Antal Amanda szőke hajkoronájával és babaarcával a fotósok álma. A 21 éves egyetemista a Metropolitan Egyetem másodéves hallgatója, kereskedelmet és marketinget tanul. Két specializációt is választott, tele van célokkal. Tanulmányai mellett TFCD alapon modellkedik, azaz díjmentes részvételéért cserébe bővítheti a portfólióját. Mindössze egy éve állt először modellként kamera elé, de mostanra már több mint 70 fotózáson van túl. Szereti, amit csinál, viszont mindig nyitott szemmel jár. Fiatal, csinos lányként résen kell lennie, ezért biztonsága érdekében ő és a szülei is megtesznek minden szükséges óvintézkedést.

– Tavaly februárban jelentkeztem először egy, a Facebookon meghirdetett modellmunkára, majd részt vettem a többkörös válogatáson is, később viszont kiderült, hogy az egész kamu. Naivan és jóhiszeműen léptem be a modellkedés világába, ezért hidegzuhanyként ért ez a negatív élmény, de szerencsére a kedvemet nem tudta elvenni (mosolyog). Anyukám egyik ismerőse ajánlotta a TFCD csoportot, amelybe be is léptem és jelentkezni kezdtem a különböző felhívásokra. Eleinte elutasítással találkoztam, ugyanis portfóliót és tapasztalatot kértek, később viszont sorra találtak meg a lehetőségek.

Mindig is lesznek irigyek

Amanda édesanyja, Gabriella örömmel támogatja lánya ambícióit.

A TFCD egy olyan munkatípus, amelyben a feltörekvő művészek (legyen az fotós, modell, sminkes, stylist) díjmentesen dolgoznak egymásért, így a létrejövő képsorozat minden stábtag számára használható referenciát nyújt.

– Szerettem volna, ha talál magának olyan elfoglaltságot a tanulás mellett, amit szívesen csinál és örömmel tölti el. Ebben a korban sokszor bizonytalanok még a lányok, ezért úgy gondoltam, hogy az önbizalmára is kedvezően hatna, ha láthatná a róla készült képeken, milyen szép. Mendi egy végtelenül szerény kis hölgy, azt szoktam mondani, hogy túl jó erre a világra. Szerintem viszont büszke lehet magára, az irigyekre pedig csak legyinteni kell. A nők mindig is versengtek egymással, fiatalon azért, hogy ki a szebb, később pedig, hogy ki a jobb anya, végül amiatt, hogy ki öregszik lassabban (nevet).

– Az elmúlt egy évben elég sok rutint szereztem, így ma már magabiztosabban állok a kamera elé – folytatja Amanda. - Eleinte tele voltam kétségekkel, feszengtem, de a sok szereplés meghozta a várt eredményt: most már tudom, hogy milyen pózok előnyösek és melyik ruha áll jól, és azt is észrevettem magamon, hogy nőtt az önbizalmam, aminek nagyon örülök.

Van feketelista

Amanda egy barátnőjével közösen vágott bele a modellkedésbe, mégis legfőbb támasza és védelmezője az édesanyja.

– Nagyon aggódós típus vagyok, néha túlságosan is – meséli Gabi. – Viszont úgy gondolom, hogy sosem lehetünk elég óvatosak. Mendit az első fotózástól kezdve elkísérem, és bár mostanság már elengedem egyedül is, mindig a lelkére kötöm, hogy vigyázzon magára és hallgasson az ösztöneire. Az édesapjával fokozottan figyelünk rá, de ő maga is lelkiismeretesen beszámol a fejleményekről. Mindig tudjuk, hogy hol van, kivel és mennyi ideig lesz távol.

– Így van, és nem csak anyukám, hanem időnként a barátnőm és a párom is elkísér. Emellett pedig a megelőző óvintézkedésre is nagy hangsúlyt fektetek. Beléptem egy feketelista csoportba, ahol rákeresve a fotós nevére megtudhatom, hogy a többi modell visszajelzése alapján mennyire megbízható. Emlékszem egy esetre, amikor nemet mondtam egy fotós felkérésére, mert nem volt szimpatikus és a képei között is túlnyomórészt aktfotók voltak, ami nem az én világom. Később egy lány elmesélte, hogy ő viszont igent mondott neki és bár ruhás fotózást vállalt el, a fotós folyamatosan győzködte, hogy vetkőzzön le. Hála istennek a modell megúszta és nem lett komolyabb baj belőle, de ezért szükséges előre tájékozódni.

A túlzott óvatosság sosem árt

Amanda a fotózások előtt mindig rákérdez, hogy vihet-e magával kísérőt.

– Sok fotós nem kedveli, ha jön a modellel valaki, mert tartanak tőle, hogy a szülők, a párja vagy a barátai feszélyezik őt, így nem tud majd felszabadultan pózolni. Ilyenkor el szoktam mondani nekik, hogy egyáltalán nem érzem magam kellemetlenül, sőt, inspirálóan hat rám, ha mellettem van valaki, aki közel áll hozzám. Előfordult már, hogy egy magánlakásba mentem volna fotózásra és a fotós nem engedte, hogy kísérőt vigyek, mondván, túl kicsi a hely, így arra a munkára nemet mondtam.

– Eleinte, amikor kísértem, hiába láttam, hogy biztonságos a közeg, alig mertem ott hagyni – mondja Gabi. – Volt arról szó, hogy megbeszélünk egy közös jelszót baj esetére, de szerencsére nem volt rá szükség. Egy alkalommal fordult elő, hogy gyanúsnak ítéltem meg a helyzetet, amikor egy ház alatti helyiségbe kellett a modelleknek elmenniük mosdóba, de ott is kiderült, hogy nincs félnivalónk. Amikor lakásba szervezik a fotózást és új a hely, addig nem megyek el, amíg Mendi be nem jutott és meg nem győződtünk arról, hogy minden a legnagyobb rendben van. Legutóbb egy fotós meg is jegyezte, hogy szereti azokat a szülőket, akik ennyire elővigyázatosak és ő is pontosan így cselekedne a helyemben.

A siker kulcsa a tudatosság

– Mindenki sikerre és boldogságra vágyik, szülő-gyermek egyaránt – kezdi Benedek Szilvia karriertanácsadó, pszichológus. – Szülőként – ideális esetben – gyermekünk boldogságáért és sikerességéért képesek vagyunk áldozatokat hozni, gyermekként pedig ennek egy része természetes „elvárás”, különösen az énfejlődés főbb szakaszaiban. Ilyen például a dackorszak, az iskolakezdés vagy a serdülőkor. A gyermekek elsősorban a szülői példát látva tanulják meg, hogy miként lehet megdolgozni a sikerért, mit jelent az elköteleződés egy vágyott cél mellett és milyen lemondásokkal jár ennek elérése. Megtanulnak továbbá hinni önmagukban és a saját képességeikben. Egy jó szülő ismérve, hogy biztatja gyermekét, hogy meg tudja csinálni!

Fontos kérdések Feltörekvő modellként legyünk tisztában azzal, hogy mi vonz minket ebben a világban – a ruhák, az utazás, az emberek? Legyen motivációnk, tudjuk, mit szeretnénk elérni, megmutatni és miért. Összegezzük, milyen képességekre van szükségünk célunk eléréséhez, például állóképesség, önreflexió, precizitás. Nézzük meg, mik a kompetenciáink, hogy állunk mondjuk stressz- és konfliktuskezelés, együttműködőképesség terén. Végül nézzünk magunkba, hogy a személyiségünk alkalmas-e erre a munkára. Ezek mentén haladva pedig jelöljük ki az utat, amelyen haladni szeretnénk.

Mi kell a jó döntéshez?

– Felnőttként más összefüggésekben is látjuk a gyermekeinkre leselkedő veszélyeket és igyekszünk óvni őket ettől. Egy szerepléssel járó közegben nagyobb esély van arra, hogy gyermekünk önbecsülése sérül, ezért érhető módon próbáljuk megvédeni őt a csalódásoktól. Mindkét fél esetében fontos az önismeret, az igények és vágyak nyílt vállalása és kommunikálása, illetve a másik véleményének tiszteletben tartása. Egy pályaválasztási dilemma során pedig figyelembe kell venni bizonyos szempontokat ahhoz, hogy ideális döntés születhessen.

Mit üzen a karriertanácsadó a lányoknak?– A modellkedés segíthet abban, hogy jobban megismerhessük önmagunkat, fejlődjön az önbecsülésünk és fokozzuk a magabiztosságunkat. Fontos azonban figyelembe venni, hogy ebben a világban elsősorban az tud érvényesülni, aki ambiciózus, célratörő, tudatos, nem fél a lemondásoktól, ha éppen életmódváltásra van szükség és jól tudja építgetni a kapcsolati hálóját. Türelem is kell hozzá, hiszen nem jön elsőre a siker, ilyenkor viszont nem szabad feladni, hinni kell továbbra is magunkban!

– A modellkedés kemény szakma; ha nem vagy biztos benne, hogy ezt akarod, az azt jelenti, hogy valószínűleg nem neked való. Itt a siker megélése is embert próbáló, elsősorban a magány, a függőségek és a kíméletlen szakmai precizitás miatt, ezért fontos, hogy reálisan lásd a nehézségeket és készülj fel lelkileg a népszerűséggel járó terhekre. Legyen egy B-terved arra az esetre, ha nem jönnének be a számításaid, viszont soha ne mondj le az álmaidról! Karriertanácsadóként az a tapasztalatom, hogy az álmok – ha elhagyjuk őket – mindig olyanok, mint a kavics a cipőben. Időnként úgy szúrja a talpunkat, hogy elgondolkodunk: mi lett volna, ha még időben kiszórjuk a cipőnkből…?

(fotó: Matyék Dániel, Vincze Zsolt)

kamaszfiatalgyermeknevelésneveléslelki egészségpszichológiakarrieriskolamunka-magánélet egyensúlya