csalad.hu - Te gyereked, én gyerekem, mi gyerekünk – Mozaikcsaládban élünk
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Te gyereked, én gyerekem, mi gyerekünk – Mozaikcsaládban élünk

Szöveg: gyermekut.hu, fotó: Förster Tamás
2021. jan. 12. 15:00
Kisgyermeket nevelünk

Milyen kihívásokkal találkoznak a mozaikcsaládban élők? Hogyan illeszthetők össze ennek az új közösségnek a tagjai? Szabóné Harangozó Andrea, a gyermekut.hu szakpszichológusa szerint kellő türelemmel, toleranciával leküzdhetők a kezdeti nehézségek.

E családforma jelenléte igen gyakori manapság, ahogy a népszámlálási adatok is jelzik. A válásokkal párhuzamosan megnőtt a patchwork-családok száma is, ahol az egyik szülő és a gyermekei, valamint egy pótszülő él együtt, aki esetleg szintén hozza saját gyermekeit az új családba. Ezzel a családtagok egy új közösséget, úgynevezett mozaikcsaládot alkotnak.

Milyen kihívásokkal kell számolnia a párnak és gyermekeiknek?

Az új élethelyzet olyan elvárásokat támaszt a családtagokkal szemben, amelyekkel az addig bevált viselkedési keretek között nem lehet megbirkózni; új megküzdési stratégiákra van szükség. A problémák jellegét elsősorban az új család összetétele és a családtagok korábbi élettörténete határozza meg. Más lehet a konfliktusok forrása, ha gyermekes párok költöznek össze, más, ha egyiküknek még nincs gyermeke, és megint más, ha van gyermeke, de nem hozza őket az új kapcsolatba.

A mozaikcsalád tagjai általában komoly veszteséget éltek meg korábban, ami – attól függően, hogyan és milyen mértékben dolgozták ezt fel – lényegesen befolyásolhatja aktuális érzéseiket és önértékelésüket. A gyermekeknek van egy máshol élő, vagy egy elhunyt vérszerinti szülője, aki távollétében is fontos a család rendszerében. Emiatt a gyermekekben konfliktus alakulhat ki a távol lévő és a nevelőszülő között, ami különböző pszichés tünetekben is megmutatkozhat.

Mivel küzd egy kisgyermek az alakuló mozaikcsaládban?

A pótszülő megjelenésével a gyermekek kapcsolata a különélő szülővel bizonytalanabbá válhat, és félelmeket válthat ki. Mivel a kisebb gyermekek még nehezen fejezik ki az érzelmeiket, gyakran szorongással, alvási nehézségekkel, esetleg agresszióval reagálnak a feszültséggel teli helyzetekre.

Minél inkább elismeri, megbecsüli a pótszülő a különélő szülőt, a gyermekek annál könnyebben fognak alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Ehhez azonban arra van szükség, hogy tudjanak örülni annak, ha a gyermekek jól érzik magukat a vérszerinti szüleiknél, és ne rivalizáljanak egymással például ajándékokban, programokban. A kisebb gyermekek a különélő szülőt is a családhoz tartozónak érzik. Ha ezt a felnőttek nem ismerik el, a gyerekek különböző taktikákkal lavírozni kezdenek a két szülő között, ami szintén belső feszültségek forrása lehet.

Előfordulhat, hogy a gyermek elköteleződik ugyan az egyik szülő mellett, de mindezt csak azért teszi, hogy csökkentse a szülei közötti feszültséget. Az új családdá válást megelőzően a gyermekek hosszabb-rövidebb ideig egyedül élnek az egyik szülőjükkel, így az új családtagnak tulajdonképpen egy már létező, állandó kapcsolati mintákkal és szabályokkal rendelkező alrendszerben kell megtalálnia a helyét.

Mire figyeljen a pótszülő?

A családnak újra kell szerveződnie, ami általában a krízishelyzetekhez hasonló feszültségekkel jár. A pótapa- és a pótanyaszerep folyamatos kölcsönhatások révén alakul ki, ami minden családtagtól türelmet és toleranciát kíván. Általánosságban ez egy hosszú folyamat eredménye. Azok a szülők, akik „azonnali szeretetet” követelnek maguknak, gyakran frusztráltnak és elutasítottnak érzik magukat. A pótszülő jogilag nem gyakorolhat szülői felügyeleti jogokat partnere gyermekeivel, ugyanakkor a szülői alrendszerhez tartozik. A nem saját gyermekekkel szemben nehéz lehet a szülői szerep gyakorlása, a gyermekek között féltékenység és versengés alakulhat ki. Fontos, hogy adjanak időt maguknak és a gyermekeknek is a kapcsolat alakulására.

Az új családi forma miként alakítja a párkapcsolatot?

A család formálódásával párhuzamosan történik a párkapcsolat alakulása is, ami tovább nehezíti a családtagok helyzetét. Mivel legalább az egyiküknek már van(nak) gyermeke(i), kimarad az életükből a gyermek nélküli összehangolódási időszak, ami egyébként is konfliktusokkal terhelt a párok életében. A pótszülőnek már kezdettől fogva, minden felkészülés nélkül egy egész családdal van dolga.

Amennyiben nincs saját gyermeke, kevés tapasztalattal rendelkezik a gyermeknevelés terén, mégis megkívánhatják tőle, hogy segítsen például a határok felállításában, a fegyelmezésben. Ha vannak gyermekei, az eddig megszokottaktól teljesen eltérő értékeket, szabályokat és együttélési szokásokat közvetíthet az új család számára.

Viszont – tapasztalatokból tudjuk – a gyerekek, akik mozaikcsaládból származnak, gyakran nagyobb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, és készek arra, hogy ésszerű kompromisszumokat kössenek.

Közös gyermek születése újabb kihívásokat teremt?

Amennyiben a mozaikcsaládban közös gyermek születik, egy újabb fontos családi alrendszer jön létre, ami bizonyos tekintetben egy nukleáris családnak tekinthető a mozaikcsaládon belül. A közös gyermek gyakran azt a szerepet tölti be, hogy valamilyen egységet hozzon létre a két családrész között, ennek minden terhével együtt. További nehézséget jelenthet a nagyobb gyermekek testvérféltékenysége, mozaikcsaládban még fokozottabban.

Kitől kérhetünk tanácsot?

Ha a felnőttek kapcsolata stabil és harmonikus, illetve a családtagok megpróbálják megérteni egymást, akkor esély van arra, hogy mozaikcsaládként is kiegyensúlyozott családi életet éljenek.

Amennyiben ez nem sikerül és állandósulnak a konfliktusok a családtagok között, vagy bármilyen pszichés probléma merül fel, érdemes szakember, elsősorban pár- és családterapeuta segítségét kérni.