Győry-Zelencsuk Tímea táncművész és táncpedagógus egyedi párkapcsolatgazdagító módszerében a zene és a tánc terápiás jellegét használja arra, hogy megerősítse a hozzá járó szerelmesek kapcsolatát, egymásba helyezett bizalmát, valamint segítse az egymásra hangolódást, az odafigyelést.

– Már az első beszélgetésünkkor példaértékűnek éreztem, ahogy Flóra és Tamás a kapcsolatukhoz viszonyulnak – emlékszik vissza Tímea. – Ugyanis, amikor arról volt szó, melyik nap jönnének hozzám táncolni, és felajánlottam a csütörtököt, akkor azt mondták, lehetetlen, mert az a randi-nap.

Nem találkozom gyakran olyan huszonéves fiatal párral, akik tisztában vannak azzal, mennyire fontos, hogy ne csak szülőként funkcionáljanak, hanem tudatosan odafigyelnek egymásra, hogy házastársként is erősek maradjanak. Másfél éve járnak hozzám, igaz, kisebb megszakítással, ugyanis nemrég megszületett a harmadik gyermekük is.

Hordozókendős keringő

– Tudtam, hogy májusban érkezik a pici, így arra számítottam, hogy akkor 1 évig biztosan nem látom őket. Nem lett igazam: szeptemberben Tamásék már újra táncoltak. Babysitterrel érkeznek a pénteki órákra, aki kint vár a kicsikkel, amíg a szülők táncolnak. Arra is volt már példa, hogy amikor a legkisebb nyűgösködött, akkor Flóra hordozókendővel a hátán járta a keringőt. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos az elhatározás és a motiváció. Ha érzi a pár, hogy a táncórák jó hatással vannak a kapcsolatukra, hiszen fejlődik és erősödik, akkor miért ne szánhatnának erre időt, akár háromgyermekes családként is. Flóra és Tamás az a pár, akik szerettek volna jól megtanulni táncolni, jól odafigyelni egymásra és jól kommunikálni. Ők mindhárom területen képesek kiteljesedni.

Folyamatos kapcsolatépítés

Flóra és Tamás egy budapesti katolikus közösségben ismerték meg egymást. Az első évben alig szóltak egymáshoz, amikor viszont elkezdtek beszélgetni, azonnal kiderült, mennyire összeillenek. A következő évben Tamás megkérte Flóra kezét, majd egy évvel később, 22 évesen, a két egyetemista összeházasodott. Nem kellett sokat várni a gyermekáldásra sem: a 29 éves pár ma már három kisgyermeket nevel, a legnagyobb 5 éves, a legkisebb pedig lassan féléves lesz.

A minőségi együtt töltött idő rengeteget segített abban, hogy egymásra figyeljünk, és ne csak a napi rutinról szóljanak a beszélgetéseink.

– Az egygyermekes létből a kettőre könnyen ment az átállás, viszont kettőről a háromra már nehezen – mondja Flóra. – Most kezdünk kicsit fellélegezni a kezdeti kimerítő időszak után. A két nagy követeli magának a figyelmet, küzdünk velük. Fontos, hogy egymásra is szakítsunk időt. A tánc mellett eljárunk randizni is. Délután négytől nyolcig együtt vagyunk. Nyilván a kicsi ilyenkor még velünk van, de a két nagyra másvalaki vigyáz. Fontos volt emellett a kettesben eltöltött idő is, hiszen éreztük, hogy szükségünk van erre ahhoz, hogy feltöltődve lehessünk újra a gyerekeinkkel. A táncóráktól épp ezt kapjuk meg. Ráadásul a tánc egy olyan közös mozgásforma, amiben mindketten kezdők vagyunk, és közösen fejlődhetünk benne.

– Az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nagyon sokat dolgoztam, emiatt is szükségünk volt a kettesben töltött időre – veszi át a szót Tamás. – Habár randizni a házasságunk eleje óta járunk, mégis akkor váltak a találkák is rendszeressé, amikor bevezettük a táncórákat is. 2017 karácsonyán lepett meg Flóra a társastánc órákkal, és nagyon fellelkesültem az ajándék láttán. Egyáltalán nem állt tőlünk távol ez a világ korábban sem, de együtt még nem jártunk táncolni úgy, hogy csak ránk figyeljenek. A minőségi együtt töltött idő rengeteget segített abban, hogy egymásra figyeljünk, és ne csak a napi rutinról szóljanak a beszélgetéseink. A kapcsolatunk elejétől fogva tudatosan keressük azt, ami a leginkább segíti a kapcsolatunk fejlődését.

„Órák, amik csak rólunk szólnak”

Elindulhattunk volna lefelé a lejtőn, ha nem szánunk elég időt kettőnkre, nem beszélgetünk.

– Ezek az órák az egymásra hangolódásról is szólnak, nem csupán a tánclépések elsajátításáról – mondja Tamás. – A táncban a férfi irányít, a nő pedig erre reagál, és Flóra nagyon jól reagál. Még ha feszülten érkezünk is a táncórákra, akkor is minden órán összhangba kerülünk egymással, és igazán meg tudjuk élni azt, hogy közösen alkotunk valami fontosat. Ez a tánc minket épít.

– Nem volt véletlen, hogy egyszerre indult be a randi-nap és a tánc, mert nagyon nagy szükségünk volt rá – vallja be Flóra. – Elindulhattunk volna lefelé a lejtőn, ha nem szánunk elég időt kettőnkre, nem beszélgetünk, és ezzel párhuzamosan pedig csak gyűlik és gyűlik a gyerekneveléssel és a hétköznapokkal járó feszültség. Kellenek azok az órák, amik csak rólunk szólnak!

Megérkezni egymáshoz

A tánc során újra tisztán látjuk, miért választottuk egymást egy életre.

– Onnantól kezdve, hogy összeházasodtunk, nincs B-terv – mondja Flóra. – Egymást választottuk, és ha gond van, akkor meg kell oldani a problémát. Ehhez viszont szükségünk van olyan eszközökre, mint például a tánc. A táncterápia nem arról szól, hogy kibeszéljük magunkból a feszültségeket, hanem segít megtalálni az utat kettőnkhöz. Én egész nap rohanok a gyerekekkel, Tamás tárgyal, aztán a világ két végéből egyszer csak megérkezünk egymáshoz. Timi nagyon nagy segítség ebben. Ösztönösen érzi, milyen hangulatban érkezünk hozzá, és ennek megfelelően alakítja az óráinkat. Nem csak az a cél, hogy minél több táncelemet elsajátítsunk! A Timinél töltött egy óra elsöpör minden negatív érzést, hiszen közben megérintjük egymást, odafigyelünk arra, mit akar jelezni a másik. Ezt a teljességet nem kapjuk meg egy sima randitól, amikor elmegyünk kávézni vagy moziba. A tánc során újra tisztán látjuk, miért választottuk egymást egy életre.