Nyugdíjasok a világhálón

Gállné Veszelovszky Anna a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gelejen él, és a helyi nyugdíjas klub aktív tagjaként rendszeresen posztolja a különböző programokról készült fotókat a legnépszerűbb közösségi oldalon. Anci néni egyébként is napi szinten használja az internetet, hiszen a világhálón keresztül tartja a kapcsolatot az Egyesült Államokban élő fiával, valamint kisebbik lányának külföldön élő ikergyermekeivel is.

– Gyuszi fiamék 2000-ben költöztek ki Los Angelesbe, majd két évvel később, 2002 karácsonyán a gyerekektől egy laptopot kaptunk ajándékba – kezdi Anci néni. – A férjem műszaki érdeklődésű ember lévén nagyon sok mindenhez értett, úgyhogy eleinte ő kezelte a masinát. Attól kezdve minden hétvégén skype-on keresztül beszélgettünk a fiunkkal. Karácsonykor pedig közösen koccintottunk az ünnepre: jó érzés volt, mintha együtt lett volna a család...

– 2012-ben meghalt a férjem, és így muszáj volt megtanulnom kezelni a laptopot. A gyerekeim sokat segítettek – meséli Anci néni. – Ma már el sem tudom képzelni az életemet az internet nélkül. Rendszeresen skype-olok a fiamékkal, és nemcsak velük, hanem a külföldön élő unokáimmal, Gyöngyike lányom ikerlányaival is: Lilla Németországban, Adrienn pedig Svájcban találta meg a boldogulását. A legnagyobb öröm számomra, hogy beszélgetés közben látjuk egymást, mert legyenek bármilyen távol a drágáim, olyankor úgy érzem, mintha itt lennének velem.

„Összehozza a családot”

Anci néni már tíz éve erősíti a facebookozók népes táborát.

– Az ismerőseim bejegyzéseit olvasgatom, lájkolom, ami tetszik, néha hozzászólok egy-egy témához, vagy pedig privátban írok az illetőnek – mondja derűsen. – Sok régi ismerőssel tartom a kapcsolatot, és elég nagy a rokonság is: amióta netezem, szorosabb lett a viszonyom azokkal a családtagjaimmal, akikkel egyébként ritkán találkozunk, mert messze laknak. Az internet ilyen módon összehozza a családot. A gyerekeim rendszeresen küldik a sok fényképet, a külföldön és a Budapesten élő unokáim is. Amikor rám tör a hiányuk, csak bekapcsolom a gépet és nézegetem a fotókat. Nagy boldogság nekem, hogy egy ilyen szerető, összetartó család vesz körül. Nem telik el úgy nap, hogy ne facebookoznék, és a világhálónak köszönhetően nem érzem egyedül magam.

Ismerős terepen...

A szakemberek szerint mostanában az a generáció érte el a nyugdíjaskort, amelyiknek már meg kellett tanulnia a számítógép-használatot a munkában, ezért nem idegenkedik teljesen a digitális világtól.

– Sokan ebben a korosztályban már a munkahelyükön beletanultak az internet használatába, ők aktívan fogják használni azt idősebb korukban is. Ők többnyire anyagilag is megengedhetik maguknak az eszközöket, az internetet – magyarázza Dr. Bozsár Gabriella coach és tréner. – Ellentétben a fiatalabb korosztállyal, akik rábuknak minden trendi alkalmazásra, azt látom, hogy az idősebbek azokat használják, amire valóban szükségük van – osztja meg tapasztalatait a coachként ezzel a korosztállyal, főleg a nyugdíjba vonulás körüli élethelyzetekkel foglalkozó szakember.

Mire van szükségük?

– A külföldön vagy távol élő gyerekekkel, unokákkal való kapcsolattartás az egyik legfőbb mozgató erő – vélekedik Gabriella. – Főleg akkor, ha az ifjabb generáció tagjai megveszik az eszközt, megtanítják a szüleiket a használatára, és aktívan kezdeményezik vagy örömmel veszik a kapcsolódást. Barátokkal, barátnőkkel, ismerősökkel is könnyebb a kapcsolattartás a világhálón, főleg annak, aki már mozgásában korlátozott. Vannak szép számmal olyanok is, akik kényelmi szempontból online intézik az ügyeiket (bank, szolgáltatók, webshop, repülőjegy vásárlás stb.), hogy ne kelljen személyesen elmenniük, mert ez sokaknak már nehézséget jelent.

– Van, aki a hobbijához használja az internetet, mert például kézművességhez oktató videókat tölthet le, utazáshoz információt gyűjthet, főzéshez recepteket kutathat fel. Aki nyugdíjas korában "rákattan" valamire, az meg fogja keresni és tanulni az ahhoz szükséges netes dolgokat. Ráadásul van ideje próbálgatni. Megint mások szórakozásra, például zenehallgatásra, virtuális múzeumlátogatásra, koncertre használják a netet, amivel pénzt takaríthatnak meg. Van, aki leginkább tájékozódni szeret: híreket olvasni, új tudományos-technikai vagy társadalmi, művészeti információkra lelni – sorolta a coach. – Sokszor hallom, hogy az idősek már nem, vagy nehezebben tanulnak. Szerintem, aki mindig is nyitott volt új dolgok befogadására, az idősen is az marad. De csak azt fogják megtanulni, ami hasznos számukra. Jobban látják, mi a fontos – véli a szakember.

Akik elzárkóznak előle...

– Akik nem használják az internetet, azok valószínűleg azért nem, mert aktív korukban nem kellett használniuk, nem szoktak rá, és ez annyira új lenne számukra, hogy ettől már tartanak – folytatja a coach. – Az idősebbek ódzkodhatnak tőle a fizikai állapotuk miatt is (pl. rosszul látnak), vagy anyagi okokból (az internet-előfizetés díja), vagy mert korábban rossz tapasztalatuk volt: nem sikerült, elrontották, vagy olyan próbálta nekik tanítani, aki nem tudta laikus nyelven megmagyarázni a teendőket. Mások pedig azért nem, mert a személyességet részesítik előnyben. Sokan például azért intéznek személyesen ügyeket, mert társaságra vágynak, és a hivatalban/bankban ezt megkapják. Olyanok is akadnak, akiknek nincsenek kapcsolataik, vagy azok sem elérhetők interneten – sorolta Bozsár Gabriella.

A tréner úgy látja, a legfontosabb tényező a nyugdíjasok internet használatában, hogy aktív korukban megtanulták-e használni, rászoktak-e, élmény szinten megtapasztalták-e, hogy származhat belőle előnyük, hasznosnak találták azt. Akiknek erre nem volt módjuk, azok egyszerűen nem is tudják, hogy "miről maradnak le", tehát vélhetően nem is hiányzik nekik.

Miben segíthet, és miben árthat?

– Valószínűnek tartom, hogy aki olyan szerencsés, hogy érdeklődése, motivációja, tudása, módja van internetezni, az nyitottabb marad, talán tájékozottabb is, és az idejét is jobban tölti – mondja Gabriella. – Az is motiválja a hatvan év feletti korosztályt, hogy (meg)mozgassák az agyukat, és hogy szellemileg fittek maradjanak. Ugyanakkor vannak most már hátrányok is: a félrevezető, hiteltelen információk, az álhírek. Az idősebb generáció számára általában az írott szónak van valami értéke, és nehéz hozzászokniuk, hogy most már nincs: az interneten bárki bármit leírhat. Ráadásul nemcsak tudáshiányból, hanem szándékos félrevezetésből is. Azt hiszem, sok idősebb eshet áldozatul ilyen becsapásoknak, hamis híreknek – véli a szakember.

„Színesebbé, változatosabbá teszi az életem”

Vargyas Lászlóné szerencsésnek tartja magát, amiért a korosztályához képest nagyon hamar kapcsolatba került a számítógéppel.

– A férjem számítástechnikai szakemberként egy nagy informatikai cégnél dolgozott – meséli Ica néni. – 1965-ben házasodtunk össze, és ahogy megengedhettük magunknak, vettünk egy Commodore 64 típusú komputert. Az volt az első masinánk...

Mint mondja, a nyolcvanas évek végétől a munkája miatt is folyamatosan használta a számítógépet, de akkor még csak mint munkaeszközt.

– A férjem halála után egy évvel, 2000-ben mentem nyugdíjba, de eleinte nem igazán foglalkoztam a számítógéppel – folytatja. – Az igazi fordulópontot az hozta, amikor bekötötték az internetet, mert nagyon élveztem, hogy a világhálón kedvemre tájékozódtam, rengeteg információhoz jutottam, és ez ma is így van. Ma már időnként online vásárlásra is használom a netet. Annak idején nagy örömmel csatlakoztam az első közösségi oldalhoz, az iWiW-hez, majd később a Facebookhoz is, ahol sok régi osztálytársammal, iskolatársammal és egykori kollégámmal tartom a kapcsolatot. Az internet színesebbé, változatosabbá teszi az életem.

„Bármikor láthatom az unokáimat”

– A lányom külföldre ment férjhez, Németországban él, és elmondhatatlanul sokat jelent nekem, hogy a skype-on nagyon gyorsan kapcsolatba léphetünk – teszi hozzá Ica néni. – Csak megcsörgetem Ildit, és ő pillanatokon belül megjelenik a képernyőn. Úgy tudunk beszélgetni, hogy közben a webkamerán látom őt, és azért ez nagyon más érzés, mint régen, amikor a telefonban csak a hangját hallottam. Annak idején, amikor az unokáim kicsik voltak, a lányomék évente többször hazajöttek, karácsonyra, húsvétra, családi ünnepekre, és én testközelből láttam, ahogy cseperednek a gyerekek. Később, amikor iskolába jártak, már csak a nyári tanítási szünetben találkoztunk, onnantól kezdve számított igazán, hogy év közben legalább az interneten keresztül figyelemmel kísérhettem, hogy milyen gyorsan nőnek, fejlődnek... Ma pedig már fiatal felnőttek – jegyzi meg büszkén. – Az internetnek köszönhetem, hogy bármikor láthatom a lányomat és az unokáimat, számomra ez a legfontosabb – teszi hozzá Ica néni.