Apás szülés – igen vagy nem?
Szerző:Békési Erika2020. 06. 16.Babát várunk
Csodás és félelmetes is apaként a szülésen részt venni. Az otthon jelentkező első fájdalomtól a kórházba érkezésig minden másodperc számít, a kórházban viszont ólomlábon jár az idő. És apa végig talpon kell, hogy legyen! Íme a szülés, apaszemszögből.
1. Az utolsó hetek sokszor fesztültségben telnek. Mert nem könnyű időszak egy mindenórás kismama párjának lenni, hiszen reggelente ott a kérdés: menjünk munkába, vagy maradjunk inkább a kismamával? Lehet, hogy ma lesz a Nagy Nap? Autóval jobb utazni, hátha ugrani kell napközben? És ki vigyáz majd a nagyobb gyerekre, amikor indulni kell? De ott vannak az éjszakák is, azok a borzasztó hosszúak! Mert akárhányszor megfordul az ágyban a kismama, vagy kimegy a fürdőszobába, az apa mindannyiszor fölriad, hogy menni kell… Egy leendő apának mindezek ellenére nyugodtnak kell maradnia: tenni a dolgát – sőt, még a szokásosnál is többet! – és erősítenie a feleségét, hogy minden rendben lesz.
a szüléssel nemcsak kisbaba születik, hanem egy teljesen új család
2. A legtöbb nő szeretné, hogy a párja bent legyen vele szüléskor, mert a férfi jelenléte sokat számít neki. Ráadásul a szüléssel nemcsak kisbaba születik, hanem egy teljesen új család: az apa, az anya és a kisgyerek egészen új közösséget alkotnak majd, egy csodás egységet, aminek a létrejöttét nem érdemes kihagyni! A kötelékük mindörökre elszakíthatatlan lesz!
3. Készüljünk fel arra, hogy a kórházban a férj mellékszereplővé válik. „Apuka, álljon oda félre!” – így kezdődik, és végig így folyik a szülőszobában töltött pár óra a leendő apának. A szülés alatt ő bizony csak egy plusz fő, akinek egy sarokban kell ácsorognia, aki a vizsgálatok során láb alatt van, és aki végig segíteni akar, de sosem tudja igazán, mit tehetne. Ez a legtöbb kórházban – sőt, amióta világ a világ – így van, ezt el kell fogadni.
4. Nem szabad megijedni a helyzettől, hogy a férfi rendszerint alig ismer rá a párjára: az ő kis feleségére, aki eddig sosem tapasztalt nehéz helyzetekbe kerül, akinek fáj mindene, aki fújtat, izzad, és nem a saját hangján beszél, amikor kéri – követeli! – a vizes borogatást. És ez így van rendjén, hiszen a szülés idejére a nő teljesen átlényegül. A hatalmas feladatára koncentrál, aminél nagyobb kevés van az életben.
egyszer csak kibújik egy icipici, ragacsos, síró baba
5. Nem könnyű észnél lenni a legképtelenebb helyzetekben, márpedig a szülés alatt szinte csak ilyennek találkozik az apuka. Az orvosi műszerek, a vér, a szenvedő, szerelmes társ kifordítva önmagából, a sürgő-forgó orvosok és szülésznők kavalkádjában egyszer csak kibújik egy icipici, ragacsos, véres-magzatmázas, síró baba – olyan pici, és olyan szép, hogy szinte hihetetlen! Apa közben egy kicsit rosszul van, legszívesebben leülne... – és éppen ebben a pillanatban kell előkapni a fényképezőgépet, és elkészíteni az első gyönyörű képeket! Hajrá!
6. Aztán jön a pillanat, amikor – ha minden rendben ment – az apuka kezébe adják a babát. Innentől ismét minden szép, csodás és gyönyörű. Apa a világ legboldogabb és legbüszkébb embere. Gratulálunk!
(fotó: Shutterstock)
