A barátság: létfontosságú vitamin

Kovalcsik Mária derűsen meséli, hogy az élete akkor vett jókora fordulatot, amikor Budapestet maguk mögött hagyva egy, a fővárostól mintegy 30 kilométerre lévő településre költöztek.

– Az új lakóhelyünkön lehetőségünk nyílt arra, hogy kutyát tartsunk, amire már régóta vágytam – kezdi Mária. – Jelenleg 2 vizslánk van, az egyik 9 éves, a másik 4, mind a ketten nagyon aktívak, és igénylik a mozgást, úgyhogy nekem kötelességszerűen reggel és délután vinnem kell őket. Ez a napi program délutánonként 4-5 kilométeres tempós gyaloglást jelent, ami edzésnek sem utolsó – meséli.

– A hobbimnak köszönhetően egyre több új ismeretség jött az életembe – meséli –, kezdve azzal, hogy a kutyaiskolában rendszeresen találkoztam más kutyásokkal a környékbeli településekről. Sétáltatás közben is egyre több gazdival ismerkedtem meg és elegyedtem szóba, akikkel – a helyzetünkből adódóan – máris lett egy sor közös témánk. Ahogy a játszótéren az anyukák kitárgyalják a gyerekeket érintő kérdéseket, problémákat, mi is megbeszélünk mindent, ami felmerülhet a kutyusokkal kapcsolatban. Később sok más téma is szóba került, beszélgettünk könyvekről, filmekről, a mindennapi örömeinkről és gondjainkról, a magánéletünkről, és megállapítottuk, hogy sok mindenben nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Ahogy telt az idő, többekkel egyre szorosabb lett a barátság. Remek kis csapat verbuválódott össze. Rendszeresen kirándulunk, és más közös programokat is szervezünk.

„Túl a hatvanon életre szóló barátságokat kötöttem”

Mária azt is megjegyzi: a kutyái miatt őt a karanténidőszakok sem viselték meg.

– Velük a járványhelyzetben is menni kellett, ott nem volt mese – mondja mosolyogva. – Ők megszokták, hogy naponta kétszer kiszaladgálják magukat, és mindig jelezték is, hogy „idő van”. Úgyhogy velük minden nap nagyokat sétáltam a szabad levegőn. Ráadásul olyankor találkoztam a kutyás barátaimmal, és sokat jelentett, hogy napi szinten tudtam beszélgetni velük.

– Az biztos, hogy ha nem lennének kutyáink, akkor közel sem barátkoztam volna össze ilyen sok emberrel. Ráadásul amikor nyugdíjas lettem, a munkából is kiszakadtam, tehát attól kezdve kevesebb lehetőségem is volt arra, hogy társasági életet éljek. Fiatal koromból van 4-5 barátnőm, akivel tartom a kapcsolatot, de már nem közel sem olyan intenzíven, mint régen. Egyrészt a lakóhelyváltoztatásom miatt alakult így, másrészt a mindennapok „elviszik” az embert. Ezzel együtt igyekszünk folyamatosan tudni egymásról, és figyelemmel kísérni a másik életét, de csak ritkán tudunk személyesen találkozni.

– A kutyázás rengeteg pozitívumot hozott az életembe – szögezi le. – A róluk való gondoskodás ritmust és rendszert ad a napjaimnak, másrészt a kedvenceim révén elég nagy társaságra tettem szert, és ami ennél is többet jelent, túl a hatvanon életre szóló barátságokat kötöttem.

Új életszakasz új kihívásokkal

Patyán László főiskolai docens elmondása szerint a baráti kapcsolatokra – és általában a szociológiában gyenge kötésű kapcsolatoknak nevezett viszonyokra – az jellemző, hogy általában fiatalabb korban intenzívebbek, nagyobb számban vannak jelen az életünkben, aztán az életkor előre haladtával a számuk lassacskán csökkenni kezd.

– Ebben a folyamatban két kiugró pontot tudunk elkülöníteni – magyarázza az idősügyi szakértő. – Az egyik a nyugdíjba vonulás időszaka, a munkahelyi közösségből való kiszakadás után ugyanis sok emberi, baráti kapcsolatot veszíthetünk el. A másik törést az okozza, amikor az ember valamilyen okból már nem képes fenntartani ezeket a kapcsolatokat, például fizikailag már nincs olyan jó állapotban, hogy eljárjon otthonról. Ilyenkor az egészségi állapotunk már behatárolja a lehetőségeinket, ami viszont jelentősen befolyásolja az életminőségünket.

– Ez persze nem jelenti azt, hogy teljes mértékben megszűnnek ezek a barátságok – hangsúlyozza a szakember. – Idővel általában egy vagy két nagyon szoros baráti viszonyra redukálódik a számuk, illetve, ahogy a mi kutatásaink is kimutatták, nemegyszer a baráti kapcsolatnak a karaktere is megváltozik. Például nagyon sok olyan idős ember, aki már nem, vagy csak ritkán tudja elhagyni az otthonát, a szomszédait jelölte meg a barátainak.

Igények és lehetőségek, avagy a kor nem akadály

Az idősügyi szakértő hozzáteszi: életünk bármelyik szakaszában köthetünk szoros barátságokat, hiszen a minőségi emberi kapcsolatok iránti igény nem korfüggő.

– Az, hogy kinek hány barátja van, egyébként részben egyéni dolog is – jegyzi meg a szakember. – Van, aki világéletében extrovertált beállítottságú ember volt, széles, baráti körrel rendelkezett, míg más inkább kevesebb, de minőségibb kapcsolatokat tartott fent. Ennek megfelelően idősebb korban is egyénenként változó a baráti kapcsolatok iránti igény. Nagyon fontos, hogy az az idős ember, akiben felmerül a társaság iránti igény, találjon olyan lehetőségeket, alkalmakat, amelyek megadják neki annak az esélyét, hogy barátokra leljen, és új barátságokat kössön. Ehhez az kell, hogy minél több olyan esemény, rendezvény legyen elérhető az idősebb korosztály számára, ahová a társaságra vágyók mindenféle szorongás vagy félelem nélkül el tudnak menni. Minél több program van, amely fenntartja az idősek aktivitását, annál nagyobb eséllyel el alakulnak ki új baráti kapcsolatok egy-egy esemény kapcsán.

Mind a családi kapcsolatrendszer, mind a baráti, minőségi társas kapcsolatok rendkívül sokat számítanak az idősek fizikális és lelki egészségének megőrzésében is.

Támogató háttér, tele élményekkel

Patyán László szerint azért is fontos fenntartani a baráti kapcsolatokat idős korban, mert ezek a kötelékek nagyon sok támogatást, segítséget és élményt adhatnak az időseknek, amire a nyugdíjas éveikben különösen szükségük van.

– Érdemes megnézni, hogy a jól működő nyugdíjas egyesületekben, szervezetekben milyen nagy élményt jelent a tagoknak összejárni, találkozni, kirándulgatni, közösen megélni az eseményeket – teszi hozzá az idősügyi szakértő. – Ez a fajta összetartozás érzés hatalmas támogató hátteret ad az idős ember életében, és az efféle közösségekben megtalálhatják azokat a szálakat, amik az életüknek ebben a szakaszában az igényeiknek leginkább megfelelnek.

– Legyen lehetőség, és persze legyen meg a késztetés is: valójában ez a két összetevő szükségeltetik ahhoz, hogy az idősek társaság iránti igénye teljesüljön, ami borzasztó fontos ebben az életkorban. Főleg olyan esetekben igaz ez, amikor a család sem tud olyan módon az idős ember mellett állni, segíteni őt, folyamatosan jelen lenni az életében, ahogy ő azt igényelné, mert például a gyerekei távolabb élnek tőle. Mind a családi kapcsolatrendszer, mind a baráti, minőségi társas kapcsolatok rendkívül sokat számítanak az idősek fizikális és lelki egészségének megőrzésében is. Az idősebb korosztály számára a baráti kapcsolat afféle létfontosságú vitamin, amire óriási szüksége van a szervezetünknek.

(fotó: privát)