Milyen szülők leszünk?
Szerző:gyermekut.hu2020. 05. 26.A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése /EFOP - 1.9.5./
Követjük a saját szüleinktől kapott mintát vagy éppen ellenkezőleg: megfogadjuk, hogy mindent másképp csinálunk? Harangozó Andrea gyógypedagógust, szakpszichológust kérdeztük a nevelési stílusokról, szülői attitűdökről.
Mi befolyásolja, hogy milyen szülők leszünk?
Sok minden hat ránk: elsősorban a szüleinkkel megélt kapcsolat, kötődés, szülői minta határozza meg, milyen szülővé válunk. Vagyis az a tudattalan hatás, ami még akkor is dolgozik bennünk, amikor tudatosan próbálunk küzdeni ellene. Jelentősége van annak is, ki hogyan emlékszik a saját gyermekkorára, ugyanis ezek a tapasztalatok örökösen visszaköszönnek.
A lelkiállapotunk, kiegyensúlyozottságunk, vagy épp ellenkezőleg, a bizonytalanságunk és támogatottságunk szintén befolyásolja nevelési stílusunkat.
Még gyermekeink viselkedése is formálja szülői attitűdünket. Bár furcsának tűnik, a gyerekek más-más nevelési stílust igényelnek, és ennek köszönhetően egyszerre többféle szülői típust is megtestesíthetünk.
És végül a kultúra, amelyben élünk, meghatározott elvárásokat, modelleket közvetít felénk arról, milyen a jó szülő. Éppen ezért filmek, nevelésről szóló könyvek, cikkek, blogok is jelentős hatással lehetnek nevelési stílusunkra.
Szülői magatartások
Az engedékeny szülő nem állít fel szabályokat és korlátokat, nem követel, nem büntet, elfogadja a gyermek kívánságait, cselekedeteit. A családi szabályoknál mindig megmagyarázza, mi miért van. Nagyon érzékeny a gyermek igényeire, a konfliktusokat kerüli. Ha valamit el akar érni a kicsivel, akkor alkudozik, kérleli. Ez a szülői magatartás vezet leginkább az elkényeztetett, a szülőknek is parancsolgató gyermeki viselkedéséhez.
A tekintélyelvű nevelési stílus legtipikusabb jellemzői: nagyon magas szülői kontroll mellett az alacsony szintű szülői érzékenység. A szülő a gyermek engedelmességét alapvetőnek tartja, a szabályok megkérdőjelezhetetlenek, ezeket mereven alkalmazza, és ha a gyermek nem tartja be, akkor büntet. Ez a szülői magatartás annyira visszahúzódóvá teheti a gyermeket, hogy mind a kortársakkal, mind a felnőttekkel kerüli a kapcsolatot.
A hiteles szülő is kialakít szabályokat, elvárja azok betartását, de bizonyos fokig rugalmas és alkura is hajlik. Ha szükséges, magyarázatot ad, de meghallgatja a gyermekét is, aki számára világosak az elvárások. Ezek a szülők reális választási lehetőségeket kínálnak, ezért gyermekeik sikeresebben alkalmazkodnak, jobb az önértékelésük, különb iskolai eredményeket érnek el; szociális készségeik fejlettebbek; az érzelmeiket, indulataikat jobban tudják kontrollálni.
Mi a különböző nevelési stílusok célja?
A pozitív nevelés célja, hogy a szülő a gyermek személyiségében rejlő lehetőségekből kiindulva biztosítsa számára a teljes önmegvalósítást, kiteljesedést. Ehhez az szükséges, hogy a szülők képesek legyenek a gyermek érdeklődésére, a benne rejlő képességekre figyelni, és nem rájuk erőltetni saját, személyes ambícióikat.
A szigorú szabályok, kioktatás és állandó utasítások helyett a pozitív nevelés szerint a szülő vezeti, kalauzolja gyermekét. Próbálja megérteni őt, megtalálni a lehetőségeket, amik segíthetik kiteljesíteni önmagát, megszerezni az önmegvalósításhoz szükséges képességeket. A szülő ehhez biztonságos, érdekes környezetet teremt, amely inspirálja a gyermeket a felfedezésre, és rávilágít arra, hogy vannak érdekes dolgok, amikkel foglalkozhat.
A kötődő nevelés célja érzelmi és lelki kapcsolatot biztosítani a gyermek és a szülője között. Ez úgy valósulhat meg, ha a szülő a gyermeke szükségleteire a lehető leggyorsabban és legkonzekvensebben reagál. Hiszen ha így tesz, a gyermekben pozitív hozzáállás alakul ki a világ iránt, és biztonságban érzi magát. Minél jobban tud az anya figyelni gyermeke szükségleteire, és ráhangolódni az igényeire, annál ügyesebben olvas a gyermek jelzéseiben, és képes kialakítani a kettejük közötti szoros kötődést. Ennek legelső lépései: az igény szerinti szoptatás, együtt alvás a gyermekkel és hordozás (az édesanya magára köti a kisbabát).
Melyik nevelési stílust válasszuk?
Fontos átgondolnunk, hogyan is akarjuk nevelni gyermekeinket, de semmiképpen ne ragaszkodjunk az előre meghatározott elvekhez a végsőkig, kezeljük rugalmasan, hogy az ebből fakadó negatív érzések ne rontsák a kapcsolatot a gyermekkel. Nem kell magunkra kényszeríteni olyan elvárásokat, amelyeknek nagyon nagy megerőltetéssel tudunk, vagy képtelenek vagyunk megfelelni, és ami miatt aztán állandó bűntudatunk van.
A gyermekeink számára a biztonság megteremtése a legfontosabb, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a családtagok (anya, apa, nagyszülők) egységes elvek alapján határozzák meg a szabályokat, a nevelés irányait: amit a szülők elvárnak, illetve megszabtak, a nagyszülők ne írják fölül engedékenységükkel.
Mikor forduljunk szakemberhez? Ki tud segíteni?
Ha bármilyen, neveléssel kapcsolatos problémánk adódik, akkor a helyileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz fordulhatunk segítségért. A gyermekpszichológus a többi között támogatást tud nyújtani abban, hogy a szülők képesek legyenek a gyermek valós igényeire reagálni, vagy akár abban, hogyan legyenek elfogadóbbak a gyermek megnyilvánulásaival kapcsolatban, hogyan jelöljenek ki határokat, alkossanak szabályokat.