1. Egy kis szervezéssel mindent meg lehet oldani!

Minden eddiginél tudatosabbnak kell lennünk mostanság, mert az elmúlt hetekben olyan hírek és szabályok szakadtak ránk, amilyeneket azelőtt csak a nagyszüleinktől hallottunk a háborús idők kapcsán. Bár a közösségi oldalakon riasztóan sok szuperanyukát látni, akik már az első perctől flottul átálltak az új helyzetre, de valójában nem ez a jellemző. Tényleg nehéz a saját ijedelmeinken, félelmeinken túllépve a család számára egy egészen új életrendet kialakítani, hiszen a megnövekedett, megoldásra váró feladattömeg mellett a szigorú szabályok elvették az életünk eddigi kereteit. Nem folynak majd szét a napjaink? A jelszó: átkeretezés! Hogy mit jelent ez? Például feladatok újraértelmezését egy adott helyzet alapján. Ami eddig fontos volt, mostantól nem az, viszont lett helyette egészen új feladat. Készítsünk napirendet a családnak: az otthonlévők kedvéért határozzuk meg az étkezések időpontját, és jelöljük ki a tanuláshoz, a szülők munkájához szükséges időszakot. A szabályok, a rend fontos eleme az emberi létünknek, mert így van mihez tartanunk magunkat. A gyerekeknek jó, ha ezt írásban látják.

2. Kérdések, válaszok és döntések kellenek!

A millió új feladat és felelősség közepette a legelső dolgunk az, hogy feltegyük magunknak a számunkra legfontosabb kérdéseket, ezekre választ keressünk, és ezek alapján döntést hozzunk. Mi a célom a jelenlegi helyzetben? A #maradjotthon felhíváson túl lehet cél az, hogy minél gyorsabban végezzenek a gyerekek a tanulással, hogy aztán a felszabadult szabadidőt egymással tölthessük. Dolgozóként lehet cél, hogy a gyerekek lehetőleg hosszú ideig elfoglalják magukat, hogy eközben mi nyugodtan végezhessük a munkánkat. De lehet cél az is, hogy a képtelen időszak közepette – és ellenére – jobban összekovácsolódjon a család. Fontos kitalálnunk, hogyan lehet az általunk felállított célt elérni. Milyen eszközök, tevékenységek kellenek ehhez? A válaszokat akár le is írhatjuk: például két tablet kellene ahhoz, hogy a gyerekek tanulni tudjanak, vagy szoros napirendet kell kialakítanunk, hogy minden fontos beleférjen a napba.

3. Állítsunk fel sorrendet!

Az új kihívásokkal kapcsolatban tudnunk kell, hogy ezek közül melyek a mi családunk számára a legfontosabbak! Állítsunk fel sorrendet az elvégzendő tevékenységek között, és függesszük ki valahova, például a hűtőre, hogy a család minden tagja számára kapaszkodót jelenthessen a lista. Gondoljunk az erőforrásainkra is, mert nem biztos, hogy érdemes azt a feladatot a lista legelejére tenni, amihez éppen nincs megfelelő erőforrásunk.

4. Fontos a rugalmasság!

A nehéz hetek során felborult keretekkel, megnehezedett élethelyzetekkel találjuk szembe magunkat. Már az elején fogadjuk el, hogy most nincs értelme kőbe vésni a szabályokat, mert valószínűleg sok minden változni fog a vírus terjedésének hatására. Fontos, hogy az éppen aktuális helyzetnek megfelelően rugalmasak tudjunk maradni. Rendszeresen egyeztessünk a párunkkal és szükség esetén a gyerekekkel, hogy tartható-e a kialakított rend, vagy jobb, ha változtatunk valamin. Ne felejtsük el egymás reakcióit figyelni, egymástól kérdezni, és beszélgetni.

5. Legyünk türelmesek!

„tekintsünk magunkra is egy jó nagy adag türelemmel”

A terhelt időszakokban különösen fontos, hogy gyakoroljuk a türelmet, elsősorban a helyzettel kapcsolatban, mert a bizonytalanság bizony nehéz érzés. Természetes, hogy jönnek a gondolatok: meddig tart még, és hogyan lehet ép ésszel végigcsinálni? Türelmesnek kell lennünk a tanárok felé is, amíg kialakítják az új rendszert, de magunk felé is, hogy mi szülők is beleszokhassunk az otthontanulásba. Legyünk türelmesek a gyermekeinkkel, mert akaratlanul is érzékenyebbek, sérülékenyebbek most, mint egyébként. Kell, hogy türelmesek legyünk a házastársunkkal, hiszen minden eddiginél jobban össze kell kapaszkodnunk. De ott vannak a barátaink és a tágabb családunk, a munkatársaink és a vezetőink is – senkinek sem könnyű ez az időszak! És tekintsünk magunkra is egy jó nagy adag türelemmel: ha nem sikerül elsőre, majd másodjára kialakul minden!

6. Higgyük el, van elég erőnk hozzá!

Alapigazság, hogy mindenhez van erőnk, ha akarjuk. Persze el lehet merülni a sajnálkozás tengerében, de a jelen helyzetben jobban járunk, ha nem ezt tesszük, mert csak még inkább megnehezítjük a saját életünket, és a családunkét is. Erőnk viszont csak akkor van, ha merítünk valahonnan, ezért fontos, hogy szakítsunk időt a feltöltésre! A belső energiatartalékot mindenki máshonnan veszi: van, akinek egyedüllét szükséges ehhez, másoknak a mozgás létfontosságú, megint másokat egy közös családi sütögetés tölt fel.

7. Kapcsolódjunk telefonhívásokkal!

„még jobban értékeljük majd, amikor újra együtt lehetünk a szeretteinkkel”

A kapcsolataink hiánya talán a legnehezebb, amit a koronavírus terjedése kapcsán kialakult helyzetben át kell élnünk. Bár az ölelést, puszit, kézfogást mellőznünk kell, bízzunk benne, hogy hamar újra eljön ennek is az ideje, és akkor talán még jobban értékeljük majd, amikor újra együtt lehetünk a szeretteinkkel… Addig marad az online világ és a telefonos kapcsolattartás, éljünk vele! Lehetőleg ne most kezdjük el bevezetni a gyerekeinknél a szigorú mobiltelefon-használatot, ezt a kapcsolatszegény időszakot ne terheljük számukra még ezzel is…

8. Adjunk magunknak énidőt!

Különös helyzet, hogy ezekben a hetekben egyáltalán nem tudunk egyedül lenni, mert mindig mindenki otthon van. És ez bizony nehéz tud lenni! Mégis, az énidő kell nekünk ezekben a napokban is! Gondoljuk végig: hogyan tudunk erre időt szakítani? Mi az, ami kikapcsol, ellazít, feltölt minket? Hogyan tudna a családunk ebben segíteni? Zaklatott napokban különösen jó módszer a túlélésre a naplóírás, mert nemcsak levezeti a stresszt, hanem a segítségével magunk előtt is feltárjuk a bennünk rejlő érzéseket, gondolatokat. Kiváló énidő – és a bezártság mellett is megvalósítható – a kreatív tevékenység, az olvasás vagy a filmnézés is.

9. Az élet koronavírus idején is szép!

„Vegyük észre, hogy rengeteg szépség és apró öröm vesz minket körül!”

Higgyük el, mindennek van pozitív oldala – még a koronavírus terjedése közepette is megélhetünk szép élményeket. Mert van világpánik, aggasztó számok a betegekről és a halottakról, félelem, hogy terjesztjük vagy elkapjuk, és eddig ismeretlen tiltások: ne menj ki, ne találkozz vele, kerüld el, mondd le… Igen, nehéz a riasztó mindennapok mellett a jó dolgokra koncentrálni, de nem lehetetlen! Ha nyitottak vagyunk rá, menni fog! Persze egyeseknek könnyebb a pozitívumot látni, másoknak nagyon nehéz, ez viszont embertípustól és nem vírustól függ… Vegyük észre, hogy rengeteg szépség és apró öröm vesz minket körül! A fák és a bokrok zöldellése, a madarak csivitelése vagy a gyermekek nevetése olyan természetes csodák, amiket az átlagos napokon nem biztos, hogy észreveszünk. Érdemes pár percre megállni és akár csukott szemmel végiggondolni, hogy miért adhatunk hálát egy-egy nap végén. Biztosan hosszú lesz a lista!

Mert a bezártság a nehézségek mellett szépségeket is rejt magában:

  • mindig otthon vannak a gyerekek – sokat játszhatunk együtt
  • bezárt a könyvtár – végre újraolvashatjuk az otthoni könyveket
  • folyamatosan főzni kell – kiskukták segítenek
  • nincs mozi, színház – családi filmnézés a nappaliban
  • itt a tavaszi nagytakarítás ideje – szétoszthatjuk a feladatokat
  • nem mehetünk a parkba – ültethetünk minikertet az erkélyre
  • nem találkozhatunk a barátokkal, nagyszülőkkel – tudunk velük telefonon beszélni
  • minden szakkört, edzést és tanfolyamot lemondtak – kreatívkodhatunk, tornászhatunk otthon, együtt a családdal
  • nagyon nehéz ez az időszak – vége lesz egyszer, és mindent újra felépíthetünk úgy, ahogy szeretnénk!

Ezek a cikkek is érdekelhetik:

otthon a családmaradjotthon