„Szavak helyett a hangommal beszélek” – út Párkányból a királynéig

Orsolya igencsak mozgalmas decembert tudhat maga mögött: a hónap első napján Barcelona egyik legszebb templomában énekelt. Advent harmadik vasárnapján a Nemzeti Tehetség Központ karácsonyi koncertjén lépett fel, mentorával, Balázs János zongoraművésszel és más Talentum Hungaricum-ösztöndíjas növendékekkel. Másnap Hágába utazott, ugyanis jelenleg a Hágai Királyi Zeneakadémia, és nem mellesleg ezzel párhuzamosan a Pozsonyi Konzervatórium végzős hallgatója is klasszikus ének szakon. Az ünnepeket a szülővárosában, Párkányban töltötte, januárban pedig vizsgák várnak rá…

Alternatív rockzenekarban kezdte

Orsolya elmondása szerint a szülővárosában, Párkányban kezdett zenével foglalkozni.

– Bár a családunkból senki nem zenélt, a muzsikát mindenki nagyon szereti: anyukámék most is járnak könnyűzenei koncertekre – kezdi jókedvűen. – Már az óvodában is imádtam szerepelni, olyannyira, hogy a karácsonyi játékban mindenképpen én akartam lenni Szűz Mária, úgyhogy nagyon örültem, amikor megkaptam a szerepet. Hatévesen a szüleim beírattak abba a zeneiskolába, ahová a nővérem is járt, mondván, a zenei műveltség a későbbiekben csak a hasznomra válhat. Az ének mellé kötelező volt hangszert választani, nálam ez lett a zongora. A szüleimtől az első perctől kezdve minden támogatást megkaptam a zenei pályán, bár akkoriban még senki nem gondolta azt, hogy énekelni fogok, mint ahogy azt sem sejtettem, hogy az érdeklődésem a klasszikus zene felé fordul majd. Tizenegy évesen már volt egy zenekarom, méghozzá egy rockzenekar, később, tinédzserként pedig különböző alternatív formációkban énekeltem, akikkel rendszeresen felléptünk a felvidéki fesztiválokon, sőt, turnéztunk is. Mígnem tizenhat éves koromban a zeneiskola egyik tanára azt javasolta: ha valóban komolyan szeretnék foglalkozni az énekléssel, akkor Budapesten keressek magamnak énektanárt. Így kezdődött...  

Meghatározó fordulat

Orsolya az érettségi után fél évig tanult Marton Évánál, és részt vett Ötvös Csilla operaénekes mesterkurzusán is.  

– 2016-ban felvettek a Pozsonyi Konzervatóriumba, ahol egy fantasztikus énektanárral, az örmény származású Gurgen Ovsepiannal hozott össze a sors: hozzá jártam hangképzésre, és igazából akkor kezdtem el énekelni – meséli. –  Ugyanebben az évben felvételiztem a Snétberger Zenei Tehetség Központba (a Nemzeti Tehetség Programból finanszírozott Snétberger Program a különleges zenei tehetséggel rendelkező roma és/vagy hátrányos helyzetű fiataloknak nyújt fejlődési lehetőséget – a szerk.), ami több szempontból meghatározó fordulatot jelentett az életemben. Én, a párkányi lány, aki addig csak a szülőföldemen énekeltem, Snétberger Ferencnek köszönhetően egyszer csak olyan helyeken léphettem fel, amelyekről korábban álmodni sem mertem. Csodálatos időszak következett, amikor is nagyon sok koncertet adtam.  

A fiatal tehetség számos jelentős hazai és nemzetközi színpadon énekelt: itthon a Magyar Nemzeti Galériában, a Pesti Vigadóban, a Szent István Bazilikában, a Nemzeti Színházban, a MOM Kulturális Központban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Nagytermében, külföldön pedig a madridi Pradoban, Washingtonban a Ronald Reagen Centerben, Stockholmban az Eric Ericssonhallban, a bécsi Altes Rathausban, a portugál Terras Sem Sombra fesztiválon, az imolai Emilia Romagna fesztiválon, valamint számtalan más templomban és koncertteremben szerepelt. 2021 novemberében a londoni Covent Gardenben énekelhetett mentora, Balázs János kíséretében.

A spanyol királyné is gratulált neki

Ha egyet ki kellene emelnie az emlékezetes koncertek közül, Orsi vélhetően a madridi Casinó-beli fellépését választaná, ahol személyesen Zsófia spanyol királynénak énekelt.

– Úgy volt, hogy a királyné és a testvére az elejétől kezdve részt vesznek az eseményen, de valami közbejött nekik és késve érkeztek a koncertre – idézi fel a nagy napot. – A műsorban én voltam a harmadik fellépő, és miután lement az első két műsorszám, hirtelen óriási csend lett, mindenki felállt a teremben, mert megérkezett a királyné. Pont azelőtt, hogy rám került volna a sor…  Hihetetlen érzés volt: miközben a jelenlévők a himnuszt énekelték és a királyné bevonult, arra gondoltam: 21 évesen, a párkányi panelből, hogy kerülök ide a spanyol királyné elé? Azt hiszem, akkor és ott nem fogtam fel teljesen, mi is történik velem. A koncert után bementünk egy külön terembe, ahol odajött hozzánk a királynő: személyesen gratulált, kezet fogott velem, fantasztikus élmény volt, és mindenképpen egy mérföldkő a zenei pályámon. Ha valamit, ezt biztosan el fogom mesélni majd a gyerekeimnek és az unokáimnak…

Programütközés a javából!

Orsolya a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíjnak köszönhetően juthatott ki a Hágai Királyi Művészeti Akadémiára. De egyáltalán, hogyan jött ez az ötlet?

– A Snétberger Központban volt egy mentorom, aki Hágában tanult szonológiát. Vele sokat beszélgettem arról, hogy szeretnék világot látni, és ő javasolta, hogy próbáljam meg a hágai akadémiát. Elküldtem nekik a jelentkezési lapot, meg a motivációs levelet, majd ezek alapján behívtak felvételizni. Igen ám, de milyen a sors! A hágai vizsga ugyanarra a napra esett, amikor Spanyolországban a királyné előtt léptem fel. Mit volt mit tenni, megírtam nekik, hogy nagyon szeretnék az egyetemükre járni, de a személyes meghallgatásra sajnos nem tudok elmenni, mert aznap éppen a spanyol királynénak énekelek… E-mailben csatoltam néhány videófelvételt az addigi szerepléseimről, és végül azok alapján vizsga nélkül felvettek. Jelenleg az utolsó évemet töltöm Hágában. Mivel már nagyon kevés órám van, most többet vagyok itthon, amit nem is bánok, mert jó néhány futó projektem van, a többségük Magyarországon, és legalább azokra tudok eleget próbálni. Ráadásul a zongorakísérőim is itt vannak.

Adventi koncert Barcelonában

Ha már a zongorakísérőknél tartunk, Orsinak tavaly decemberhez is kötődik egy emlékezetes koncertje. A naptári tél első napján az ifjú énekesnő a szintén Talentum Hungaricum-ösztöndíjas  Barbarics Csanád zongoraművésszel Magyarország barcelonai Főkonzulátusának meghívására érkezett a spanyol városba, ahol december 1-én adventi koncertet adtak a kinti magyar, spanyol és katalán közönségnek. A fiataloknak ez volt az első önálló nagykoncertje.

– A Santa María del Mar bazilika az egyik leggyönyörűbb épület Barcelonában – mondja Orsi. – A 14. században épült, egy hatalmas gótikus katedrális: ott álltam a közepén és alig láttam el a legvégéig. Elmondhatatlanul csodálatos látványt nyújtott. December 1-én léptünk fel, és fantasztikus volt maga az adventi hangulat is. Telt ház előtt énekeltünk, közel 500-an hallgatták a műsorunkat. A szakrális darabok mellett Mozart, Caccini, Dvorak és Schubert dalok is felcsendültek, de az estét a Csendes Éj-jel koronáztuk meg, amit magyarul, spanyolul és katalánul is elénekeltünk a közönségnek. A koncert nagyon jól sikerült, óriási élményben volt részünk!

Sikerélmények a katedrán

Orsi a zenei tanulmányai mellett oktatással is foglalkozik: a Snétberger Zenei Tehetség Központ egykori diákjaként jelenleg, immár ötödik éve a Központ zenei segítője. a klasszikus ének, a szolfézs és a hangképzés rejtelmeibe avatja be a fiatalokat.  

– Mindig is dédelgettem tanári álmokat, és úgy gondolom, hogy megvan a kellő pedagógia érzékem a tanításhoz – teszi hozzá mosolyogva. – Eddig mindegyik tanítványomat felvették abba a konzervatóriumba vagy zeneakadémiára, ahová jelentkezett, amire igazán büszke vagyok. Az egyik diákom a hágai zeneakadémián tanul tovább, ahová én is járok, egy másik pedig Olaszországban, a cesenai konzervatóriumban. Számomra ezek az eredmények talán még nagyobb sikert jelentenek, és még inkább szívet melengetőek, mint az, hogy milyen jelentős helyeken énekeltem. A diákok sikere éppúgy inspirál, mint az, ha látom, hogy a tanítványaim nem unatkoznak az óráimon, sőt, jókat, okosan kérdeznek. Szerencsére igazán személyes a kapcsolatom velük, amit különösen fontosnak tartok az énektanulás és -tanításnál.  

Az operaénekes kedvencei

– Csajkovszkij Anyeginje a kedvenc operám már nagyon hosszú ideje – vágja rá kapásból, amikor a favoritokról faggatom. – Egyszer láttam a berlini operaházban, és az az előadás olyan hihetetlenül szép volt és olyan mély benyomást tett rám, hogy azóta számomra ez a leg, leg, leg… Az Anyegin kiváló opera, nagyon szeretem már a történetet is. Egyébként is a drámai hangvételű operákat kedvelem jobban, közülük is főleg azokat, amelyek irodalmi alapanyagból születtek.  

Mint Orsi mondja, a kedvenc komponistái között is az oroszok vezetnek: Rahmanyinov, Csajkovszkij és Muszorgszkij zenéje áll a legközelebb a szívéhez.  

– Szeretek mindent, ami annyira túlcsordul az érzelmektől, meg világfájdalomtól, hogy már alig bírja el a lélek – mosolyodik el. – Egyébként utazás közben soha nem hallgatok klasszikus zenét, mert az mindig elgondolkodtat. Ha nem akarok gondolkodni, akkor inkább alternatív zenéket teszek be, hogy egy kicsit pihentessem az agyam.  

És ha már szóba kerül a lazítás, Orsi azt is elárulja, mi az, ami garantáltan kikapcsolja.

– Dartsozom – újságolja derűsen. – Apukám elég profi benne, és nálunk az egész család űzi ezt a sportot. Szombatonként vannak a ligák, és amikor otthon vagyok, akkor én is megyek és játszom. Nyáron nyertem egy versenyt. Habár kevés időm van gyakorolni, nagyon élvezem, nem utolsósorban azért, mert levezetem vele a feszültséget.

Az éneklés varázsa

– Nagyon szerencsés vagyok, mert az eddigi életem során csodálatos mentorokkal találkoztam, akik nagyon sokat segítettek, és akiktől szakmailag, meg emberileg is rengeteget tanultam és tanulok a mai napig – magyarázza Orsi. De vajon mit jelent számára az éneklés?

– Először is, operaénekesként kinyílt előttem a világ – szögezi le. – Másodszor, mivel nagy nyilvánosság előtt egyáltalán nem szeretek beszélni, számomra az éneklés a legjobb, a leginkább testhezálló önkifejezési forma: amit szavakkal nem tudok elmondani, merthogy beszéd közben túlságosan izgulok, azt a hangommal át tudom adni. Az éneklés az, ami által a legkönnyebben ki tudom fejezni az érzéseimet, a gondolataimat – azt, ami bennem van.  

A jövő zenéje

– Hágában júniusban diplomázom, és ha minden jól alakul és Szlovákiában elfogadják a diplomámat, akkor szeretnék hazajönni. Kaptam egy lehetőséget a tanításra. Babonából még nem árulom el, hogy hol, de annyit igen, hogy Párkányhoz közel, ami nagyon szupernek ígérkezik. Minden attól függ, hogy a szlovák állam elfogadja-e a kinti végzettségemet, ugyanis Szlovákiában pedagógiai alapdiploma nélkül nem lehet tanítani. Én viszont 3 évig tanultam pedagógiát az egyetemen, és bízom benne, hogy az elegendőnk bizonyul ahhoz, hogy tanári állást vállaljak. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor tanítani szeretnék, és azt is tervezem, hogy mesterképzésre jelentkezem pedagógiából, vagy talán zeneterápiából. Ha nem is most rögtön, mert annyi minden történt velem az elmúlt hat évben, hogy először azt kell feldolgoznom (mosolyog). Közben lesznek felvételik operaházakba is, Pozsonyban és Besztercebányán biztosan, azokat meg fogom próbálni. Mondjuk, szívesebben énekelnék koncerteken a tanítás mellett, mint egy operaházban: ez lenne a fő célom, aztán meglátjuk, mit hoz a sors. Ez még a jövő zenéje…