Egy olyan babaszobát, amelyben a Kolibri Színház a Bogyó és Babóca című előadást játssza, minden kisgyermek elfogadna. Az első Small Size napon 40 kisóvodás nézte meg a Kolibri Fészekben a darabot, és a csaknem egyórás produkció alatt egyetlen percre sem lankadt a figyelmük. A történet szerint Babóca, a katica cseresznyét talál, szeretné a talicskájába tenni, de nem sikerül. Barátja, Bogyó, a csiga segít neki. A díszlet folyamatosan változik, hiszen a két jóbarát óvodai és otthoni mindennapjaiba is beleshetünk. Megismerhetjük Baltazárt, az okoskodó méhecskét, aki a pattogó szöcskét, Gömbit veszi védelmébe, meg a folyton focizó szarvasbogarat. A bábokat két színész mozgatja. Az előadás a régi meséket, a kedves hangon megszólaló szereplőket, a szerethető, felismerhető figurákat idézi.

Novák János, a Kolibri Színház igazgatója az előadás után a csalad.hu-nak elmondta: a Small Size Napok egy nemzetközi eseménysorozat, amelynek során három napon át a 0-6 éves korosztálynak szóló előadások, kapcsolódó beszélgetések, szakmai workshopok váltják egymást. Minden évben január utolsó hétvégéjén tartják, idén negyedszer rendeztek 25 ország 40 partnerintézményében 170 különböző programot. A Small Size Hálózat 2007-ben Nemzetközi Művészeti Szervezetként (Artistic International Association) indult azzal a céllal, hogy elterjessze, szélesítse a legkisebbeknek szóló előadóművészet fogalmát.

A szakmai gyanakvástól az elismerésig

– A Kolibri Színház másik két magyar csoporttal párhuzamosan egy nemzetközi együttműködés keretében (Glitterbird – Art for the Very Young) 2003-ban készített először 0-3 éveseknek előadást. 2005-ben nemzetközi produkciókkal kibővítve már mini csecsemőszínházi fesztivált szerveztünk Magyarországon. Ennek sikere nyomán egymás után születtek országszerte a jobbnál jobb csecsemőszínházi előadások, új közönségréteget meghódítva ezzel hazánkban a gyermek- és bábszínházak számára. A kezdeti szakmai gyanakvás hamar feloldódott, mert hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a csecsemőszínházi előadások esetében szinte mindegy, milyen nemzetiségű a társulat, a szöveg jelentősége ugyanis kisebb, mint a mesejátékok esetében. A műfaji, formai változatosság, a mozgás, a testbeszéd és a zene fontosabb. A színházi közösségben feloldódik a félelem, a felnőttek és a legkisebbek igazi közönséggé változnak az előadások alatt. A csecsemők számára hirdetett legjobb előadások már féléves kortól látogathatók. Később a Small Size együttműködés megteremtette számunkra a lehetőséget a továbbfejlődésre, a külföldi bemutatkozásokra is. A közös gondolkodás, a más előadások sikeréből levont tanulságok alkalmat adtak a folyamatos megújulásra. Legnagyobb gyermekszínházi fesztiválunkon, a Kaposvári ASSITEJ Biennálén ma már külön díjjal jutalmazzák a legjobb csecsemőszínházi előadásokat.

Mire épül egy-egy ilyen előadás?

– Bármire. Az a fontos, hogy jó művészek csinálják. Az első ilyen együttműködésünk keretében bábművészeink átváltozó kockákat animáltak a TODA című produkcióban, Bozsik Yvette négy évszakról készített koreográfiát, a harmadik, dunaújvárosi előadás pedig magyar népi játékokból építkezett. Fontos, hogy az a művész, aki létrehozza az előadást, a saját legjobb színházi nyelvén fogalmazzon. A napokban jutott eszembe, hogy amikor Kodály Zoltán Bartók Béla Mikrokozmoszához írt előszót, kiemelte, hogy ez a mű nem kisebbre görnyedve, lehajolva, selypegve szól a gyerekekhez, hanem a zeneszerző saját nyelvén. Olyan zenét nyújt számukra, ami megragadható, de művészileg legalább annyira igényes, mint a felnőttek számára komponált művek. A legkisebbeknek készült előadásainkban összekapcsolódik a művészi igényesség és a korosztály befogadóképességének megértése, elfogadása. A Small Size keretében is erre törekszünk, de ez az együttműködés már nem csak csecsemőkhöz szól, 0-6 éves korig bővül a célközönség. A nagyobbaknál, óvodás korban egyre nagyobb szerephez jut a történet, a mese, a verbalitás.

Amikor a gyermek körül forog a világ

Mint mondta, a Bogyó és Babócában is jelentősége van a történetnek. Ám a meséknek olyanoknak kell lenniük, amelyek a kisebbek számára is megragadhatók, és nem nagy ívet írnak le, inkább több kis epizódra épülnek.

– Nagy volt a felelősség, mert a Bogyó és Babócának vannak hívei, de sokan az ellenzők táborába tartoznak. Az előadásunk túllép ezen a paradigmán, kiemeli a mese értékeit, önálló színházi nyelvet teremt. Aki beül és megnézi, akármelyik oldalról is volt elkötelezett korábban, pozitív véleménnyel távozik. Meg kell tanulni a kisgyermekek nyelvén fogalmazni, ez igényesség és művészi feladat is.

Mit ad egy gyermeknek a színházba járás?

– Rengeteg mindent. Hamarabb tanulnak meg beszélni, a szókincsük is fejlettebb, gazdagabb lesz. A közösségi létezés sem elhanyagolható. A kulturális antropológia ezt úgy írja le, hogy a darab közben a felnőtt lemond az irányító szerepről, és a gyermek körül forog a világ. Ez a helyzet a szülő, a nevelő számára is rengeteg meglepetést tartogat, például rájön, hogy a gyermek egy-egy korábban nem ismert szófordulatot, történést már megért, nevet rajta, vagy elszomorodik tőle, izgalmat vált ki belőle. És ezt az élményt a felnőttekkel együtt élik át. Aztán visszatagozódnak a való életbe, és nemhogy megkérdőjeleződnek az élet szabályai, hanem sokkal inkább megerősödnek.

Kemény Henrik igazi családtag volt

Novák János úgy fogalmazott: a művészek nem általában játszanak a gyerekeknek, hanem szem előtt tartják az életkori sajátosságokat. Mások a csecsemő-, a tipegő- és a gyermekelőadások igényei, és egy egészen más stílust, színházi nyelvet kívánnak a kamaszoknak szóló játékok. Azok már sokkal realistábbak, és a mindennapokhoz kötődik a nyelvezetük.

Most készülnek az idei első nagyszínpadi előadásra.

– Az Emma csöndje 7 éves kortól ajánlott, és március közepétől játsszuk. Lesz egy Kuflikról készült új előadásunk kicsiknek, emellett készül egy ifjúsági darab is Tipli címmel, amely a kivándorló korosztály gondolataiból összeszőtt szövegekre épül.

Nemrég ünnepelték Kemény Henrik születésnapját. A híres bábművésszel ön különlegesen jó kapcsolatot ápolt...

– Az ünneplés ezúttal merőben formális volt, az igazi megemlékezés nálunk mindig az évadnyitói Kolibri Fesztiválon történik. Tavaly is ekkor koszorúztuk meg bejáratunk mellett az őt ábrázoló domborművet, és idén is így lesz. Heni nagyon szeretett minket és mi is őt. Bármikor bejöhetett hozzám, leült szótlanul és figyelt. Igazi családtag volt. Nálunk játszotta el először kőszínházban teljes vásári bábjátékos repertoárját. Napi két előadást kértem tőle, de ezt abba kellett hagyni, mert fizikailag nagyon megerőltető volt számára. Aztán rátaláltunk egy közös nyelvre, ebből született a Kolibri Fesztivál. Az ő barátai jöttek el hozzánk Angliából, Olaszországból. Olyan nemzetközi híre volt, hogy ha azt mondtuk, itt van Kemény Henrik, a világ végéről is útra keltek a nagy művészek. Vele közösen alapítottunk egy díjat, ami azóta is az ő barátjának, kollégájának, Michel Indalinak a nevét őrzi. Ezt az elismerést kezdetben ő adta át, ma már az átadáskor az ő emlékét is őrzi a Kolibri Fesztivál kiemelkedő teljesítményét jutalmazó díj. Olyan művészeket tüntetünk ki ilyenkor, akik azt tudják, amit Heni. Ahol ő megállt, ott volt a színház.