csalad.hu - Ideje erőt tankolnunk!
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Ideje erőt tankolnunk!

Békési Erika
2020. jún. 8. 14:00
Életmód

Sokszor érezzük, hogy az emberi erő végtelen, máskor meg azt gondoljuk, teljesen kimerültünk. Hogy is van ez? Horoszné Gulyás Margit coach-csal a belső erőnket térképeztük fel.

Tényleg létezik bennünk az a bizonyos belső erő?

– Ha belső, vagy benső erő szóba kerül, sokan rögtön az ezotériával, spiritualitással kötik össze. Bár a távol-keleti harcművészetek és a meditáció során is gyakran használják ezt a kifejezést, ez távolról sem misztikus dolog. Jó hír, hogy minden ember rendelkezik belső erővel. A kérdés inkább az, hogy az egyén eljutott-e saját önfejlődése során arra a szintre, amikor ezt már használni is tudja. A belső erő lényegében a mélyben rejlő, ösztönös érzésekeinket takarja, azokat, amelyeket a külső körülmények sokszor automatikusan a felszínre hoznak. Ez az erő segít például a krízishelyzetekben, a döntésekben, vagy bármilyen hirtelen felmerülő probléma esetén.

Ezek szerint a belső erő automatikus?

– Annyiban igen, hogy mindenki rendelkezik belső, ösztönös érzésekkel. Ez az erő jön elő akkor, amikor a megérzéseinkre hagyatkozunk. Ehhez persze az szükséges, hogy ne féljünk ösztönösen dönteni. Gondoljunk bele egy teljesen természetes szituációba: az úton választás elé kerülünk, hogy a jobb vagy a bal oldali utcába kanyarodjunk. A jobb oldali egy sötét, szűk sikátor, a bal napfényes, tágas, fás utca. Valószínűleg a napos utcát fogjuk választani, ez ösztönös dolog. Persze lehet ezt a racionalitásra is fogni, de vannak olyan helyzetek, ahol nem feltétlenül a racionalitás mutatkozik a legjobb megoldásnak. Sokszor érdemes tudatosan a megérzéseinkre hagyatkozni!

A megérzés egyfajta bizonyosság lehet?

– Igen. Az ember saját önismeretének fejlődése révén eljuthat arra a szintre, amikor már tudatosan használhatja a belső erőt, a megérzéseit például egy új kollégával kapcsolatban, vagy egy nehezebb döntéshelyzetben. A saját magunk ismeretének segítségével a várható eseményekkel és szituációkkal is könnyebb megbirkózni.

A belső erő kulcsa az önismeret?

– Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal, képességeinkkel, tudásunkkal, energiáinkkal! Ha ez megvan, akkor megnő az önbizalom is, hiszen pontosan tudni fogjuk, mire vagyunk képesek és mik a határaink. Ez utóbbi különösen fontos a lelki egészségünk szempontjából. Természetes, hogy szeretünk a nyugodt, optimista, kiegyensúlyozott természetű embertársaink közelében lenni. Ők azok, akik általában lelkesen és optimistán állnak a feladatokhoz, és kibúvók helyett a megoldásokat, a lehetőségeket keresik. Hogy hogyan csinálják ezt? A válasz: a belső erejükkel. Az ő reakciójuk tulajdonképpen annak köszönhető, hogy tisztában vannak önmagukkal, és a tevékenységeikhez az energiát nem a körülményekből, hanem magukból merítik. Persze ők sem lemeríthetetlen robotok, de viszonylag kiegyensúlyozott tartalékokkal rendelkeznek.

Mondhatjuk, hogy a belső erő nyugodt életet eredményez?

„Az idegeskedés, a folytonos aggodalom és vitatkozás rengeteg időt és energiát vesz el, legfőképpen saját magunktól!”

– Sok területen segít, például türelmet tanít. A modern idők sajnos sok esetben kiölték ezt az emberből. Mindent azonnal akarunk, minden jár nekünk, és nehezünkre esik várakozni. Halkan megjegyzem, hogy az elmúlt hónapok történéseinek hatására ma már kicsit más szemüveggel láthatjuk mindezt, a kérdés csak az, hogy meddig... Azonban, ha használjuk a belső erőnket, a türelem magától értetődő lesz! Tisztában leszünk azzal, hogy azért a bizonyos célért meg kell dolgozni, mert magától nem hullik az ölünkbe semmi. A türelem meg fog jelenni a hétköznapokban buszra várakozás vagy bolti sorban állás közben, de tágabb időintervallumot nézve is. Tekintettünk már magunkra kívülről? Hogyan állunk a problémákhoz és a konfliktusokhoz? Mennyire kapjuk fel a vizet, ha egy tárgyaláson megkérdőjelezik a mondandónkat? Mennyire tudunk higgadtak maradni, amikor a gyermekünk még mindig nem rakott rendet a szobájában? Tisztában kell lennünk azzal, hogy az idegeskedés, a folytonos aggodalom és vitatkozás rengeteg időt és energiát vesz el, legfőképpen saját magunktól! Vajon megéri ez nekünk?

Hogyan tehetünk szert nagyobb, biztosabb belső erőre?

„Az énidő mindenkinek mást jelent: mozgást, relaxációs tevékenységet, alkotást, rendrakást, vagy tyúkanyó módjára való sütés-főzést a családnak.”

– Csírájában mindenkiben benne van ez az erő, csak fejleszteni és foglalkozni kell vele. Az alapok az önismerettel kezdődnek, az önismerethez pedig idő kell. Hangsúlyozom, mindenkinek szüksége van töltekezésre használt énidőre, lecsendesedésre, belső nyugalomra! Ezek a percek vagy órák mindenkinek mást jelentenek. Mozgást, relaxációs tevékenységet, alkotást, rendrakást, vagy tyúkanyó módjára való sütés-főzést a családnak. Kerüljük viszont az energia-vámpírokat! Ők azok, akik leszívják az energiáinkat, a velük való beszélgetés után az ember azonnal magányba akar vonulni, mert úgy érzi, töltekeznie kell. Legtöbbünknek vannak ilyen kapcsolatai, de saját érdekünkben tudatosítani kell ezeket a szituációkat, és lehetőség szerint minél kevesebbet beengedni az életünkbe.

Vannak jelek, amik azt mutatják: ideje erőt tankolnunk?

– Igen, az elbizonytalanodások tipikusan ilyenek. Amikor konfliktusba kerülünk önmagunkkal, akkor óhatatlanul felmerül az emberben: biztos jó úton haladok? Biztosan jól döntök? Nem reagálom túl a szituációkat? Ilyenkor fontos az elcsendesedés, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Jó eszköz erre például a naplóírás, nem véletlen, hogy évszázados hagyományai vannak. A leírt szöveg segítségével fókuszáltabban, kívülről láthatjuk önmagunkat, megnyilvánulásainkat, és leszűrhetjük belőle a szükséges tapasztalatokat. Hiszek benne, hogy a művészet is segít. Az art coaching során például az a célunk, hogy a különböző eszközök segítségével vizualizált érzéseket és az ecsettel megfestett önmagunkat jobban be- és el tudjuk fogadni. De érdemes kipróbálni online tanfolyamokat is. Az önfejlesztőtől az ismeretszerzőig bármi jól tud esni a léleknek. Mégis van, amikor úgy érezzük, teljesen kimerültünk, nincs energiánk semmire, pedig a felálláshoz is komoly erő kell. Olyankor nincs mit tenni, a hétköznapokban kell megoldást találni. Csatlakozzunk rá önmagunk töltőkábelére! Menjünk el sétálni, mozogni, feküdjünk ki a napra, olvassunk, beszélgessünk egy jóbaráttal! Adjunk magunknak énidőt! Imádkozzunk, írjunk, fessünk! De én hiszek a közösség és az egyén erejében is. A háttérhez bármikor fordulhatunk, közben a barátaink és a családtagjaink tükröt is tartanak nekünk, ami szintén az önismeret elengedhetetlen része.

A másikat valahogy mindig erősebbnek látjuk önmagunknál. Miért van ez?

– Ahogy mások hibáit, úgy mások erejét is sokkal inkább észrevesszük, és felnagyítjuk a magunkéhoz képest. Meglátjuk, ha a másik türelmes, kitartó és kedves, magunkon ezt nem biztos, hogy észrevesszük. Közben áhítjuk, hogy mi is olyanok legyünk, mint a barátunk. Azokat a tulajdonságait vágyjuk legjobban, ami a mi leggyengébb pontunk. Közben ők meg a mi erősségeinket csodálják – hát így vagyunk ezzel mi, emberek. De megint azt mondom, jó, ha tisztában vagyunk önmagunkkal, mert akkor reálisan látjuk és tapasztaljuk a saját belső erőinket is. Ha mindenki a lehetőségei szerint élne a benső erejével, akkor talán jobb lenne a világ. Nem lenne annyi konfliktus, egy kicsit boldogabbak lennénk, jobban teljesítenénk, a belső erőnket az élet minden területén kamatoztatni tudnánk.

(fotó: Shutterstock)