Különválás után is óvjuk a kötődést a gyerekekkel! - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Különválás után is óvjuk a kötődést a gyerekekkel!

Clerget-Tasi Barbara
2020. jún. 15. 5:00
Interjúk

Aki nem lehet része folyamatosan a gyermekei életének, azért sem engedheti meg azt a „luxust”, hogy csorbuljon a bizalom, mert a láthatási idő eltelte után nem lesz lehetősége kijavítania a hibát – vallja az édesapa, aki bírósági döntés alapján tíznaponta 4 napot tölthet kislányával és kisfiával.

Attila és volt párja 2016 óta külön élnek. Együttélésük során két gyermekük született: kislánya 9, kisfia pedig 6 éves. Az egykori pár eredetileg négy gyermeket szeretett volna, amiben közrejátszott az is, hogy Attilának egyedüli gyermekként kellett felnőnie.

– Mindig is úgy képzeltem, hogy ha egyszer gyermekem lesz, akkor neki lesznek testvérei. Szép gyerekkorom volt, nem unatkoztam, de egy testvérrel mégis más lett volna. A szüleim szeretetben, odaadással neveltek fel, nem szenvedtem hiányt semmiben. Soha nem volt részem testi fenyítésben sem: apám mindig azt mondta – akármennyire is sikerült kihoznom a sodrából –, hogy azért nem üt meg, mert őt gyakran elverték kisgyerekként, és jól emlékszik, milyen érzés az. A verve nevelés nem vezet sehová, csak árt a szülő-gyermek kapcsolatnak, a bizalomnak, árt a gyermek egészséges fejlődésének. Én is ezt a mintát viszem tovább apaként, amiért hálás vagyok. Ugyanakkor az apaságra lehetőségként is tekintek, hogy még jobb szülője lehessek a gyerekeimnek, mint amilyenek az enyémek voltak. Engem nem ölelgettek kiskoromban. Volt azonban megnyugtató családi légkör, nagy beszélgetésekkel. Én már máshogy nevelem a lányomat és a fiamat: fontos, hogy öleléssel, érintéssel is kimutassuk a szeretetünket. Ezáltal ők is könnyebben fejezik ki az érzéseiket.

„1 rossz cselekedetet 4 jóval lehet elfeledtetni”

Attila és gyermekei kapcsolatán nem látszik meg, hogy csupán tíznaponta látják egymást. Az édesapa úgy gondolja, ezt annak is köszönheti, hogy mindig is aktívan részt vett a gyerekek gondozásában, nevelésben, és továbbra is óvja a kialakult kötődést.

A férfivá érés és a modern kori apaság kérdéseit járja körül a csalad.hu a közelgő Apák napja alkalmából. Június 8-21. között interjúk, szakmai cikkek és személyes vallomások, blogok és vlogok foglalkoznak a fiúk és férfiak családban betöltött pótolhatatlan szerepével és kihívásaival.

– A lányom életének csupán 5 éves koráig lehettem napi szinten a részese, de ez alatt az idő alatt nagyon mély kötődés alakult ki közöttünk. A fiam még csak 2 éves volt, amikor a volt párom visszaköltözött korábbi lakhelyére, a szüleihez. Ennek ellenére ő is, meg a lányom is lelkesen fogadnak, amikor láthatásra jönnek hozzám. Úgy gondolom, ez annak köszönhető, hogy esélyt sem adok annak, hogy sérüljön a köztünk lévő szeretet és bizalom. A szakemberek azt mondják, 1 rossz cselekedetet 4 jóval lehet elfeledtetni a kisgyermekkel. Azonban, ha én a 4 napos láthatás alatt valamivel komolyan megbántanám a lányomat vagy a fiamat, akkor tíz napig nem lesz rá alkalmam, hogy jóvátegyem a hibámat, ráadásul négyszeresen jóvá.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy Attila elkényeztetné a gyermekeit, sőt: nagyon is tudatosan terelgeti a kicsiket.

– Mindig is érdekelt a pszichológia, már az egyetem alatt is sokat olvastam e területről, és nagy kedvvel jártam Popper Péter előadásaira. Amikor édesapa lettem, még inkább elmélyültem a pszichológiai, elsősorban gyermekpszichológiai témákban. Tisztában vagyok vele, milyen mértékben múlik a gyermekünk boldogsága, felnőttkori életminősége azon, hogy miként neveljük őt, mennyi szeretetet kap, és hogy milyen elvárásaink vannak. Ha valamiféle kategóriába kellene szorítanom magam, akkor azt mondanám, hogy következetes szülő vagyok, de semmiképp sem szigorú. Ranschburg Jenőt idézve meleg-engedékeny szülőnek tartom magam. Megengedő apaként ügyelnem kell arra, hogy felelős szülőként is helyt álljak, mert a korlát az nemcsak akadály, hanem kapaszkodó is. Hogy az elvárások a hasznukra, és ne a kárukra legyenek. Ne sérüljön sem a fizikai, sem a mentális egészségük. Egyszerű példával szemléltetve: hiába készült már el az esti fürdővíz, hagyom még, hogy befejezzék azt a játékot, amiben éppen elmélyültek. Mi, felnőttek sem szeretjük, ha hirtelen kiszakítanak bennünket valamilyen foglalatosságunkból. Amiben viszont nem engedhetek, az az egészséges életmódra és táplálkozásra nevelés. Amikor egyedülálló apuka lettem, kénytelen voltam kitanulni a főzés csínját-bínját, és elmondhatom, most már nem fog ki rajtam szinte egyetlen étel elkészítése sem. A gyerekeim előbb kérik az apa-féle húslevest, mint a csokoládét. Szerencsére az anyukájukkal ebben közös nevezőn vagyunk, és a gyerekek sem követelőznek: természetes számukra, hogy az édesség nem kell, hogy feltétlenül része legyen a napi étkezéseknek.

„Jelen kell, hogy legyek az életükben”

Most, az Apák napja közeledtével Attila is elgondolkozik azon, mi mindent hozott az életébe az apaság.

– Vallom, hogy az ember élete a gyermeke mellett teljesedhet ki. Optimális esetben ez mindkét szülő jelenlétében történik. Ennek hiányában a váltott kapcsolattartás nyújthatna megfelelő alternatívát. Régebben csak az anyák napját ünnepelték az óvodákban, iskolákban. Ma már szerencsére gondolnak ránk, apukákra is, ami roppant megható, jó érzés, mivel ez egyrészről a gyermekünk életében betöltött szerepünk elismerése, másrészről lehetőség mind a magunk, mind a gyermekeink számára ennek tudatos megélése és formális ünneplése. Nem hiszek abban, hogy csak az édesanyával alakulhat ki igazi kötődés, és hogy az apának kevesebb joga lenne a gyermeke nevelésében való részvételre, mint az anyukának. Léder László pszichológus az Apa Akadémia egyik előadásán azt mondta: fontos, hogy az apukák a születéstől fogva aktív részesei legyenek gyermekük életének. Hiába, hogy már nem élünk együtt a gyermekeim anyjával, igenis jelen lehetek, jelen kell, hogy legyek az ő életükben. Mint ahogy azt a tudományos igényű vizsgálatok is igazolják, hogy az apa aktív jelenlétének rendkívül pozitív hatása van a gyermekek fejlődésére, a felnőtté válásuk folyamatára. Jelen voltam mindkét gyermekem születésénél. Előtte a „kispapaság” minden teljesítendő feladata és a várakozás öröme és izgalma. Az apává válásnak azonban ezek csak a kezdeti lépései voltak.

„Jobb, empatikusabb, céltudatosabb emberré tett az apaság”

– Apai mivoltunk az egyik meghatározó, élethosszig tartó szerepünk. Ügyelnünk kell rá. Az az ősbizalom, ami a gyermekből árad a szülője, jelesül az apukája felé, nagy erőt ad ennek beteljesüléséhez. Az apaság hatalmas felelősséggel jár, hiszen egy kicsiny élet múlik rajtunk! Mégis a gyermek a legnagyobb boldogság, valamint a természet legnagyobb csodája is: az én létemnek egyfajta folytatása. Elképesztő az az ösztönösen áradó szeretet, ami az apa és gyermeke között az első pillanattól fogva megtapasztalható. Jobb, empatikusabb, céltudatosabb emberré tett az apaság. Ezt a gyermekeimnek köszönhetem. Bízom benne, hogy képes leszek ezt a sok bizalmat, szeretetet viszonozni, és mindaz által, amit én útravalóul nyújthatok számukra, érző és gondolkodó, saját életüket élő, önálló felnőtt válik belőlük. Mert a gyermek, ha nehéz is tudomásul venni, de „vendég a háznál”. Ha idő van, el kell indulnia. A küszöb elérésében, átlépésében pedig úgy gondolom, hogy az apa személye, szeretete gyermeke számára nagy segítség.

A fiúk és férfiak szerepével, illetve kihívásaival kapcsolatos közös gondolkodásra hívjuk olvasóinkat június 17-18-án. Az online konferencia első napján 17.00 órától Bese Gergő atya, majd Bedő Imre, a Férfiak Klubjának alapítója osztja meg gondolatait. Június 18-án 17.00 órától Dr. Császár-Nagy Noémi klinikai szakpszichológus tart előadást az apahiányos társadalomról, majd Léder László, az Apa Akadémia alapítója beszél a modern kori apaság kihívásairól. Az online konferenciára itt regisztrálhat.

(illusztráció: Shutterstock)