüli feladatokat, viszont ő is a csemetéi körül szeretne lenni, így amikor az édesapa segít az elején az édesanyának, gyakran megosztják a gyermekek körüli teendőket is. Ez sajnos kedvez a testvérféltékenységnek. Pár héttel a kistestvér születése után érdemes az apukának otthon maradnia, a kezdeti időszakban pedig a nagymama segítsen, hogy a nagyobb gyermek is élvezhesse az édesanya figyelmét közvetlenül a kicsi hazaérkezése után. Amikor az újszülött alszik, akkor foglalkozzon az édesanya a nagyobb gyermekkel, ne pedig a házimunkával.

A védőnő támogasson!

– Segítség nélkül, egyedül a gyermekekkel nagyon nehéz az édesanyának mind fizikailag, mind lelkileg, de ha nincs más lehetőségünk, és a kezdeti fáradtság miatt nem jut annyi energiánk mindegyik gyermekünkre, akkor se ostorozzuk magunkat! Ezek a hibák kijavíthatók, ettől függetlenül rendkívül fontos, hogy az édesanya ne maradjon magára a szülés utáni első hetekben! Jöjjenek a barátnők! Vásároljanak be az anyukának, vagy porszívózzanak ki a lakásban! A védőnő is nyugodtan besegíthet az édesanyának egy jó beszélgetéssel, vagy akár egy mosogatással. Ne számonkérje az anyukát, hanem támogassa! Legyünk emberek, lássuk meg, hogy épp mire van szükség! Ha az édesanya megnyugszik, azt a gyermekek is érzik, és ebben a nyugalmi állapotban jobban kezelik még a testvérféltékenységet is.

Legyen félnapos az ovi!

Gyakran hallani szülőktől, amint panaszkodnak az óvónőkre, hogy azzal akarják könnyíteni a munkájukat, hogy a GYES-en lévő anyukákat megkérik, vigyék haza az óvodás gyermeküket már ebéd után. Szakértőnk szerint ez a megoldás a kisgyermek érdekét szolgálja, és jelentősen csökkenthetjük ezzel a testvérféltékenység megnyilvánulását is.

Délelőtt a kortársaival játszhat, majd a délutánt az édesanyjával töltheti.

– A bölcsődés és óvodás gyermeknek a legszuperebb élmény, ha csak fél napot jár közösségbe. Ha az édesanya a kicsi érkezése után meg tudja tenni, hogy ebéd után elhozza a nagyot a bölcsiből vagy oviból – nyilván egy csecsemőt nem lehet ide-oda rángatni, de segítséggel megoldható, hogy a nagytesót hazahozzák –, valamint később ki tudnak alakítani egy ehhez alkalmazkodó napirendet, akkor az nagyban megkönnyíti a kistestvér elfogadását is, hiszen pozitív változás lesz a nagytestvér számára, amit összeköt a családbővüléssel. Délelőtt a kortársaival játszhat, majd a délutánt az édesanyjával töltheti, és nem érzi azt, hogy a testvér bezzeg egész nap az anyukájával lehet, ő pedig nem.

A túlgondozás ára

Természetes érzés, hogy mindent meg akarunk adni a gyermekünknek, de gondoljuk végig, hogyan tudjuk ezt kivitelezni több gyermek esetében is!

Próbáljuk tudatosan nevelni már az elsőszülöttet is: tanítsuk türelemre!

– Manapság megfigyelhető egyfajta túlgondozás. Ennek következtében olyan életmód alakul ki, ami egy gyermeknél még fenntartható, de két, három vagy még több gyermeknél már nem működőképes. Próbáljuk tudatosan nevelni már az elsőszülöttet is: tanítsuk türelemre, hogy néha várnia kell, mert anyának még be kell fejeznie ezt-azt. Alakítsunk ki olyan életet, ami nem fordul fel fenekestül a kisgyermek számára attól, hogy testvére születik.

(fotó: Shutterstock)

kisgyermekgyermekneveléstestvér