Tegnap nem tudtunk beszélni, mert este nyolc óráig dolgozott. Most elmúlt dél, és éppen hogy kijött a műtőből. Mindig ilyen sokat dolgozik?

– Tegnap ügyeletes voltam, ez 24 órás munka. Ma visszajöttem operálni. Egy akut, ízületbe hatoló bokasérülést műtöttünk.

Több gyermek sérül meg most otthon, a karanténban, vagy jobban vigyáznak magukra?

– Most, hogy itt a jó idő, felszabadultabbak, több az igényük a mozgásra, így a sérülésre is nagyobb a lehetőségük. Bár még így is kevesebb, mint amikor az élet a normális kerékvágásban halad. Egyelőre megszűntek a közösségi találkozások, az ebédszüneti focizás, a tornaóra, az edzés, a tömeges sport. Most inkább otthoni sérülések vannak, mert azért fára vagy a kerítésre csak felmásznak.

Mit tegyen a szülő, akinek leesett a fáról a gyereke? Behozhatja a kórházba?

– Attól függ, milyen magasra mászott, meg attól is, hogy talpra, fenékre vagy arcra esett a gyerek. Ha a szülő úgy érzi, tudja uralni a helyzetet, akkor nincs ránk szükség. Ha bizonytalan, akkor mentőt hívhat. Persze ha két méter magasból esett le a gyerek, akkor ne gondolkodjon, mert ilyenkor már lehetnek rejtett sérülések. Egyébként több módon segítünk. E-mailen is, a gyermeksebeszet@janoskorhaz.hu címen fogadjuk a kérdéseket, még jobb, ha a szülő fotót is mellékel a sérülésről. Pár percen, de legkésőbb egy órán belül válaszolunk. Ha hazamegyek, én is ránézek az oldalra, és ha van kérdés, segítek. A 65 évnél idősebb kollégáink otthon fogadják a hívásokat. A betegeket természetesen ellátjuk, de műtétet csak és kizárólag sürgős esetekben végzünk. Illetve akkor, ha a beavatkozás nélkül maradandó károsodás léphetne fel, és természetesen minden esetben, ha a sérülés maga életveszélyt jelent. Tervezhető, halasztható műtétet most mi sem végzünk.

Bevált a távsegítség? Hogyan reagálnak a szülők erre a speciális helyzetre?

– Mindenki megértő, belátó, elfogadó. Az eljárásrendet megpróbáltuk gyermek- és családbaráttá alakítani, de vannak határok, amiket meg kell tartanunk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy záros határidőn belül elfogadható ez a helyzet, de ha egy-két évig tartana, akkor a türelem csökkenne.

Kezeltek koronavírussal fertőzött gyermeket?

– Igazoltan vírusos gyermek vagy szülő nem járt nálunk. Ez a járvány csak nagyon kis százalékban érinti a fiatalokat, és náluk a tünetek sem erősek. Ettől függetlenül lehet pozitív a teszt egy gyermeknél is, az ellátásukra fel is készültünk. Olyan betegünk volt, aki a tünetei alapján gyanús volt. Őt ennek megfelelően különítettük el és vizsgáltuk, de a tesztje végül negatív lett. Aki igazoltan fertőzött, azt a Heim Pál Gyermekkórházba irányítják az orvosok, vagy oda viszi a mentő. Az a kijelölt intézmény a fertőzött gyermekek és az igazolt kontaktok ellátására.

Ön és a munkatársai érzik az egészségügyben dolgozók iránt kifejezett szeretetet és hálát?

– Mindenképp. Jól is esik, bár úgy érzem, nem vagyok erre igazán méltó. Van olyan egészségügyben dolgozó, akinek sokkal jobban oda kell tennie magát. Mi a gyermeksebészet területén nem vagyunk a frontvonalban.

Csodaosztály, csodadolgozók, rendkívül kedves és emberséges csapat. Ilyen véleményeket olvastam a szülőktől osztálya Facebook oldalán. Önmagáról viszont egy interjúban azt mondta, hogy infantilis.

– Ha nem is infantilisnek, de gyerekesnek tartom magam. Pontosabban a gyermek áll a gondolkodásom központjában.

Sokan úgy ismerik önt, mint a pólós doktor bácsi. Kapott is már sok hálapólót ajándékba. Most is pólót visel?

– Igen, egy cicásat. Nem szerettem, és most sem szeretem a hagyományos orvosi ingeket. A 90-es években ezek műszálas, zsebes, gombos, galléros, kényelmetlen és merev ruhaneműk voltak. A kezdetektől fogva saját, egyszínű pólókat vettem fel a rendeléseken is. Ma már gyermekrajzosokat hordok. Így ragadt rám, hogy én vagyok a pólós doktor bácsi.

Ha befejeztük a beszélgetést, kezdődik a … nem mondom, hogy szabadnapja, inkább csak egy szabad délutánja. Mivel tölti?

– Megyek és intézem a családi ügyeket. A feleségem már hívott, hogy mi lesz a feladatom, mivel vehetem fel a családi fonalat. Ő bevásárolt, az árut szétválogatjuk, és elviszem az édesanyámhoz és a szomszédjához. Aztán remélem, rá tudom venni a gyerekeket, hogy játsszunk egyet online. Legutóbb így kanasztáztunk. A két, még otthon lakó gyerekemmel, ők már 23 és 25 évesek, és a lányommal, aki jelenleg nem velünk lakik.

A felesége is beszáll?

– Ő nem szereti a kártyajátékot, de nagyon szurkol nekünk.

Kertes házban laknak?

– Nem, panelban. Nekem ezzel nincs bajom, bár azt mondja a fiam, én könnyen beszélek, mert minden nap eljövök otthonról, és – ahogy ő fogalmaz – látok eget meg fákat. Szerintem az a legfontosabb, hogy találjunk magunknak most is kötöttségeket úgy, mint a normál életben. Így talán könnyebb elviselni a karantént, aztán csak vége lesz ennek a járványnak.


Ezeket az interjúkat olvasta már?

interjúgyerekorvosorvostudománybalesetgyereksebészotthon a családmaradjotthon