A Jobb Veled a Világ Alapítvány nemzetközi szakmai koordinátora elmélyedten foglalkozik a boldogságkeresés szakirodalmával. Nagy Eszter szerint leginkább egy tudatos utazáshoz lehetne hasonlítani az életöröm utáni vágyat. 

– Kifejezetten nehéz tudományosan meghatározni a boldogságot, mert ez minden ember számára mást jelent – mondja Nagy Eszter, a Jobb Veled a Világ Alapítvány munkatársa, mentálhigiénés szakember. – Mivel a boldogság hétköznapi kifejezés szintjén nem fedi le ezeket a területeket, a szakirodalomban az utóbbi években a jóllét fogalmát használják a kutatók. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus egy közelmúltban készült interjújában úgy fogalmazott, több évtizednyi kutatómunka után sem tudná jobban kifejezni a boldogságot, mint életteljesség élmény. A boldogsághoz sokszor a rózsaszín, csöpögős, vattacukor hangulatot társítjuk, amelyet sokan nem élünk meg a hétköznapok során, ezért egy illékony, pillangószerű érzésnek képzeljük. Ha túl tudunk tekinteni a pillanatnyi jó érzéseken, akkor főképp olyan szavakat kapcsolunk a boldogsághoz, mint az öröm, az elégedettség, a fejlődés vagy a nyitottság. Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológus, a boldogságkutatások egyik úttörője Hogyan legyünk boldogok? című könyvében hangsúlyozza, a boldogság egy olyan belső lelki állapot, amit nem várni kell, hanem aktívan tenni érte. Sokan úgy élnek, hogy majd ha gyermekem születik, majd ha lesz egy házam, majd ha megveszem az első autómat, akkor boldog leszek. Sokan kitolják ezt az állapotot az életükben, pedig ez inkább egy tudatos “utazás”, egy folyamat eredménye. 

– Fontos, hogy felfedezzük, mit tudunk tenni azért, hogy jól legyünk testben, lélekben, szellemben – folytatja a szakember. – Hogyan tudjuk úgy élni az életünket, hogy az virágozni tudjon, ne csak leéljük, hanem valóban növekedéssel telivé varázsoljuk. Ennek fontos része, hogy rátaláljunk azokra a keretekre, amelyek révén kapcsolódni tudunk a tágabb közösséghez, hozzájárulunk a nagyobb közös jóhoz. Ezzel párhuzamosan zajlik egy önismereti útkeresés is, a saját erőforrásaink, a lehetőségeink és az eszköztárunk felfedezése, amelyet aztán mások javára tudunk fordítani. Nem kell nagy dolgokra gondolni, ez lehet jótékony cselekedet, lehet adományozás vagy rendszeres meseolvasás, esetleg a szomszéd néni felkarolása. Alapvető igényünk, hogy érezzük, hasznosak vagyunk és értéke van a létezésünknek! 

Térlátásvizsgálat  

Megkérdezett interjúalanyaink mindannyian sajátos, frappáns és rendkívül színes válaszokat adtak arra a kérdésre, mi jelenti számukra a tökéletes boldogságot. 

– A boldogságot kicsit a térlátásvizsgálathoz lehetne hasonlítani, amikor csak egy-egy pillanatra villannak fel a fények a szemed előtt – kezdi az 56 éves, két gyermekére és két unokájára is büszke Mária. – Az élet apró, ám mégis emlékezetes pillanatai is ilyenek. Amikor a hároméves unokám az ébredés után hosszasan, gurgulázva kacag, teljesen átmelengeti a szívemet és heteken át elkísér, de ilyen a kisebbik világoskék szempárja is, ahogy felkapaszkodik a kiságy oldalánál. Amikor távol vagyok tőlük, de ránézek a fényképükre, ezek az idilli percek jutnak először eszembe. Érdekes, kinek mi okoz felejthetetlen pillanatokat. A minap színházban voltam egy zenés darab előadásán, ahol olyan hatással volt rám a zenekari árokból hallatszó muzsika, hogy azóta is libabőrös lesz a karom, ha visszagondolok rá. Számomra a családdal, a baráti társasággal átélt élmények és már az azokra való várakozás is örömet okoz. Mindig szerettem sütni-főzni, de mióta az unokáim kedvenceivel készülhetek, már a bevásárlás is önfeledt pillanatokat okoz. A saját gyermekeim kiskora is élénken él bennem, úgy érzem azonban, az unokáimmal való programok még intenzívebbek. Biztos a kor teszi… 

Felhőnézés 

– A tökéletes boldogságot nekem talán leginkább a felhőnézés jelenti – jelenti ki a hatgyermekes édesapa és négyszeres nagypapa költő és író, Lackfi János. – Mikor sztrókot kaptam, feküdtem a mentőben, éppen a felhőkre láttam, és sajnáltam, hogy nem néztem őket eddig eleget, most pedig már késő. Ha mélyebb élményt keresek, az ölelés is ilyesmi. Sokat jár a szám, de többet nem lehet annál mondani, mint ha átölelem feleségemet, fiamat vagy valamelyik lányomat. A kis csecsemőket még csak úgy, hogy egyben tartóállványuk is vagyok. Ott és csak ott, akkor és csak akkor az ember pótolhatatlan. Meghatározásként viszont azt mondanám, a boldogság olyan békesség, mely képes elhordozni az élet kegyetlen ellentmondásait is. Nem sepri azokat szőnyeg alá, nem akarja kisimogatni, lehazudni. Hanem elfogadja, hogy vannak. A tökéletes boldogság, melyet soha semmi nem zavar meg, ezen a földön nem létezik. Ha viszont beérem az "elég jó" boldogsággal, és hajlandó vagyok mindig újrakezdeni, mellette dönteni, akkor jobban megőrizhetem a lelkem nyugalmát. 

A szemléletváltozás szerepe 

– A boldogság számomra nem egy pillanatnyi állapot, valami adrenalinbomba, hanem az az érzés, amikor az ember élete sínen van, amivel foglalkozik, azon áldás van – osztja meg véleményét a 39 éves Ferenc. – Mindig ott van a közelünkben sok apróság, amelyekből összeállnak a boldog pillanatok, de sokszor észre sem vesszük, nem értékeljük igazán a fontos, értékes személyeket vagy kapcsolatokat. A boldogság szó hallatán egy elégedett, mosolygós, jó érzés kerít hatalmába, amikor a nap végén végiggondolom, honnan hova jutottam el, a kevésbé kellemes dolgokat elengedem, az elvégzett munkát értékelem, és nyugodtan hajtom álomra a fejem. Most különös érzés öntötte el a szívemet, édesapámat hosszadalmas vizsgálatok után a héten engedték ki a kórházból, ez például egy nagyon boldog pillanat volt! 

Mindennapi apró örömök 

Az amerikai Harvard Egyetem készített egy 75 éven keresztül zajló kutatást, amelyben az emberi boldogság alkotóelemeit keresték. Ebből egyértelműen kirajzolódott, hogy a boldogság legfontosabb összetevője a minőségi emberi kapcsolat. A kapcsolati hálónk megerősítéséért pedig nap mint nap sokat tehetünk. 

– Számos fontos és hatékony technikája van a saját boldogságszintünk növelésének – mutat rá Nagy Eszter. – Az egyik leghatékonyabb a hála. Ha megtanuljuk kifejezni, figyelünk arra, hogy megköszönjünk dolgokat, olyan biokémiai reakciókat indítunk el az agyban, a testben, amely által csökken a stressz-szintünk és erősödnek a társas kapcsolataink. Ehhez semmi más nem kell, csak tudatosság és odafigyelés. De fontos kiemelni a testmozgást, a megbocsátást és a jó cselekedetek gyakorlását is, amelyek szintén beépíthetők a mindennapokba. Ha megtanuljuk élvezni az apró örömeinket, az rengeteget hozzátesz egy-egy naphoz, ez az utóbbi időben különös jelentőséggel bír az életünkben. Ha változtatunk a szemléletünkön, akkor képesek leszünk más színben látni a világot. Akik alkalmazzák ezeket a technikákat, könnyebben lendülnek túl a nehezebb periódusokon, hamarabb talpra tudnak állni. A nehézségek őket sem kerülik el, csak van egy olyan eszköztáruk, mely segítségével megerősödve kerülhetnek ki az adott helyzetből.