Tavaszi lélekfáradtság?

Együtt élünk a természettel

A természet csodálatos körforgásban van: előbújik egy új élet, felnő, elhervad, majd megöregszik, aztán meghal, de az elpusztult maradvány új életnek hagy teret és helyet. Az ember is része a természetnek, így nagyjából ugyanazok a folyamatok játszódnak le bennünk, mint a minket körülvevő élőlényekben. Senki nem csodálkozik azon, hogy amikor hideg van, esik az eső, nyomottabbak, álmosabbak, fáradékonyabbak vagyunk. Ha viszont kisüt a nap, a mi lelkünk is derűsebbé válik.

Régen, amikor még szorosabb, kézzelfoghatóbb kapcsolatunk volt a természettel, ez mindenki számára egyértelmű volt: a sokszáz éves tapasztalatok és hagyományok alapján tudták az emberek, mikor van ideje a behúzódásnak, a bálozásnak, vagy éppen a fáradságos, tizenkét-tizennégy órás munkának. Mára ez a szoros kapcsolat átalakult, a felgyorsult életmóddal nehéz követni azt, amit a szervezetünk ösztönösen kívánna. De az ősi megérzéseink – ha halványultak is – azért még megvannak, és tükröződnek a hangulatunkban, cselekedeteinkben. Ezért teljesen természetes, hogy melegebb, napsütéses időben megpezsdül bennünk a vér, és millió dolgot tervezünk. Tavasszal valamiért a mindennapi tevékenységeink zökkenőmentesebben mennek, és – milyen szép a magyar nyelv! – tettre késznek is érezzük magunkat.

Higgyük el: mindenre képesek vagyunk!

„a tavaszi napsugárral feltöltődnek a tartalékaink, így új erővel vághatunk bele bármibe”

Fogadjuk el, hogy hideg, borongós időben a hangulatunk is sötétebb egy picit. Persze ez az elfogadás nem mindenkinek megy könnyen, mert az emberi természet mindig örömre vágyik… Fontos, hogy legyünk türelemmel, és ebben az időszakban is megtaláljuk az apró örömöket! Érdemes kitartanunk, mert a tavaszi napsugárral feltöltődnek a tartalékaink, így új erővel vághatunk bele bármibe. A különlegesen jókedvű madárcsicsergős hangokkal együtt megérkezik az érzés is bennünk: bármire képesek vagyunk! A tavasz-hozta többletenergiát mindenki másba fekteti – jöhet a kerti munka, tavaszi nagytakarítás, kirándulás. Ezek a tevékenységek mind a „megújulás” jelképei számunkra, mert ha kívül megújulunk, az a bensőnkre is kihat. Kívülről szépnek, frissebbnek érezzük a kertünket, lakásunkat, és önmagunkat – ez a tudat növeli az önbizalmunkat, és derűlátóvá, optimistábbá tesz minket.

Sötétben is tartsunk ki!

Ilyenkor az élet kicsit olyan, mintha fokozottan kimerült állapotban élnénk. Csodás dolog a tél, éppúgy, mint mondjuk az anyaság, és szívesen is éli az ember ezeket a napokat, de amikor az anyuka már hatodszor kel egy éjszaka, akkor bizony hirtelen hullafáradtnak érzi magát. Bizony vannak olyan időszakok és élethelyzetek, amik embert és lelket próbálók: de innen is fel kell tudnunk állni. Az egyik leghatásosabb segítség csaknem minden nehéz helyzetben az alvás. Persze amennyire triviális ez, annyira nehéz megvalósítani a mindennapokban, pedig a kipihent ember mindig másként látja a dolgokat, mint a fáradt. Frissen talán észrevesszük, hogy a borongós napoknak is megvan a szépsége, és így persze mosolyogni is könnyebb.

Éljünk úgy, mint a hóvirág!

Tökéletes tél végi, tavasz eleji példa a hóvirág esete. Ez a növény a maga kicsinységében megmutatja, milyen egyszerű is az élet: csak kibújik a még fagyott földből, akár a hó alól is, és gyönyörű fehér fejével bólingat, mert ő virágozni akar. Ez a hozzáállás tényleg példa lehet számukra! Változni akarsz? Hát változz! Fogyni akarsz? Változtass étrendet! Rumlis az életed? Rakj rendet! Le akarod futni a maratont? Menj el futni! Ugye, hogy valójában milyen egyszerű az életlecke?

Simogassunk testet és lelket!

Fussunk, sétáljunk, barátnőzzünk, vásároljunk, mozizzunk! Olvassunk, társasozzunk, táncoljunk!

A frissen gondolkodó, pozitív életszemléletű ember általában kipihenten ébred, örömmel megy munkába, tele van ötletekkel, gondolatokkal, amiket szívesen megoszt másokkal, és ez elégedettséggel tölti el. De tegye fel a kezét az, aki mind a 365 napját így éli! Nos, ők kevesen vannak… De a pozitív életszemlélet valamilyen szinten mindenki számára elérhető! Nem kell hozzá más, mint az, hogy mindenben próbáljuk meg megtalálni a jót. A tél végi, tavasz eleji laposabb, szürkébb időszakokban is igenis fontos, hogy apró örömöket fedezzünk fel: hogy milyen szépen mosolygott ránk valaki, hogy jó poént hallottunk, vagy megütötte a fülünket egy ritmusos zene stb. Ha eléggé koncentrálunk ezekre, előbb-utóbb automatikusan észrevesszük majd őket. De addig is annyi mindennel tudjuk simogatni a testünket és a lelkünket! Fussunk, sétáljunk, barátnőzzünk, vásároljunk, mozizzunk! Süssünk valami finomat a családnak, kézműveskedjünk, olvassunk, társasozzunk, táncoljunk! Mi lenne, ha olyan színnel festenénk ki a körmünket, amivel eddig még sosem mertük? Vagy kockáztassunk meg egy kiadós rendrakást – közben bizonyosan kincsekre bukkanunk, amik megörvendeztetnek minket! Napfürdőzzünk vagy együnk csokit, vegyük észre utazás közben, hogy milyen szépen száll fel a köd a szántóföldről, és hogy esőben még élénkebbek a természet színei.

Ne csak másokra, magunkra is gondoljunk!

Fontos és jóleső érzés, amikor a másiknak örömet szerzünk: jó látni, ahogy a frissen sült csokis kekszünket a család egy ültő helyében felfalja. Boldogító, ahogy a gyermekünk szeme csillog egy-egy közös játék után, és örömteli, amikor a párunk munkáját sikerült megkönnyítenünk. De saját magunkkal is ugyanannyit kellene foglalkoznunk, mert az energiakészleteink végesek! Ha mindig csak mások örömét figyeljük, és saját magunkéval nem foglalkozunk, egy idő után kimerülünk, és onnantól sem magunkkal, sem másokkal nem tudunk egyensúlyban lenni…

Készüljünk a megújulásra!

A tavasszal kapcsolatban legtöbben levelibéka-típusok vagyunk: szinte a „csontjainkban érezzük”, hogy közeleg… Ilyenkor olyan jó egy kicsit tudatosítani a sok új lehetőséget! Még a tél végi nulla tartalék átvészelésében is segít a tervezgetés, a tudat, hogy mennyi mindent csinálunk majd, ha megjött a jó idő. Ezekből a tervekből és vágyakból kiváló kapaszkodók és mankók lesznek a borongósabb napokon, ezekre biztonságosan támaszkodhatunk. Egy „megmondó” barát, egy fénykép, vagy a terveink mind segíthetnek tartani, simogatni bennünk a lelket, és megerősítenek minket: mindjárt itt a napsugár, és vele együtt a megújulásunk lehetősége!

A léleksimogatás igenis jár nekünk!

A lélek az a különleges részünk, amivel bizony folyamatosan törődnünk kell. Ez nem olyan elfoglaltságot jelent, mint a heti vagy havi rendszeres fodrászati időpontunk, amikor rendbe teszik a hajunkat, és az egy időre csinos marad. A lelkünk simogatása a mindennapi életünk velejárója kell, hogy legyen! A reklámban használatos mondat itt fokozottan érvényes: a lelki töltődés és kényeztetés határozottan „jár nekünk”!

(fotó: Shutterstock)