csalad.hu - A mi kis családunk: Az élmények a komfortzónánkon kívül várnak
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

A mi kis családunk: Az élmények a komfortzónánkon kívül várnak

csalad.hu
2020. nov. 16. 15:09
Életmód

A LifeTV-n futó, A mi kis családunk című műsor immár a második évaddal jelentkezik. Szerepcserével segít, hogy a résztvevők kipróbálhassák, milyen az, ha a másik szemszögéből látunk rá saját magunkra. A játékos gyakorlat előre mozdíthatja a családon belüli dilemma megoldását.

A mi kis családunk hazai, a műsorba önként jelentkező családok életét mutatja be, a jó anyagi helyzetben lévőktől az anyagi nehézségekkel küszködőkig. Ami mindegyik családban közös, hogy adott egy olyan felmerülő probléma, amin szeretnének változtatni a nyugodtabb, boldogabb családi légkör érdekében. A csalad.hu a műsor szakértőjével, Kozma-Vízkeleti Dániel család pszichoterapeutával beszélgetett.

Hogyan épül fel a műsor?

– Bemutatjuk a családot, hogyan működnek, hogyan telik egy átlagos nap náluk, mit gondolnak jónak, erőforrásnak, értéknek. Majd arról is beszélnek, milyen nehézségek adódnak az életükben – megmutatva ezzel, hogy minden család életében teljesen természetes a kisebb vagy épp nagyobb problémák jelenléte. A család aztán kupaktanácsot tart, ahol kitalálják, hogy milyen játékos gyakorlat révén próbálnak változást elérni abban a szituációban, ami nehezíti a család működését. Bemutatjuk a műsorban, hogyan zajlik ez a gyakorlat, majd a család elmeséli, milyen tanulságokat szűrtek le, miként hatott ez az életükre.

Milyen szerepet tölt be ön a műsorban?

– Család pszichoterapeutaként a műsor felépítésének kitalálásában vettem részt, illetve minden egyes családdal én magam is interjúzom, melyek hosszú, személyes, mélyreható beszélgetések. Ezután a gyakorlati megvalósításban, például a felteendő kérdések és visszajelzések kidolgozásában szakértőként tevékenykedem. Mijó Annamária és Való Gábor a műsor kitalálói és megvalósítói. Minden családhoz együtt utazunk el, együtt beszélgetünk velük, és együtt készülünk fel, hogy miket kérdezzünk a szereplőktől a felvételen, milyen feladatot javasoljunk nekik.

Most indult a műsor második évada. Ugyanazt a struktúrát követik, vagy változtattak néhány részleten?

– Döntőrészt ugyanaz a struktúra, egy-két apró változtatást vezettünk be csupán, felhasználva az első évad tanulságait, például milyen típusú feladatokra reagáltak jól a családok, melyek voltak azok a kérdések, amik megmozgatták a szereplőket. Alapjaiban nem változott a műsor szerkezete, de a koronavírus természetesen hatással volt rá. Igyekeztünk minden részt nyáron forgatni. Némelyikben látszik, hogy a covid idején zajlott a felvétel, ezért egyes részekben maszkot viselnek a szereplők, vagy igyekeznek távolságot tartani. Alkalmazkodnunk kellett az élet adta kihívásokhoz.

Hogyan zajlott a családok kiválasztása?

Szerdán oldalunkon is megtekinthetik A mi kis családunk sorozat 2. évadjának első részét, amelyben a Várnai család életébe pillanthatunk be. A konfliktust esetükben az okozza, hogy odahaza mindig rumli van és anya torkig van azzal, hogy egyedül pakol 6 ember után. Miként vehető rá négy gyerek, hogy végre rendet rakjon?

– A családok önként jelentkeztek, amit egy előszűrő beszélgetést követett. Itt kiderült, hányan élnek egy családban, hogyan élnek, mi jellemzi a mindennapjaikat. Ezután médiaszempontú szűrést végeztünk, ahol arra voltunk kíváncsiak, mennyire kommunikatív a család, hogyan reagál a kamerák jelenlétére. Sokan nagyon lelkesen jelentkeznek, de amikor megjelenik az otthonukban a felvevő stáb, akkor az olyan szintű lámpalázat okoz, hogy nem szívesen nyilvánulnak meg, főleg nem magánéleti kérdésekben. A médiaszűrést szakmai szempontú szűrés követte, ami olyan mélyinterjú, ami hasonlít egy családterápia első alkalmához. Itt jövök én a képbe, én beszélem át velük, milyen most az életük, milyen nehézségekkel kellett eddig megküzdeniük, mi az, ami a jelenlegi életükben problémát okoz, és természetesen megkérdezem őket, mit vállalnak ennek a megjelenítéséből. A fő szempont az, hogy olyan mélységű nehézséggel érkezzen a család, ami még megmutatható, felvállalható, ugyanakkor van egy létező dilemma, amivel a szereplők megküzdenek.

Milyen problémákkal jelentkeznek a családok?

– Törekedtünk arra, hogy különböző családokat, eltérő élethelyzetekkel mutassunk be. Így szerepel a második évadban egyszülős család, ahol az édesanya 4 gyermeket nevel, valamint többgenerációs család, egy- és többgyermekes család is. A legváltozatosabb témák kerülnek elő, például az egyik családban nehézséget okoz, hogy az egyik tag nagyon rendes, a másik túlzottan rendetlen, az egyik türelmetlen, míg a másik türelmes. Ezek az ellentétek feszültséget szülnek a mindennapokban. A műsor rövid, játékos gyakorlattal, szerepcserével segít, hogy a szereplők kipróbálhassák, milyen is a „másik oldalon” élni. Ha a másik szemszögéből látunk rá saját magunkra, az előremozdíthatja a dilemma megoldását.

A műsornak része az utánkövetés is…

– Minden esetben visszatérünk a családokhoz, hogy megnézzük, milyen változás állt be az életükben a forgatás óta eltelt egy hónap alatt, amit aztán az epizódok végén egy rövid bejátszásban megosztunk a nézőkkel is. Ez egyrészt szakmai kívánalom, másrészt a műsor szerves része. Ilyenkor a családok elmesélik, hogy annak a felfokozott érzelmi állapotú forgatási napnak a hatása hogyan mutatkozik meg a hétköznapokban. A családok több mint háromnegyede arról számolt be, hogy érzik a pozitív változást, és a család minden tagja tesz is azért, hogy ez az irány állandósuljon, és sikerüljön megőrizni a harmóniát.

Ezek a változások a komfortzóna elhagyásával járnak. Hogyan viselték ezt a családok?

– Nem minden családnál volt magától értetődő, hogy könnyedén veszik a változást, hiszen a biztonságérzethez, az állandóságérzethez ragaszkodunk. A szerepcsere által kilépünk a komfortzónánkból, ami azzal jár, hogy az imént említett értékek csorbát szenvednek. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a fejlődés lehetősége, az új élmények a komfortzónánkon kívül várnak bennünket. Elárulhatom, hogy egy 24 perces epizód adásba kerülését 4 napos ötletelés, forgatás, kidolgozás előzi meg; nagyon sokat tanakodtunk épp ezen a kérdésen, hogy mennyire vigyük ki a családot a komfortzónából. Mind a szakmai, mind a médiaszempontok azt mutatták, hogy érdemes kimozdítani őket, hogy megéljék a változást, de csak annyival, hogy képesek legyenek befogadni azt. A túl nagy ugrás csak félelmet kelt, elbizonytalanít, ami senkinek sem jó, de azt az egy-két apró lépést, ami szükséges a változáshoz, igenis tegyük meg.

Azt látom, hogy A mi kis családunk bátorításul szolgálhat azoknak a családoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek. Tabukat dönget: megmutatja, hogy nem szégyen szakember segítségét kérni, nem kell egyedül megküzdenünk a gondjainkkal. Merjünk változtatni!

– A műsorral épp ez volt a célkitűzésünk. Szakemberként, vezető oktatóként is örülök, mert képesek vagyunk sokak számára mintát adni. Igen, sokan küzdenek nehézségekkel, és nagyon remélem, hogy az epizódokat megnézve sokan magukra ismernek. Láthatják, hogy nem ördögtől való dolog szakemberhez fordulni, nem valami elrugaszkodott varázslás, ami ilyenkor történik, hanem tanakodás, együttműködés, gyakorlat vagy akár játék az, ami meghozza a kívánt változást. Bízom benne, hogy a műsor hatására sokan kedvet kapnak professzionális segítséget kérni.