Színházzal a lélekért – Nehéz sorsú gyermekek történetei - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Színházzal a lélekért – Nehéz sorsú gyermekek történetei

Ivanova Daniela
2020. dec. 22. 15:00
Kamasz a családban

Az ünnepek közeledtével egyre jobban vágyunk a léleksimogató történetekre. Egy tavalyi interjúnkban már bemutatkoztak a VONESZO Alapítvány munkatársai, most azt is elmesélik, hogyan vált valóra az álmuk, amelynek kulcsa a gyógyító szeretet.

A VONESZO Alapítvány hátrányos helyzetű gyermekek mentorálásán és mentális jóllétén fáradozik, töretlen lelkesedéssel és kitartással. A volt nevelőszülőkből és szakemberekből álló csapat legújabb projektjében egy improvizációs színház keretében a gyerekeket arra buzdítja: meséljék el saját és egymás történeteit a színpadon.

Vitéz András önismereti tréner – a gyerekeknek csak „Bandi bácsi” –, az alapítvány elnöke már egy évvel ezelőtt is lelkesen mesélt a nagy tervekről. Egy playback improvizációs színházat szerettek volna létrehozni olyan gyermek számára, akik családok átmeneti otthonában élnek és számos, a nehéz körülményekből fakadó problémájuk van, amelyeket a pszichodráma eszközeivel segíthetnek feldolgozni. Egy nyertes pályázatuk nyomán az álom megvalósult: egy háromnapos gyermektábor keretében, Pannonhalmán foglalták színpadi történetbe a gyermeki sorsokat.

– Életem első improvizációs színházi élménye egyszerűen letaglózott – emlékszik vissza Bandi. – Rájöttem, hogy bár elsőre a Beugró című játékhoz tudnám hasonlítani, a módszer mégis különböző: itt nem kitalált, hanem valós történeteket jelenítenek meg a résztvevők. Teljesen magával ragadott az az érzés, amikor láttam, hogy a szereplő kimegy a színpadra és szívét-lelkét kitárva oszt meg olyan személyes történéseket az életéből, amiket a vadidegen közönség lélegzetvisszafojtva hallgat. Jómagam is, mint hallgatóság, nagyon megtisztelve éreztem magam, hogy részese lehettem egy ilyen bensőséges élménynek. Ezt a bizalmat szerettem volna kiépíteni a gyerekekkel és tudtam, hogy a színházi eszközök segíteni fognak ebben.

Szerhasználók kizárva

A projektre fordítandó pályázati támogatás elnyerése után a „stáb” megkezdte a közös munkát. Elindult a kiválasztási folyamat, amelyhez képzett szakemberek segítségét kérték, így állt össze a pszichológusból, humán erőforrás támogatókból és a dramaturgból álló szakmai team. Öt intézményből válogatták ki a tábor résztvevőit: a SZÉRA Csömöri és a SZÉRA Budapesti otthonokból, a Baptista Integrációs Központból, a pesterzsébeti Anyaoltalmazóból és az SOS Krízis Alapítványból. Intézményenként 2-4 gyermeket választottak ki a 13-17 éves korosztályból. Követelmény volt, hogy a tinédzser ne legyen szerhasználó, túlzottan agresszív, tudjon kapcsolódni társaihoz és ne mutasson szökési hajlandóságot.

– Fontosnak tartottuk, hogy ne legyünk túl szigorúak a kiválasztáskor, ugyanakkor bizonyos kereteket tudjunk tartani – folytatja Bandi. – Nyitottak voltunk olyan gyermekek felé is, akik esetleg visszahúzódóbbak vagy éppen ellenkezőleg, élénkebbek az átlagnál, mégis, ha láttuk rajtuk a kapcsolódásra való hajlandóságot, úgy meghívtuk őket a programba. Viszont a szerhasználat és az agresszivitás tekintetében nem lehettünk engedékenyek, illetve azt sem kockáztathattuk meg, hogy a gyerek elszökjön a táborból. A nyers szűrést követte a három előválogató, ahol jobban megismerhettük őket és persze ők is minket. A végleges létszám október elejére alakult ki: a közel 30 főből álló tábori csapatot a gyermekek, mi, a szakmai vezetők és a köztük és köztünk hidat képező nevelők, gondozók alkották. Minden tekintetben egy új közösséget hoztunk létre, viszont pont ez tette igazán izgalmassá az együtt töltött időt. A tábor alatt folyamatosan monitoroztuk a tiniket, ugyanis projektcélnak tűztük ki, hogy egyszerre fejlesszük a színháztechnika elsajátítását és támogassuk a gyermekek mentális jóllétét. A kettő kéz a kézben jár, hiszen lelki egészség nélkül nem létezhet improvizációs színház.

A szeretet gyógyít

Bandi elmondása szerint a művészeti vezetőjük, Csillag György a gyerekek „nagypapája” volt és olyan bölcs nyugalom áradt belőle, hogy ettől a gondoskodó jelenléttől ők is biztonságban érezhették magukat. Gyuri az ágazat egyik atyja, és több mint 10 éve tevékenykedik már ezen a területen.

– Kevesen vagyunk ebben a szakmában – veszi át a szót Gyuri bácsi. – Ez a színházi közösség egy viszonylag kis család, így könnyedén rám találtak Bandiék. A közös munkát egy bemutató előadással kezdtük, majd belefogtunk a tábor megszervezésébe. Én voltam az egyik tréner, aki a foglalkozásokat tartotta, amelyek során megtanultuk a rögtönzéses színjátszást. A tábor sikerességét abban látjuk, hogy a gyerekek szeretnének a jövőben is ehhez az alapítványhoz tartozni, azaz a projekt nem fejeződött be a tábor végeztével. Azóta is minden résztvevővel tartjuk a kapcsolatot, ami azért is nagy öröm, mert a színházi technikának köszönhetően hosszútávon hatalmas fejlődést érhetünk el a gyermekek viselkedésében. Ezek a gyakorlatok azokra a problémákra és zavarokra jelenthetnek megoldást, amelyek minden egyes napjukat megnehezítik. Olyan mentális képességeket fejlesztenek, mint a bátorság, az önbizalom, a magabiztosság, az empátia, a felelősségérzet és az őszinteség. Az improvizáció pedig a kreativitásra és a gyors problémamegoldó képességre gyakorol kedvező hatást, hiszen a gyermek a színpadon hall egy számára ismeretlen történetet, aminek megjelenítésével kapcsolatban azonnali döntéseket kell hoznia. A legfontosabb, amin keresztül pedig igazán jót tehet velük a színház, az a szeretetteljes légkör, amelyben mindenki gyógyul.

„Alig várom, hogy újra mehessek!”

– Jó érzéssel töltött el, amikor Bandi bácsinak hívtak a gyerekek – folytatja Bandi. – Könnyen integrálódtak a közösségbe, összeszoktak, sőt segítettek is nekünk, például az étkezéseknél leszedték az asztalt. Úgy működtünk, mint egy nagy család, persze ennek minden aspektusával együtt: nyüzsgéssel, hangzavarral (mosolyog). Egyből éreztették velünk, hogy mi értük vagyunk ott és ők ezért hálásak.

A 13 éves Merci annyira szeretett ott lenni, hogy sajnálta, hogy olyan hamar véget ért a tábor.

– Nagyon jól éreztem magam, haza se akartam menni! (nevet) Jók voltak a foglalkozások, tetszett a szállás is és sok új barátságot kötöttem. Elsőre féltem kiállni emberek elé és eljátszani a történeteket, de aztán megjött a bátorságom és most már szeretek szerepelni. A legkedvesebb élményem mind közül mégis az, amikor Bandi bácsival focimeccset néztünk. Alig várom, hogy újra mehessek!

„Bandi bácsi” szerint is a tábor vége valójában egy új kezdet: számos tervvel tekintenek a jövőbe.

– Hosszútávú célunk, hogy egy állandó társulatot hozzunk létre és megteremtsük a gyerekek stabilitását. Ebben egy újabb támogató már segített, de várjuk szeretettel a további felajánlásokat is a www.voneszo.hu oldalon. Szeretnénk a gyerekeket szorosabb mentorálásban részesíteni és meghálálni azt a bizalmat, amellyel hozzánk fordulnak, amikor a színpadon a lelküket kitárják felénk. Terveink között szerepel, hogy egy országos road show keretében különböző gyermekvédelmi intézményekbe ellátogassunk és eljátsszuk más, hasonló sorsú gyermekek színpadon elmesélt történeteit.