Kovács Lili tornászként kezdte pályafutását. Elmondása szerint csupán a véletlennek köszönheti, hogy végül az óvónői hivatást választotta, ám annyira beleszeretett, hogy egészen 41 évig maradt a pályán. Lili ma már nyugdíjas, de a gyermekekről való gondoskodás és útjuk egyengedése egy életen átívelő utazás számára. A táncterápia jótékony hatására pedig tanulmányai és munkája során ébredt rá, így azóta a mozgás örömével ajándékozza meg a kicsiket.

– Képesítés nélküli óvónőként helyezkedtem el annak idején – kezdi történetét Lili. – Mindig is érdekeltek a különböző mozgásformák, így hamar ráébredtem, hogy a gyermekekkel közös nyelvet beszélni a zenén és a táncon keresztül mennyire természetes. Ebben a korosztályban ugyanis a velük való kontaktust a mozgáson keresztül lehet a legkönnyebben megteremteni. A mozgásterápia a ’90-es években kezdett elterjedni Magyarországon, én pedig az első között voltam, aki elsajátította ezt a tudományágat. Már óvónőként is boldogan alkalmaztam a játék és a tánc kombinációját – főként népzenei foglalkozásokon belül –, viszont később e törekvéseim jóval specifikusabbak lettek. Izgalmas, amikor a rajzot és a táncot vegyítjük, hiszen amit a gyermekek átélnek tánc közben, azt később ki tudják fejezni az alkotás segítségével.

A szülők sem maradnak ki a jóból

– Sokat jelent számomra, hogy látom, a gyerekeknek mennyit ad a művészet, és egy-egy rajzzal milyen szépen ki tudják fejezni az érzéseiket. A foglalkozásokon a kiscsoportosok, a középsősök és a nagycsoportosok vesznek részt, azaz a 3-7 éves korosztály. Természetesen a szülők sem tétlenkednek ilyenkor, fontosnak tartom ugyanis, hogy aktívan részt vegyenek egy-egy különleges alkalmon és velünk együtt mozogjanak. Semmiképp nem passzív megfigyelői a folyamatnak, hanem bevonódnak, és bizony, számukra olykor sokkal nagyobb kihívást jelent a feloldódás, mint gyermekeiknek (mosolyog). Sokan rádöbbennek, hogy mennyire nehéz elengedni a feszességet, megteremteni a mozdulatokat és létrehozni egy szimbolikus mesét vagy verset. Azt vallom, hogy a gyerekeknek egy bensőséges, intim közegre van szükségük ahhoz, hogy érzéseiket nyíltan ki tudják fejezni, így általánosságban a terapeuta és a 10-12 főből álló gyermekcsoport vesz csak részt a foglalkozásokon, amelyeken komoly, belső munka folyik.

„Barátságok is szövődhetnek”

„Számos különböző kis személyiség ismerszik meg ezeken az alkalmakon, amelyeken kivétel nélkül egyedi igények és problémák merülnek fel, amiket együtt oldunk meg.”

Lili szerint a táncterápiás foglalkozások által igazi barátságok is szövődhetnek a gyerekek között. Az egyik ilyen alkalomra ellátogatva magam is tapasztalom azt a pezsgő, vidám légkört, amelyet az ovisok hangos kacajjal és lelkes futkározásokkal teremtenek meg. Számukra ez láthatóan jóval több, mint egy sima táncóra; hatalmas élmény és kikapcsolódás, ahol rendszeresen találkozhatnak egymással.

– Több állomásos utazás ez, ugyanis egy-egy feladatnál lehetőségük van az elvonulásra és arra, hogy megélhessék az érzéseiket egyedül, egy érintéses mozdulatsornál viszont erős emberi kapcsolatok alakulhatnak ki köztük. Számos különböző kis személyiség ismerszik meg ezeken az alkalmakon, amelyeken kivétel nélkül egyedi igények és problémák merülnek fel, amiket együtt oldunk meg. Volt már a csoportomban gyönyörűen táncoló látássérült kisfiú, vagy olyan cukorbeteg kislány, aki eleinte egyáltalán nem akart mozogni, végül viszont ő lett a tánc főszereplője.

Változnak az évszakok

– Mindig egy adott tematika mentén haladunk, az óvodában pedig nagy jelentősége van az évszakok váltakozásának. Rendkívül izgalmas kibontani ezeket a szimbolikus jelentéseket, hiszen a négy évszak megjelenítésével számos, az élettel kapcsolatos bölcsességet adhatunk át a gyereknek. Ősszel először megemlítjük a nyarat, tánccal felidézzük az önfeledt pancsolás élményét, majd szépen elbúcsúzunk tőle, tudván, hogy jövőre újra köszönthetjük. Ezután jómagam „játszom” a fa szerepét, a gyerekek pedig a hulló falevelekét; ezzel a családtól való elválásra utalunk. Megtaníthatjuk nekik, hogy mivel a fa újra kirügyezik majd tavasszal, úgy ez az elválás sem végleges. Mindenki a maga tempójában mozog, szabadon érint meg engem, mint fát vagy épp levélkupacba tömörülve fejezi ki, hogy számára milyen érzés elengedni apát és anyát. Ilyenkor klasszikus zenét, népzenét vagy világzenét hallgatunk, de az eszköztár folyamatosan bővül: sokszor ritmusbotokkal, hangtállal vagy egyéb hangszerekkel emeljük a hangulatot.

„Kitáncoljuk magunkból a rossz érzéseket”

– A tél beköszöntével, ahogy a fák lecsupaszodnak, ideje az elmúlásról „beszélni”. Mi történik, ha az egyik gyermeknek eltávozik a nagyszülője? Milyen érzések és gondolatok kavarognak benne ilyenkor? Érkezett már például olyan szülői visszajelzés hozzám, hogy mennyire jó, hogy ezt meg tudtuk jeleníteni a foglalkozáson, mert ez megkönnyítette számára a gyermekével való kommunikációt ebben a lelkileg megterhelő időszakban. Karácsony előtt pedig az izgatott várakozást éljük meg; angyalszárnyakkal, földig érő szoknyában pörgünk-forgunk, míg farsangkor álarcot húzunk és kitáncoljuk magunkból azokat a rossz érzéseket, amelyektől meg szeretnénk szabadulni. A tavasz beköszöntével Wass Albert Erdő tündére meséjét dolgozzuk fel: feladatunk, hogy megtöltsük az erdőt mindenféle szépséggel, arra pedig a gyermekeknek kell rájönniük, hogy pontosan mik is ezek a szépségek. Végül aztán egy emberként mozog a feldíszített erdő. Év végén pedig a búcsúzás ideje következik, így elköszönünk, miközben már izgatottan készülünk a nyárra.

„A zene gyógyít”

– Rengeteg pozitív visszajelzést kapok a szülőktől arról, hogy a terápia mennyire jó hatással van a gyermekükre. Egy házaspár mesélte például, hogy egy otthoni vitatkozás során a kislányuk megkérte őket, tegyenek be zenét és táncoljanak együtt. A békülés hamar el is érkezett, így remek hangulat kerekedett. Ebből is látszik, hogy a zene gyógyít. Egy másik anyuka pedig azt mesélte, hogy a gyermeke nagyon megszerette a táncot és a klasszikus zenét, ezért az autóban mindig a Klasszik rádiót kéri. Igazából felsorolni sem tudom, hogy a mozgásterápiának mennyi, de mennyi örömteli hozadéka van.

A félelmek legyőzésében is segít

Lili számára csodálatos látni, ahogy még a legvisszahúzódóbb, legszorongóbb gyermek is kinyílik tánc közben.

– A félelmeik legyőzésére is alkalmasak ezek a foglalkozások. Emlékszem, hogy kezdő terapeuta voltam, amikor elkezdték vetíteni a Harry Pottert a mozikban. Észrevettem, hogy a nagycsoportos gyerekek az alvásidő alatt nyugtalanok, vagy éppen nem mernek kimenni a mosdóba. Kiderült, hogy bizony félnek a filmben látottaktól. Egyikük a háromfejű kutyától, másikuk a kígyótól, míg a harmadik a madártól. Eljátszottuk hát ezeket a jeleneteket közösen. A kutya és a madár bőrébe a többi gyerek bújt, a kígyót pedig egy kötél segítségével jelenítettük meg. A félelmek megszemélyesítése által sokkal könnyebb volt azok legyőzése is. Közelebb hoztuk hozzájuk, így megélhették, majd elengedhették őket.

Mi leszel, ha nagy leszel?

– Az utóbbi 10 évben már felnőtteknek szóló művészetterápiával is foglalkozom, mindkét korosztálynál az alkotás egy remek kifejezőeszköz. Nagyon sok párhuzam van a gyermekek és a felnőttek között, és különösen hálás vagyok azért, hogy sok óvodásomat láthattam felnőni. Érdekesség egyébként, hogy a legtöbb gyermek valóban azt a hivatást választja, amelyet már piciként megálmodott magának. Ritka esetekben fordul csak elő, hogy teljesen más pályára mennek, például az egyik kisfiú mozgékony, éleseszű, ám nem a legfegyelmezettebb gyermek volt, később mégis mentőstiszt lett belőle. Az esetek 90 százalékában azonban már kiskorban jól megfigyelhető, hogy ki milyen képességekkel rendelkezik és milyen tevékenységek iránt érdeklődik. Aki mondjuk annak idején szeretett számolni, abból később informatikus lett, míg a művészi tornára járó kislány felnőttként élsportolóvá vált. Az egyik legmeghatározóbb élményem egy nemzetközi vegyes csoport volt, amelyet japán, svájci, német, osztrák, kanadai, izraeli, venezuelai és magyar gyerekek alkottak. És hogy nehéz volt-e velük a közös munka? Dehogy, hiszen a tánc segítségével mindannyian egy nyelvet beszéltünk!

A témához kapcsolódó cikkeink:

szakértőfejlesztésgyermeknevelésmozgástestmozgásmozgásszervi