Kapunyitási pánik - Kihívások a nagybetűs élet kezdetén 2. rész

A nagybetűs élet kezdetén – Fiatalok családalapítás és gyermekvállalás előtt címmel rendezett kerekasztal beszélgetést a Mathias Corvinus Collegium (MCC) debreceni központja. Ahogy azt az eseményről szóló ismertetőben olvashattuk, „Mindannyiunk életében elérkezik az a pillanat, amikor rendre felteszik nekünk rokonaink, barátaink a következő néhány kérdést: „Na és hogy állsz a lányokkal/fiúkkal?”; „Komoly már a szerelem?”; „Eljegyzés megvolt már?”; „Milyen esküvőt szeretnétek?”; „Mikor jön már a baba?”, „Mikor érkezik a kistesó?” Ezeket a kérdéseket többnyire a fiatalságunk derekától kezdődően kapjuk meg, és eleinte nem tudunk rá egzakt válaszokat adni, de mindenkiben lakozik egy ideál, egy jövőkép a válaszokat illetően.”

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői – köztük Dr. Szuromi-Kovács Ágnes, a Családbarát Magyarország Központ ügyvezetője – a mai ifjúság családalapítási és gyermekvállalási szokásaival, trendjeivel kapcsolatos gondolataikat, álláspontjaikat, a rendelkezésükre álló kutatási eredményeket osztották meg egymással, valamint a szép számban összegyűlt, főként egyetemistákból álló közönséggel. Emellett a téma elismert szakértői arra a kérdésre is keresték a választ, vajon hogyan hatnak ezekre a folyamatokra a magyar családtámogatási programok.

A program első részében a meghívott vendégek a párkapcsolati formák elmúlt évtizedekben bekövetkezett változásairól, a fiatalok párválasztással, házassággal, családalapítással kapcsolatos attitűdjeiről váltottak szót. 

Ezt követően a szakemberek arra a kérdésre keresték a választ, miért tolódott ki a házasságkötés ideje a fiataloknál, és miért megy nehezebben számunkra az elköteleződés, mint néhány évtizeddel ezelőtt.  

Értékké vált az ifjúkor

– Nyilván ez egy összetett kérdés, de én most egy olyan dologról szeretnék beszélni, ami nem annyira triviális, legalábbis nem tűnik annak – mondja Székely Levente, az MCC Ifjúságkutató Intézetének vezetője. – Az ifjúkor, az ifjúság egy nagyon menő életszakasz, mondhatni a legjobb, a legjava az életünknek. Ha megnézzük, hogy mit sugallnak nekünk a reklámok, mire buzdítanak bennünket, és mi az, ami fontos és/vagy megőrzendő állapotként, kvázi erényként jelenik meg bennük, nagyon gyakran találkozunk a „Maradj sokáig fiatal, vagy legalább nézzél ki annak, ha nem maradtál az”-üzenettel. Ez azt mutatja, hogy az ifjúkor egyben egy önmagában létező érték is a mai társadalmunkban.

– Azon kívül, hogy ez az az életszakasz, amikor biológiai szempontból a legalkalmasabbak vagyunk arra, hogy családot alapítsunk és utódokat neveljünk fel, a mai világban oly módon vált értékké, hogy az életünknek ebben az időszakban vagyunk a testi, szellemi kapacitásunknak a csúcsán. Innentől már a „lejtmenet” következik, és ugyebár azért harcolunk, hogy ez a lejtő minél laposabb legyen, minél tovább tartson ki a szellemi és fizikai kapacitásunk. És ez az az életszakasz, amely a mostani világunkban gyökeresen megváltozott.

A lehetőségek hálójában

– Néhány évtizeddel ezelőtt a társadalom egy nagyon komoly olyan jellegű terhet rakott a fiatalok vállára azzal az elvárással, hogy lépjenek be minél hamarabb a munka világába, tehát a munkaerejüket minél előbb fordítsák a társadalom javára, termeljenek, vállaljanak családot, nemzzenek utódokat és neveljék a következő generációt. Az utóbbi néhány évtizedben ez a fajta teher, ha nem is lekerült a fiatalok válláról, de átalakult, mert mostanra ezek a társadalmi normák, elvárások gyengülnek – magyarázza a szakember. – Most azt mondja a társadalom a fiatalnak, hogy még ne állj munkába, még tanulj, mert azzal, hogy tanulsz, több leszel, még élvezd életet. Tehát a társadalom úgymond kivár, és ezáltal leveszi a fiatalok válláról ezt a fajta nyomást, hogy utódokat nemzzenek és termeljenek, dolgozzanak. Ráadásul, ha már elköltöztek otthonról, akkor a szülői hatások, normák és felügyelet is csökken. Tehát valóban ez a legszuperebb életkor, hiszen lazulnak a társadalmi elvárások, lazul a szülői kontroll, miközben fiatalkorban megvan az az erőforrásuk, hogy a legtöbbet tudnak ébren maradni, a legmagasabb kapacitással bírnak a munkában, rengeteg inger éri őket, és nagyon sok mindent tudnak befogadni. Tehát fiatalként a jóságnak, a jó dolgoknak egy olyan koncentrációja zúdul rájuk, amit aztán nehéz is elviseli, és akkor alakulnak ki mindenféle pánikok. Ilyen például a kapunyitási pánik, amikor a fiatal egyszerre csak azt látja, hogy rengeteg lehetőség áll előtte, minden területen: abban, hogy milyen pályát válasszon, melyik filmet nézze meg, este hova menjen el szórakozni, melyik embert húzza jobbra, melyiket balra a potenciális párválasztásnál… Mindazonáltal az ifjúkor egy nagyon szuper időszaka az életünknek, és talán ebből is adódik, hogy szívesen nyújtjuk el ez az időszakot, szívesen maradunk benne sokáig, tehát valóban nagyon sok összetevője van annak, hogy miért tolódik ki a fiataloknál a párválasztás, a családalapítás.

Ne tűzzünk ki magunk elé lehetetlen célokat!

– Azt is megfigyeltem, hogy a jelenségnek az előbb említett lelki oldaláról nem nagyon beszélnek a fiatalok: azt, hogy szeretnék, ha ez a szuper időszak minél tovább elnyúlna, nehezen fogalmazzák meg, illetve mondják ki – teszi hozzá Dr. Szuromi-Kovács Ágnes, a Családbarát Magyarország Központ ügyvezetője. – Ehelyett inkább megfogalmaznak egy sor racionális érvet, azt alátámasztandó, hogy miért várnak még az elköteleződéssel. Az egyik ilyen érv, hogy meglegyen minden feltétel a házassághoz, a családalapításhoz. Ez viszont felveti azt a kérdést: mit értünk azon, hogy minden feltétel adott legyen? Mert ezzel voltaképpen lehetetlen célokat állítanak maguk elé, hiszen mindig megfogalmazhatnak új szempontokat, amelyeknek még teljesülniük kell ahhoz, hogy végre tényleg elköteleződjenek, családot alapítsanak. De sajnos a gyermekvállalásnak van biológiailag egy olyan korlátja, ami már végképp nem megkerülhető.

– Erről jut eszembe egy több évvel ezelőtti nagyon emlékezetes eset – említ egy példát az ügyvezető. – Egy ígéretes állásajánlattal kerestem meg az egyik ismerősömet, akiről tudtam, hogy már nem érzi jól magát az akkori munkahelyén, és szívesen váltana. Egy 39 éves hölgyről volt szó, aki bár vonzónak találta a felkínált főkönyvelői pozíciót, és elmondása szerint pár hónappal korábban még igent mondott volna az ajánlatra, mégsem vállalta az új munkát, és az okát is elárulta. Elmondása szerint mindazidáig úgy gondolta, hogy őt nem érdekli a családalapítás témája, sem az, hogy párkapcsolatban éljen, gyereket meg végképp nem akart, de időközben rájött, hogy mégiscsak fontos számára, hogy legyen saját családja. Úgyhogy 39 évesen azt tűzte ki magának célul, hogy 1 éven belül mindenképpen megpróbál társat találni a családalapítási elképzeléseihez. Nos, egy ilyen elhatározást, egy ilyen nyomással a háttérben, az idő szorításában már elég nehéz megvalósítani…

Mi válthatja ki a krízist?  

Kiss-Kozma Georgina szerint a fiatalok számára kulcsfogalom a biztonság.  

– Ahogy a téma kapcsán korábban már elhangzott, a fiatalok többsége az anyagi feltételek megléte mellett a biztonságot tartja a legfontosabbnak a családalapítást döntően befolyásoló tényezők sorában – magyarázza az MCC Ifjúságkutató Intézet kutatója. – Tehát a gyermekvállalás legszükségesebb feltételeiként említik, hogy legyenek megfelelő lakáskörülmények, jó munkakörülmények, stabil párkapcsolat. Ezzel kapcsolatban nekem eszembe jutott, hogy az úgynevezett kapunyitási pánik angol megfelelőjében, a quarter life crisis-ben benne van a krízis szó – hívja fel a figyelmet.

– Valóban a fiatalok esetében – és ezt a kutatások is alátámasztják – a legfontosabb problémák rangsorának az elején a bizonytalanság, a céltalanság áll. Amíg korábban a fiatalkorból a felnőttkorba való átmenet egy viszonylag jól kiszámítható sorrendet követett: a fiatal megszerezte a legmagasabb iskolai végzettségét, családot alapított, és élte a felnőttek életét, addig manapság inkább az individualizált életutak a jellemzők. Azaz a fiatalok kezében van a döntés lehetősége, a választás, hogy miként alakítják az életútjukat. Tehát miután belépnek a munkaerőpiacra, még mindig több út áll előttük, ugyanis, ha ott nem találják meg a számításukat, akkor dönthetnek úgy, hogy visszaülnek az iskolapadba.  

– A mostani fiataloknak stratégiát kell alkotniuk azzal kapcsolatban is, hogy milyen sorrendet kövessenek a legfontosabb szerepek az életükben, tehát, például a nők esetében, a dolgozó nő szerep, illetve az anyaság milyen sorrendben jöjjön egymás után. A fiatalok nagyon sok olyan típusú választás elé kényszerülnek, amelyek alapvetően szorongást válthatnak ki, vagy akár krízisállapotot is létre tudnak hozni bennük. Ilyen szempontból egy kicsit talán nehezebb az ő jövőképük, mint korábban volt. Annyi választási lehetőségük van akár csak a saját életútjukkal kapcsolatban is, ami indokolttá teszi, hogy megjelenjen náluk a kapunyitási pánik.

A mai fiatalok családalapítási és gyermekvállalási szokásairól, trendjeiről szóló sorozatunk következő, záró részében a családtámogatási formák pozitív hatásairól lesz szó, valamint arról, hogyan lehet felkészülni a tartós párkapcsolatra.