Reményeink szerint lassan kilábalunk a karantén-időszakból, látható a fény az alagút végén. Az alábbi tippek és tanácsok viszont a későbbiekben is sokat segíthetnek abban, hogy gyermekünk megfelelően megélhesse, majd kiengedhesse a fáradt gőzt.

Az a normális, ami van

Labancz Dániel 2 és fél éves kisfián is látja, hogy hiányoznak neki az ingerek, de úgy véli, hogy a pici viszonylag könnyen átlendül a nehézségeken.

– Beszűkültek a lehetőségek, hiszen most sok minden nem elérhető, ami eddig magától értetődő volt. Nincs bölcsőde, óvoda, játszótér. Mégis, ami miatt ebben a korban talán könnyebben átvészelhetik ezt időszakot, az az, hogy egy néhány éves gyermeknek mindig az éppen fennálló helyzet a normális és nem teszi fel a kérdést, hogy lehetne-e máshogy. Persze sokféleképpen hathat a gyermekekre a bezártság, így a reakcióik is különbözőek lehetnek. Van, aki gond nélkül veszi az akadályokat, míg másnak sokkal nehezebb az alkalmazkodás. Egy két-három éves gyermek pont olyan korban van ugyanis, amikor az akaratát próbálgatja és érvényesíti, ami igencsak próbára teszi a szülőket, hiszen ilyenkor felvonultatja a hiszti teljes repertoárját: sír, földhöz vágja magát, végigsöpör a lakáson. Nagyon sokat tud jelenteni ilyenkor, ha tudatosítjuk magunkban: nem kell mindenáron megszüntetni a sírást. Hallgassuk meg őt, legyünk mellette a nehéz, rossz érzéseiben, valamint várjuk meg, amíg a sírás feszültségoldó funkciója hatni kezd. Ne akarjunk sem okosak lenni, sem pedig “megvigasztalni”, egyszerűen csak fogadjuk el őt. Nem könnyű feladat, de megéri, hiszen többek közt ez lesz az alapja a későbbi frusztráció-tűrésnek.

Töltsük fel a "szeretettartályt"

– Rengeteget tudunk segíteni neki a helyzet átvészelésében, ha minden nap szánunk rá minimum 15-20 percet, amit csak vele töltünk (ez az időtartam természetesen kortól függően is változhat) – folytatja Dániel. – Csak azt csináljuk, amit ő szeretne, akár olyan dolgokat is, amiket a karantén előtt nem tettünk. A gyerekidő titka, hogy ilyenkor nincs telefonnyomkodás, e-mailekre válaszolás. Az a fontos, hogy a kicsi megélhesse: a jelenlétünk és figyelmünk most csak az övé. Úgy is mondhatnám, hogy így feltöltjük a "szeretettartályát", hogy addig is, amíg nem ürül ki a tank, ellenállóbb legyen, mert így sokkal jobban bírja majd a feszültségteli helyzeteket, és kiegyensúlyozottabb lesz. A szeretettankot pedig ne felejtsük el időről-időre újratölteni! (mosolyog)

Mindennek megvan a maga ideje

Amikor home office-ban dolgozunk, sokszor előfordul, hogy csemeténk igényli a figyelmet, a játékot, kérdéseket tesz fel, ami akadályozhat minket a munkavégzésben.

„elég lehet akár egyetlen percnyi figyelem, egy percnyi átlendítés ezen a napközbeni elakadáson”

– Ilyenkor elég lehet akár egyetlen percnyi figyelem, egy percnyi átlendítés ezen a napközbeni elakadáson. Amennyiben lehetőségünk engedi, üljünk le mellé egy rövid időre, adjunk neki ötletet a játékra, öleljük meg, lendítsünk egyet rajta – hiszen szeretjük őt, de csak egy kis időnk van épp. Nagyobbaknál egy másik tipp is jól jöhet: tegyünk a munkaasztalra egy befőttesüveget. Ha a gyereknek munkaidő alatt épp halaszthatatlan kérdése, gondolata van, amit most szeretne megosztani, írja le egy papírra és dobja az üvegbe. A munkaidő leteltével pedig rátérhetünk az üzenetekre, így nem az elutasítást éli meg, hanem megtanulja, hogy mindennek megvan a maga ideje.

A napi rutin hozzásegít az egyensúlyhoz

– Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a napunknak legyen egy ritmusa, ugyanis a gyermek biztonságérzetéhez elengedhetetlen a kiszámíthatóság – hívja fel a figyelmet a szakember. – Persze egy 4-5 fős család napját összehangolni nem fáklyásmenet, ezért segíthet egy közösen megalkotott tábla a falon vagy a hűtőn, amin vezetjük a napirendet. Óvodásoknál a vizuális-képi élményfeldolgozás kiemelt jelentőségű: ezért ha a keretek vizuálisan is megjelennek, könnyebben alkalmazhatóvá válnak a gyermekeknél.

Sírni jó dolog

– Szükséges a szeretetteli határszabás is, hiszen vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet. Sokszor látjuk azt, hogy a gyermek keresi a határokat, de nem azért, hogy minket bosszantson, hanem főként azért, hogy az énerejét próbálgassa, másrészt pedig mert ezek a határok jelentik a biztonságot számára. Ilyenkor dacol, sír, kiborul – ezeket a hisztiket azonban a legtöbbször nem kell megszüntetni, sőt! A sírásnak ugyanis van egy jelentős feszültségoldó- és kiengedő szerepe.

„a szülői megtartó erő lesz a későbbi önbizalom és önszeretet alapja”

Üljünk le mellé, és hallgassuk meg őt. Tartsuk a határt, és tartsuk meg egy kicsit a teret a gyerek körül is. Ez a szülői megtartó erő lesz a későbbi önbizalom és önszeretet alapja, hiszen megélheti, hogy elfogadható akkor is, ha nehéz és rossz érzései vannak. Nem könnyű ezt szülőként türelemmel végigvinni sok-sok alkalommal, de hosszú távon sokkal jobban megéri, mint azt mondani, hogy szedje össze magát, vagy hogy „ez katonadolog”. Egy érzelmileg felfokozott helyzetben még egy felnőtt is nehezen hallja meg az észérveket, nemhogy egy gyerek. Ne belül feszítsen a rossz érzés, sokkal felszabadítóbb kiengedni azt. Néha, amikor már csak hüppög, meg szoktam kérdezni, hogy „kijött már az összes sírás belőled, vagy még szeretnél sírni?” – és ilyenkor általában tudni szokta, mire van szüksége. A legfontosabb pedig az, hogy teljesen rendben van, ha erre nem mindig vagyunk képesek, mert elfogy az erőnk. Jó, ha van ilyenkor valaki, aki minket is meghallgat.

Fordítsuk játékba

Dániel szereti mókába fordítani a feszültséget, például egy-egy tombolás közben a "birkózós rituáléra" esküszik: elkapja a fiúcskát és megdögönyözi.

– A kisebbeket ki lehet zökkenteni egy-egy mozgásos-aktív játékkal, birkózással, fogócskával, nagyobbaknál akár boxzsákot is el tudok képzelni erre a célra, amit közösen püfölhetünk. Nagyon fontos, hogy ilyenkor ne hagyjuk magára a gyereket, ne küldjük be a szobájába, hogy tombolja ki magát, hanem legyünk mellette, amíg megnyugszik. Szülőként ugyanis mi mutatunk mintát neki arra, hogy miként lehet a feszültséget jóféle módon kiengedni.

Hajlamosak vagyunk a szülői és egyéb feladatok tengerében megfeledkezni arról, hogy nekünk is szükségünk van a meghallgatásra, jól jön néha egy barát vagy egy hasonló helyzetben lévő szülőtárs. Szándékosan nem emelem ki a párunkat, hiszen olykor ér rá is panaszkodni (mosolyog). Adjuk meg erre a lehetőséget magunknak, és hallgassuk meg egymást is!

A kapcsolódó nevelésről további tippek sajátíthatók el a www.kapcsolodoneveles.hu oldalon.