Sok múlik a tervezésen – még egy tortánál is
Szerző:Szöveg: Ivanova Daniela, fotó: Förster Tamás2021. 06. 14.Családban élni jó
Projektvezetőként „hajóskapitány”, aki folyamatosan figyeli az irányt és keresi a kikötőt. Édesanyaként pedig igyekszik egyensúlyban tartani a magánéletet és a munkát. Bartos Andrea arról mesél, miként tudja hasznosítani a projekt alapú gondolkodást a mindennapokban.
Külkereskedelmi ügyintéző, könyvelő, könyvvizsgáló, igazgatás szervező, business coach. Éveken át részt vett az európai uniós felhívások kiírásában és a projektek megvalósításának ellenőrzésében. Jelenleg a Családbarát Magyarország Központ projektigazgatója.
– Az igazat megvallva még „szállodásként”, a projektmegvalósítás oldalán kezdtem a pályázati pályafutásomat. 2009-ben gazdasági igazgatóként csöppentem bele egy nagy képzési projekt kapcsán az uniós támogatás világába, majd több sikeresen lezárt projekt után egy képző-pályázatíró cég csábított a fővárosba. Ekkor tanultam a legtöbbet projekt-generálás, -menedzsment és pénzügyi tervezés terén.
A jövő záloga a projektekben rejlik
Andrea a Családbarát Magyarország Központ projektigazgatójaként hivatásként tekint szakmájára; hisz abban, hogy valóban lehetséges pozitív társadalmi folyamatokat elindítani.
– A jövőnk projektek megvalósítására épül. Nem létezik olyan ember, aki ne kisebb-nagyobb projektek kivitelezésével élné a mindennapjait. A munkában pedig azt látom, hogy lassan nélkülözhetetlen a projektszemléletű gondolkodás elsajátítása. Az elvégzendő feladatok komplexebbé váltak, több szinten épülnek egymásra a folyamatok, a szakmák egyre inkább specializálódnak, ami az összedolgozást és a koordináció szükségességét erősíti. Mindezt pedig tetézi a fénysebességű innováció. Ami 10-15 éve még sci-fi volt, ma elavult technológiának számít. Mit is jelent pontosan a projekt alapú gondolkodás? Mondok egy nagyon egyszerű példát: a lányommal tortát sütünk. Kiválasztjuk a receptet, értelmezzük az olvasottakat, felmérjük, mit találunk a kamrában, majd összeállítjuk a bevásárló listánkat; kalkuláljuk, hogy melyik műveletnek mikor fogjunk hozzá, hogy időben elkészüljünk. Gyakorlatilag egymásra építjük a folyamatokat és hétköznapi módon ugyan, de egy közös projekten dolgozunk, ami ez esetben nem más, mint az ünnepeltnek való kedveskedés. A gyerekeim még csak – akarom mondani már – 19, illetve 23 évesek, de már most látom bennük azt a projekt alapú személetet, ami nagy segítségükre lesz majd az életben, ha nem egyenesen ez lesz a boldogulásuk záloga.
A projektmenedzser a „kapitány”
Arról kérdezem, bárki megvalósíthat-e projekteket.
– A válaszom egy abszolút igen. A fenti kis történet jól mutatja, hogy észrevétlenül is, de már a bőrünk alá kúszott a projektmegvalósítás intézménye. Azt viszont, hogy mennyire vagyunk sikeresek és hatékonyak a munkánk során, elégedettek az életünk alakulásával, az mutatja meg, hogy végül a hozzávalókból valóban torta készült-e, hogy üresek lettek-e a tányérok és nem utolsó sorban, hogy kijöttünk-e a kosztpénzből. Nagy kihívás jól gazdálkodni, egy szerteágazó jogszabályi környezetnek megfelelni, a partnerekkel harmóniában együtt dolgozni és mindezt úgy, hogy az eredeti projektcélt ne rendeljük alá az adminisztrációnak vagy éppen a személyes ambícióinknak. Nem gondolom, hogy feltétlenül speciális tárgyi tudást igényel, inkább egyfajta gondolkodásmódot, amelyhez hozzátartozik a precizitás, az összefüggések felismerése, a keretek betartása és betartatása, a kitartás és a szabálykövetésre való hajlandóság. A környezet is nagyon fontos, ahol mindez befogadásra talál, hiszen a projektek megvalósítása szinte kivétel nélkül csapatmunkát feltételez. A projektmenedzser a kapitány, aki vezeti a hajót, folyamatosan figyeli az irányt és vezeti azt a kikötőbe. Egy projekt sikerességének kulcsa a jó tervezésen alapszik. Van, amikor tőlünk indul egy szakmai gondolat, míg máskor adott kereteken belül kell dolgoznunk.
„Jól esik majd, ha valaki fogja a kezünket”
– Egy híd építése, vagy egy több tíz kilométer hosszú autópálya lefektetése hálás projekt, hisz a végeredmény mindig látványos és kézzel fogható. Ezzel szemben a Családbarát Magyarország Központ humán erőforrás fejlesztésre irányuló projektjeinek esetében a sok-sok belefektetett energia és munkaóra eredménye nem mutatható ki egzakt módon. Ugyanakkor szilárdan hiszek ezen fejlesztések társadalmi fontosságában. Még úgy is, hogy tisztában vagyok azzal, előfordulhat, hogy a kívánt hatás majd a következő generáció életében hasznosul, vagy hogy a projekt és a pozitív társadalmi változás között közvetlen ok-okozati összefüggés nem is mutatható ki. A pozitív hozzáállás és az optimizmus elengedhetetlen, ezért előre tekintek és bízok abban, hogy munkánk gyümölcse meg fog jelenni majd az emberek életében, jobbá teszi a mindennapokat.
Ilyen fejlesztési irány például a család- és gyermekbarát értékrend általánossá tétele, a generációk közötti kapcsolatok erősítése, a munka és magánélet egészséges egyensúlyának megteremtése. Az atomizálódás folyamatát mutató társadalmunkban fokozott figyelmet kell arra fordítani, hogy a közelmúltunk szociális értékei ne tűnjenek távolinak, őrizzünk meg mindent abból, ami az egyén számára a „jobb létet” jelentheti. Minél szélesebb palettát tudunk életben tartani, annál nagyobb az esély arra, hogy ki-ki megtalálja a maga számára azt, ami a belső egyensúlyt, a támogatást nyújtja a mindennapi élethelyzetekben. Hallva a saját szavaimat, megfoghatatlannak tűnnek az elmondottak, pedig nagyon egyszerű dolgokra kell gondolni. A hosszú téli estéken, nagymamámmal hímezgetve egyszerre jártam ki a türelem és a kitartás magasiskoláját, tapasztaltam meg egy életre, hogy amit elrontok, azt bizony elölről kell kezdni, de a célra tartást is valahonnan innen hozom.
Kell a kihívás
– Számomra kedves téma a munka és a magánélet összeegyeztethetősége, azon belül is a generációk együttműködésének a lehetőségei. A több generáció által „nevelt” gyermekekben látom a toleráns, jól alkalmazkodó és életükkel elégedetten felnövekvő nemzedéket. Mindemellett pedig a család által nyújtott védőháló, a több generáció jelenében rendelkezésre álló tapasztalat és erő lehet az egyik alappillér, amelyre támaszkodhatunk. Minden olyan projekt közel áll a szívemhez, amely ezeket a folyamatokat figyeli és fejleszti. A hibákból pedig tanulni kell, a rossz irányokon változtatni, a helyeset választani. Mindez persze nem egyszerű és pláne nem evidens. Sőt: egyenesen kihívás!
Segítség a rászorulóknak
Andrea elmondta, hogy a Családbarát Magyarország Központban egyik fő feladatuk a krízishelyzetben lévő emberek segítése. Ennek jegyében áprilisban járványvédelmi csomagokat juttattak el a közismert nevén Kapcsolj egyből!, hivatalosan „Kríziskezelő szolgálatok fejlesztése“ projekt keretében 20 krízisközpont és 8 menedékház oltalmazottjai és dolgozói számára.
– Nagyon örülök, hogy egy ilyen konkrét és a járvány elleni küzdelmet hatékonyan segítő támogatást tudtunk nyújtani a krízishelyzetben lévőknek és az őket segítő szakembereknek. Hiszek abban, hogy a jókor jövő segítség a legjobb segítség.
Amikor egy kapu bezárul
– Az uniós projektek jellemzője, hogy új értéket teremtenek vagy a meglévő folyamatokat fejlesztik. Majd a létrehozott jóság egy idő után önjáróvá válik, és megáll a saját lábán. Én az összes projekt lezárulását egyfajta gyászfolyamatként élem meg, de így van ez jól. Nyilván nemcsak az én, hanem az egész csapat szívében keletkezik egy űr ilyenkor, viszont tudjuk, hogy a vízre eresztett hajónk már önállóan fogja szelni a habokat. Mi pedig már tervezzük is a következő utazást…