Nényei Pál szerint a nagy és komoly témák akkor kerülnek bele az irodalomba, amikor beszélni kell róluk: és ha valamiről beszélni kell, akkor ott általában valami „helyzet” van.

– Tudjuk, hogy a művészet és azon belül az irodalom is ritkán nyúl egyértelmű kérdésekhez, és amivel egy művésznek dolga van, az általában nem harmonikus és kiegyensúlyozott – kezdi Nényei Pál. – Mi, írók, költők arról beszélünk, amiről beszélnünk kell, és amivel kapcsolatban így érzünk, az általában valamilyen „problémás” dolog. Mint ahogy a lélegzetvételről is ritkán beszélünk: ez a téma akkor kerül szóba, amikor nehézlégzésünk támad, egyébként pedig azt, hogy levegőt veszünk, elfogadjuk az életünk természetes részének.

A vágyott meghittség

– A család ábrázolásának fontos állomásaként 19. század első felében, a biedermeier (elsősorban a német nyelvterületen és a Habsburg-birodalomban uralkodó, kispolgári miliőt, békét, nyugalmat árasztó stílus, művészeti irányzat – a szerk.) korszakban megszületett az eszményi családkép: a polgári otthon, ahol papa, mama, gyerekek együtt vannak, a kamaszok nem szólnak be és nem mennek el bulizni, a kisgyerekek körbetáncolják a karácsonyfát, a kályhában pattog a tűz, eközben odakint havazik. A születésnapi összejöveteleken pedig a családtagok egymás nyakába borulnak – magyarázza az író. – Mindannyian erre a hangulatra, meghittségre, otthonosságra vágyunk, de közben tudjuk, hogy a családi élet általában nem biedermeier idill...

– Ráadásul, ha az irodalom nagyjainak személyes sorsát nézzük, az írók és költők gyakran nem is tudtak rendes-normális családi életet élni. Például József Attila utolsó verseinek egyikében, az Íme, hát megleltem hazámat-ban írja: „Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél annak, ki tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél.” Tehát az ő költészetében például úgy szerepel a család, mint soha el nem érhető ideál.

Fókuszban az emberi lélek

– A család témája a realizmus korszakában, tehát a 19. század második felében került előtérbe, amikor az irányzat igényességéből következően a művészetet elkezdte erőteljesen foglalkoztatni – még a tudományos pszichológia megszületése előtt – konkrétan az emberi lélek – mondja Nényei Pál. – Úgyhogy ilyen módon a család, mint a lelki problémák keletkezésének a „helye” a realizmus terméke. Ebből a megközelítésből alakult ki és vált divatossá a századfordulón a több nemzedék történetét elmesélő/feltáró családregény műfaja, amelyen belül a legjelentősebb művek orosz, francia és német nyelven születtek. A magyar irodalomban is létezik ez a műfaj, gondoljunk csak Tormay Cécile: A régi ház című regényére. A későbbiekben például Németh László vagy akár Móricz is megírta a témát, de „igazi” családregény magyar nyelven kevés született. Vagy ami van, azt alig olvassuk. Nem tudom, hány olyan ember él a földön, aki például Veres Péter A Balogh-család története című művét végigolvasta.

Hitvesi költészet – és ami mögötte van

Nényei Pál elmondása szerint a magyar irodalomban nemigen találunk olyan írót vagy költőt, aki valamilyen formában ne foglalkozott volna a család témájával.

– Az emberi létezés legalapvetőbb élménye, hogy családunk van, persze, hogy ez a téma mindenkit érint és foglalkoztat – vélekedik az író. – Inkább az a kérdés, hogy a költők, írók milyen eszközökkel fogalmazzák meg érzéseiket, gondolataikat, kétségeiket és bizonyosságaikat. A magyar irodalmi emlékezet Petőfi mellett Radnóti Miklóst jegyzi a hitvesi költészet egyik legnagyobbjaként: a költő és felesége, Gyarmati Fanni kapcsolatát amolyan idealizált szerelemként tartjuk számon. Aztán mostanában, hogy megjelent Fanni naplója, sokan kiábrándultak. Pedig a költészet sohasem volt a valóság pontos mása, és a költői minőség sokkal hitelesebbé tesz egy művet, mint az, mennyire illeszthető a költő életrajzába. De Petőfi Sándor hitvesi költészetében sem a harmonikus, idilli dolgokat látjuk mostanában: a régen még egyértelműen legboldogabbnak kikiáltott verseiben is meglátjuk az őrült féltékenység és az önpusztítás motívumait. De ha már hitvesi költészet; szerintem nem ártana több Dsida Jenő és Tóth Árpád-verset olvasni.

Férfi és nő kapcsolata: örök és időtlen téma

Amikor azt kérdezem az írótól, hogy meglátása szerint férfi és nő viszonya miként jelenik meg a családábrázolásban, és ez a kapcsolat mennyit változott az idők során, Nényei Pál mosolyogva válaszol.

– Azt gondolom, hogy a nemek közötti viszony nem függ a korszakoktól. Tehát díszletben és szokásokban, abban, hogyan öltözünk és milyen szavakat használunk, lehet különbség, mert nyilván minden korban más a fogalmazásmód, más a stílus, más a műfaj, de az élethelyzetek, a konfliktusok, a problémák, a felmerülő kérdések nem változnak. A férfi és a nő közötti kapcsolat alapvetően örök és időtlen téma, mint ahogy a szülő-gyerek kapcsolat is az. Manapság, a pszichologizálás korszakában nagyon konkrétan megfogalmazunk, kimondunk dolgokat, és a pszichológiai szaknyelv segítségével úgy érezzük, könnyedén és gördülékenyen beszélünk azokról a problémákról, amelyeket régebben esetleg virágnyelven, vagy áttételes módon fogalmaztak meg. De ez nem jelenti azt, hogy mi többet tudunk az emberi lélekről, mint a „régiek”. Sőt, mostanában mintha elhittük volna, hogy az emberről pontosabban és relevánsabban tud beszélni egy pszichológus, mint egy művész. Én pedig azt mondom, hogy kár, ha így gondolja valaki. A művészi beszédmód sohasem fog elavulni, amíg ember él a világon, és amit egy jó művész az emberről tud, arról egy tudósnak gyakran csak sejtései vannak – jó esetben.

Versbe/prózába foglalt családi pillanatok

A magyar irodalomban számos olyan családi vonatkozású művel találkozunk, amelyben a költő/író megemlékezik az édesanyjáról, az édesapjáról, vagy valamilyen számára fontos, meghatározó családi eseményt, emléket idéz meg. De az sem ritka, hogy az alkotó az élete egy-egy megindító mozzanatát foglalja versbe vagy éppen prózába.

– Ki ne ismerné Arany János: Családi kör című versét – említi az egyik legismertebb magyar verset Nényei Pál –, míg a költőnek a lányáról szóló, Juliska elbujdosása című írása a családi életből vett pillanatokat idézi meg. De Petőfitől az Egy estém otthon is különösen szép költemény, sokkal rejtettebben van benne az a fajta furcsa ambivalencia, amit a feleségéhez írt verseiben könnyebben megtalálunk. A családi kapcsolatok és a drámai élethelyzetek hiteles ábrázolásában Mikszáth Kálmán is jelentős életművel büszkélkedhet. Például a Tót atyafiak című novelláskötetének négy novelláját nyugodtan olvashatjuk egy műként, ami a sérült, hiányos családról szól. Mi történik, ha a családból hiányzik az anya, és az apa egyedül marad a kislányával? Tudja-e helyettesíteni az anyát az apa? De az író gyermekeiről és gyermekeknek szóló írásai is nagyon szívhez szólóak. A középső fia, a négyévesen meghalt Jánoska emlékére írt A ló, a bárányka és a nyúl című elbeszélés különösen. Szomorú hangvételű, de elfogadó, és a drámaisága ellenére is hihetetlenül idilli: tele van szeretettel és kötődéssel.

Mi a helyzet a kortárs irodalommal?

– Napjainkban, a kései freudizmus korában a szexualitás, a házastársak szexuális élete kimondottan gyakran megírt téma a családi kapcsolatokat feltáró-elemző kortárs irodalomban – jegyzi meg Nényei Pál. – Závada Pál: Jadviga párnája című regénye például tipikusan ehhez a vonalhoz tartozik, de olvashatunk a traumákról is, a család gyakran a traumák megszerzésének helye manapság, illetve gyakori téma a család felbomlása, a válás, tehát a műalkotások manapság gyakran szólnak a család intézményének válságáról – teszi hozzá író.

De vajon Nényei Pál írói munkásságában és műveiben milyen szerepet kapnak a szerettei, a közeli hozzátartozói?

– Családban élek, van hat testvérem, feleségem, négy gyerekem, a szüleimnek harminchárom unokája. A halnak sem témája a víz.

(fotó: Fazekas István)

Korábbi írásaink a témában:

kultúraünnepcsaládcsalád mint pozitív értékirodalom