Különleges anya-lánya táncóra: „Észrevétlenül hívom elő belőlük a mozgást”

A kreativitás ihlette

– Az anya-lánya tánc ötlete idén nyáron fogalmazódott meg bennem – kezdi Dömötör Luca tánctanár. – Korábban három évig tartottam kreatív gyermekmozgás órát óvodában, illetve már évek óta vezetek egy mozgás-műhelyt hazai kisfesztiválokon és művészeti együttléteken, kifejezetten nem táncosok számára. Ide szó szerint bárki jöhet, nagyon színes a társaság mind az életkort tekintve, mind szakmailag, vagy tánc-technikailag. Eleinte általában fiatal felnőttek jöttek, de egyszer csak érkezett egy anyuka is három kislánnyal. Azonnal áthangoltuk a foglalkozást, de úgy, hogy a feladatok ugyanazok maradtak, és működött! Itt vált világossá számomra, hogy a különböző generációk együtt mozgása csodálatos: mindenki tud adni a másiknak és tanulhatunk bárkitől, hiszen akárhonnan is jöttünk, mindig van mit megosztanunk egymással. Lenyűgözőnek tartom, hogy a mozgásban ez mennyire egyértelműen válik nyilvánvalóvá!

„Támogatta az ötletem, úgyhogy belevágtunk”

– Szerettem volna nem csak "szezonális" dologként tekinteni erre a fajta táncos foglalkozásra, és az emberek is folyton kérdezgették, hogy év közben hol lehet elcsípni hasonlót, így mindkét irányból világossá vált az igény, hogy a műhelyem szintet lépjen valamilyen formában – folytatja Luca. – Az ilyen táncóra ötlete régre visszanyúló és szerteágazó történések eredményeképp született meg bennem, amiben benne vannak a közösségi táncműhelyem tapasztalatai, az a fajta kreatív, alkotói szemlélet, amit én kiválóan alkalmasnak tartok az önfejlesztésre, saját kötelékeim, fantáziáim, élményeim a gyermekkoromból. Tudtam, hogy ennek az ötletnek a Hevzso Studioban a helye.

– A stúdió tevékenysége egyébként nagyon sokszínű, főleg a gyerekek és szüleik számára tartunk táncórákat, de ezen kívül számos kreatív programunk van még, például kézműves foglalkozások – folytatja Hevér Zsófia, a stúdió tulajdonosa. – Az egész légkör nagyon kedves, családias, önmagban is egy műalkotás a hely. Természetesen a fiúkat sem szeretnénk kizárni a táncóráról. A közeli terveink között szerepel, hogy szülő-gyermeke táncórát is létrehozzunk…

Segíti a személyes fejlődést

– Tánc közben megismerjük saját testünk kommunikációját, tudatosabbak leszünk. Hiszem, hogy a felszabadult állapot eléréséhez nincs szükség kiemelkedő tehetségre, szigorú képzettségre vagy körülményre. Mindenki tud mozogni, bárki képes a táncra! Tapasztalatom szerint a szavak nélküli, fizikális kommunikáció a legrövidebb út két ember között.

– Az anya-lánya táncóra ötlete tőlem származik, én dolgoztam ki a feladatokat, ám rengeteget segített Zsófi a szervezésben és a kommunikációban. Az órán játékokkal és könnyed koreográfiákkal foglalkozunk, amelyek középpontjában az anya-lánya kapcsolat különlegessége áll. Bemelegítünk, majd néhány ráhangoló improvizációs feladat következik, azután pedig egy rövid, könnyed koreográfia, amelyben az előbb említett improvizációs feladatok mozgásminőségei vagy formái bukkannak fel. A koreográfiában olyan részek is vannak, amelyeket nem én tanítok be, hanem a résztvevők alkotják meg, így lesz igazán személyes és különleges az egész. A feladatok többnyire párosak, vagy ha valaki a két lányával érkezik, akkor átalakítom trióban is végezhetővé, mégis néha együtt mozog az egész csoport. Olyan páros és csoportos gyakorlatokat dolgoztam ki erre az órára, amelyeken összehangolódva mozoghat kicsi és nagy, és egymást inspirálhatja a tapasztaltabb és a nyersebb erő.

Erősíti a kapcsolatukat

– Ilyenkor az anya a teljes figyelmét a gyermekének szenteli és közösen teremtenek valamit, oldanak meg izgalmas helyzeteket. Gyakran a szülő új információkat tud meg a csemetéjéről, tehát a kötelék tovább erősödik. Néha egy-egy improvizáció során a gyerekek vezetik a szülők mozgását, ilyenkor ők a főnökök és a felelősök is, ami mindig nagy kihívás és élmény. Nem kész formákat és figurákat gyakoroltatok velük, hanem kreatív eszközökkel, észrevétlenül hívom elő belőlük a mozgást. A kész mozgásanyag elsajátítása kis része csak az órának, a komplex folyamat a lényeg: improvizáció, kompozíció, anyagtanulás. Nagyon erős a résztvevők koncentrációja egymásra, feloldódnak ebben a figyelemben és mindennek egy-egy gyönyörű tánc az eredménye. A szavakon túli, mély, fizikális kapcsolódás intenzíven erősíti a kapcsolatukat – magyarázza Luca, megjegyezve: aki egyszer kipróbálta, a további alkalmakra is visszatért.

(Fotó: Shutterstock)