Bárdosi Sándor-Bárdosi Ildikó: „Csodák pedig léteznek”

Ildinek papírja volt arról, hogy nem lehet gyermeke, ám – ahogy ő fogalmaz – csoda történt. Maja most két és fél éves, Sankó öt. Sándor szerint, ha előbb megismeri a feleségét, két olimpiát még biztosan nyert volna.

Végigalussza már a kis Maja az éjszakát?

Ildikó: Na, az első kérdéssel bumm, bele a közepébe. Nem. De nem tudom, miért.

Sanyi azt mondta korábban, hogy ha a kicsihez már nem kell fölkelni, akkor jöhet a harmadik baba, ő már ki is találta, mivel vesz erre rá téged.

Sándor: Igen, de már elmúlt. Fáradt vagyok.

„Az a gyerek érdeke, hogy minél többet legyen a nagyszülőkkel.”

I: Mostanában többször beszéltünk arról, olyan jó, hogy Sankó 5 éves, Maja is 2,5, és végre elindult az életünk. Egymáshoz tudunk szólni, van időnk kettesben ebédelni.

S: Voltunk moziban. Most megyünk majd színházba is.

I: Így most jó. Élvezzük, hogy már mindkét gyerek a nagyszülőknél tud aludni. Tervezem, hogy jövő nyáron már a Balatonon is otthagyjuk őket. Nem azért, mert le akarjuk őket passzolni…

S: De! Azért! Én a gyerekkoromban egy csomót voltam lent a szüleimmel. És tök jó volt. Az a gyerek érdeke, hogy minél többet legyen a nagyszülőkkel. Meg kell tanulniuk, hogyan kell az idősebbekkel viselkedniük.

Ma sokan féltik a nagyszülőktől a gyereket, úgy vélik, az idősebbek által alkalmazott gyakorlatok árthatnak nekik. Ti mit gondoltok erről?

S: Mi nagyon nem így élünk. Milyen jó volt nekem is, amikor gyerekkoromban elmentünk Jászszentlászlóban a határba, és csak akkor mentünk vissza, amikor éhesek voltunk. Bicikliztünk, sárkányt eregettünk, bunkert építettünk, kardot faragtunk, a szőlőben kergetőztünk. A nagyszüleim hagyták, a szüleim pedig örültek, hogy jól érezzük magunkat.

I: Mi medencét csináltunk a nagymamámnál. Ástunk egy 1 méterszer 1 méteres lukat, hogy az lesz a mi saját medencénk, abban dagonyáztunk.

S: Ne féltsük a nagyszülőktől a gyerekeket! A nagyszülő nem akar rosszat. Mivel rontaná el? Azzal, hogy egy kocka csokival többet ad neki?

I: Mi teljes mértékig megbízunk a nagyszülőkben.

S: És ezt ők meg is szolgálják.

I: Sokan mondják, hogy ez már más világ. Szerintem meg ugyanúgy önállóságra és magabiztosságra kell nevelni a gyereket, mint régen. Sőt, talán még inkább. Ha túlféltik, az nem feltétlenül jó irány. Látom, hogy a 3-4-5 éves gyerekek szoronganak. Kivagyok ettől.

S: Gyerekkoromban nem is volt időm szorongani, annyit játszottam.

I: Edzőként először sokszor az a feladatom, hogy kinyissam az embereket. Ne ijedjenek meg, ha rájuk szólok. Nagyon sok az ilyen felnőtt, de a gyerek is. Van, akinek még az is frusztráló, ha nézem.

S: Tudod, mi van a birkózásban? Mondom a gyerekeknek, hogy kapaszkodjatok össze, mert dulakodás van. Nem értik, amit mondok. Nem azzal van bajuk, hogy birkózni kell, hanem a testi kontaktussal, azzal, hogy hozzá kell érni a másik izzadt emberhez. A fülénél fogva akarja megfogni a másikat. Nekem ez tök furcsa. Steril környezetben nőnek fel a gyerekek, a fertőtlenítő a kezükhöz nőtt.

Az edzőtermetek bababarát. Ez bevált?

I: Amikor Sankó megszületett, hoztam-vittem magammal. Akkor jött az ötlet, hogy ha az én gyerekemnek jó itt, akkor miért ne lenne jó másnak is? Tarthatnék olyan anyukáknak edzést, akik a csemetéjükkel jönnének. Így kezdődött el nekik a személyi edzés, hiszen minden adott volt ahhoz, hogy a gyermeküket is magukkal hozzák. Már más teremben vagyunk, de a koncepció megmaradt. És már vannak ovis birkózóink is.

S: Szeretik az anyukák, hogy kimozdulhatnak otthonról a gyerekkel. Mi nem kinézzük őket, hanem örülünk nekik. Edzhetnek a kicsivel együtt is, ha akarnak.

Saját babátok nehezen lett. Mivel kellett megküzdeni?

I: Inzulinrezisztenciára utaló tüneteim voltak, ez a cukorbetegség előszobája. 22 évesen kezdtem el ezzel orvoshoz járni. Az egyik meg akart műteni, a másik gyógyszereket adott, a harmadik azt mondta, felejtsem el, hogy nekem valaha gyerekem lesz. De igazi megoldást egyik sem adott.

S: Nekem viszont nem volt kérdés, tudtam, hogy lesznek gyerekeink.

I: Képzeld el, elmentem egy sokadik nőorvoshoz, aki úgy beszélt velem, mint ember az emberrel, nem úgy, mint orvos a pácienssel. Azt mondta, ne higgyem el, hogy beteg vagyok, csodák pedig léteznek. Egy természetközelibb utat ajánlott, ami tőlem nem állt távol. Nem szeretem a gyógyszereket, a műdolgokat. Első körben az étkezésemen változtattam. Ekkor november lehetett, teljesen elhagytam a cukrot, a lisztet, a sport viszont maradt az életem része. Teltek a hónapok. Május 29-én az ötgyermekes barátnőmnél, Nóránál voltam. Gyakran mentem át hozzá, ő mindig jó hatással volt rám. Panaszkodtam neki, hogy fel vagyok puffadva, meg olyan furán érzem magam. Azt mondta, csináljak már egy tesztet. Én fölöslegesnek tartottam, de nem hagyta annyiban a dolgot. És pozitív lett. Álltam ott – nézd, most is ráz a hideg –, mondom, Jézusom, ez nem lehet igaz. Sanyi meg nem tudott semmit, mert dolgozott, nem is tudtam szólni neki. Meg is ijedtem, mert azért én nagy súlyokkal edzősködtem. Azonnal el akartam menni ultrahangra, hogy kimondják a tutit. Nagy nehezen három óra múlva fogadtak valahol. A barátnőm elkísért, bejött velem, a doki meg mondja, hogy igen, ott a petezsák, körülbelül 5 hetes a magzat. Figyelj, felültem, elkezdtünk bömbölni a barátnőmmel. Rám nézett az orvos, és félve kérdezte, hogy ez most jót jelent? Nórával elmentünk kiscipőt venni. Sanyit már azzal vártuk a teremben, letettem középre.

S: Jöttem, benéztem, és láttam, hogy ott a cipője. Szentségeltem, hogy megint én szedhetem össze. Odamentem, és akkor láttam, milyen picike. Ildi meg az ajtóban állt, és sírt. Én meg először nem értettem, miért kell sírni. Hát így derült ki, hogy gyerekünk lesz. Akkor még nem tudtuk a nemét, de nagyon reménykedtem, hogy lányom lesz.

Komolyan? Azt hittem, fiút akartál, hogy megtanítsd majd bunyózni.

S: Á, nem. Nálunk a családban csak fiúk vannak. Végül is szerencsém van, a második gyerekünk kislány lett.

Amikor megszülettek a gyerekek, akkor Sanyi már túl volt az aktív pályafutásán. Más lett volna, ha a családért is versenyezhetsz?

„Egy idő után magadért már nem teszel meg annyi mindent, mint a családodért. ”

S: Meggyőződésem, hogy pozitív hatással lett volna a sportkarrieremre. Más, amikor az embernek családja van. Egy idő után magadért már nem teszel meg annyi mindent, mint a családodért. Lehet, hogy nem tudatosan, de a feleség, a gyerekek nagyobb teljesítményre sarkallják az embert. Engem legalábbis biztosan. De akkor Ildi sajnos még sehol nem volt az életemben. Jöhetett volna korábban.

I: Olyan aranyos, mert mondta, hogy ha előbb megismer…

S: Nyertem volna még két olimpiát.

Mikor és hol ismerkedtetek meg?

I: 10 éve. Én egy fotóstúdióban dolgoztam, és csináltunk egy bulit. Pilótadzseki bemutatót tartottunk, ahol Sanyi is vendég volt. Én fogadtam őt. Nagy dumája volt, azt mondta, ha ilyen lányok fogadják, már nem is megy beljebb. Tudom, hogy mindig hasonló volt a belépője, de egy dolgot nem lehet elvenni tőlünk: nagyon működött köztünk a kémia. Tudod, milyen az, amikor találkozol egy idegen emberrel és érzed belül a rezgést?

S: Megszoktam, a lányok általában így éreznek a közelemben.

I: De azért nálam mégis különlegesebb volt a rezgés.

S: Jó, persze, vicceltem. Amikor megláttam Ildit, nagyon tetszett. Beszélgettem vele egy pár mondatot, és utána tényleg nem akartam bemenni. Az nem csak duma volt. Pedig nekem ott bent dolgom volt. A főnökétől elkértem a telefonszámát, utána tőle, de nem adta meg. Azt mondta, ő nem olyan.

Ez a rezgés még ennyi év után is érzékelhető köztetek.

S: Tök szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk a párunkat.

I: Na, jó, azért köztünk sem volt mindig minden rendben. Hányszor veszekedtünk! Nem a rózsaszín felhőn ülünk ám!

S: Nem, a jó kapcsolatért dolgozni kell.

I: Most, 10 év után csiszolódtunk össze úgy, hogy minden zökkenőmentes lehet, ha mi is úgy akarjuk.

S: Én csajoztam ám keményen.

I: Mikor megismertem, egy pár randi után valami interjút láttam vele, amit úgy zárt le, hogy szégyellné magát, ha nem lett volna 100 nője. Én csak ültem és pislogtam, mint hal a szatyorban.

S: A mai napig szégyellném, ha 100 alatt lett volna a hölgyek száma.

I: Most meg már azt mondom, hogy jó, hogy addig megvolt a 100.

S: Annak van ám pozitív hatása, hogy sokat és sokáig csajoztam. Nem valószínű, hogy én leszek az az ember, akinek el lehet csavarni a fejét, hiszen már elég sok mindent láttam. De nem mondom, hogy nem nézem meg a hölgyeket a mai napig. Erre azt szoktam mondani, hogy azért, mert én hazajárok kajálni, az étteremben megnézhetem az étlapot. Egy férfi ilyen.

Ki a lobbanékony és ki békülő?

I: Sanyira jellemző mindkettő.

Fölcsattansz rögtön?

S: Azonnal. Olyan vagyok, mint a Dózsa-féle parasztfelkelés. De hamar elszáll a mérgem.

I: Morog és forog körülöttem. Az nem jönne ki a száján, hogy bocsánat. Csak jön-megy.

S: Jó, hát tudom én, hogy mikor nincs igazam. Tudod te is, hogy megadom magam.

Ildi, könnyen beleszoktál a celeb világba? Ismert ember felesége lettél, egyik pillanatról a másikra televíziós műsorokban szerepeltél.

I: Nagyon nehezen ment. Az elején mondtam is Sanyinak, hogy hagyjuk egymást. Egyszerűen nem fér bele az erkölcsi értékrendembe, hogy azért, mert ő ismert, bárki, bárhol taperolhatja.

S: De a tévéműsoros szereplések tetszenek neki. Hiú ám.

I: Nem vagyok hiú, nem látod jól.

S: Dehogynem. Egy természetes exhibicionizmus van benned.

I: Ja, az van. De szerintem ez jó. Szeretném, ha a gyerekeim is ilyenek lennének.

S: Ildivel egyébként nem bírok. Hiába próbálom átlépni, nem megy. Őt nem lehet túlnőni.

I: Sanyi néha tényleg olyan, mintha ki akarna törni, és megmutatni, hogy ő szabad ember.

S: Szabad ember…. Mikor voltam én szabad ember?! Az viszont tény, hogy megpróbáltam olyan párt találni, akivel egy szinten vagyunk. Sok lánnyal ez még működött is, de valahogy nem stimmeltek a belső tulajdonságok. Ildi az első és egyedüli, akivel minden működik.

Kezelni tudja a benned működő vulkánt?

S: Nagyon mérges tudok rá lenni, de csak azért, mert ő igazán érdekel. Aki engem nem érdekel, azon átnézek. Sarkon fordulok és elmegyek. Nála ezt nem tudom megtenni. Tudod, már mondta, hogy kerülgetem, megyek körbe-körbe és duzzogok és puffogok, ha összeveszünk. Ez azért van, mert nem tudom túltenni magam bizonyos dolgokon az adott helyzetben.

„Medvét eszik a srác, de Ilditől összerezzen”

Ildi kemény nő?

S: Nagyon. Ott vannak például az edzőteremben a srácaim. Van olyan, aki évek óta jár hozzám és tök jól bunyózik. Ha kiküldeném az éjszakába, össze-vissza verne mindenkit, aki beleköt. De ha Ildi rákiabál, akkor összerezzen. Gondolhatod, hogy nem kis srácokról beszélek. Az egyik erdélyi srác, Jani akkora, hogy szerintem medvéket eszik. De ha Ildi rákiabál, megroggyan a lába.

I: Nem tudom, miért van ez, de tőlem tényleg tartanak.

S: Pont ez a differencia az érdekes. Kinézetre egy végtelenül törékeny, pici nő, közben meg akkora szája van… Irtózatosan nehéz ember, persze ő rám mondja ezt. De ettől van az, hogy nem tudjuk átlépni egymást. Egy kihívás az életünk, mindig történik velünk valami, nagyon nincs időnk unatkozni. Volt, amikor nem volt ennyi munkánk, gyerekeink sem voltak, de akkor sem unatkoztunk egymás mellett. Az Ildi előtti élet nagyon nem volt jó.

Mi jut eszébe az alábbi kifejezésekről?

Ildi válaszai:

- Csoda: hogy gyerekem lehet

- Ajándék: szeretek adni

- Lendület: dinamikus, sportos életmód

- Álmok: gyerekekkel körbeutazni a világot

- Derű: mindennapi szeretet a családomtól

Sanyi válaszai:

- Csoda: a feleségem

- Ajándék: a gyerekeim

- Lendület: én

- Álmok: a pick upom