csalad.hu - Mit tehetünk, ha nem eszik a gyermek?
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Mit tehetünk, ha nem eszik a gyermek?
Szöveg: Dékány-Szondi Réka, fotók: Budapesti Korai Fejlesztő Központ
2019. júl. 4. 5:00
Kisgyermeket nevelünk
Hova fordulhat segítségért a szülő, ha csemetéje keveset eszik, nagyon kevés féle ételt hajlandó fogyasztani, vagy éppen teljesen elutasítja az ennivalót? A Budapesti Korai Fejlesztő Központ egyedi terápiás foglalkozásaival igyekszik minél több kicsinek megmutatni, hogy az evés öröm.

Fehér abrosz a padlóra terítve, a zöldségekkel, tésztával, süteménnyel teli tányérok között öt-hét gyermek sétál, míg a szüleik az abroszon ülve beszélgetnek – ez a látvány fogadja azt, aki részt vesz a Budapesti Korai Fejlesztő Központ evésterápiás foglalkozásán. Talán nem is gondolja – ahogyan először mi sem –, hogy amikor azt látja, az egyik kislány túrót lapátol egy hatalmas merőkanállal a gyümölcsszószba, vagy amikor egy kisfiú megeteti a terápiavezetőt egy-két szál zöldbabbal, valójában szakmailag alaposan felépített, komplex munka eredményének szemtanúja.

A szervezet negyedik éve segít étkezési problémával élő gyermekeknek és szüleiknek a nehézségek leküzdésében. Néhány napja pedig háromnapos élménytáborban közös, kötetlenebb étkezéseken mélyíthették el a megértésüket a szülők, és tapasztalhattak új, pozitív élményeket a gyermekek.

Még mindig „hálószobatitok”

– Noha a felnőttek étel-, italtoleranciájáról és főként az anorexiáról és bulimiáról egyre többet hallani, a gyermekek étkezési problémái még mindig tabutémának számítanak – mondja Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ intézményigazgatója.

Pedig a probléma több gyermeket érint, mint gondolnánk: az etetési és evésproblémák a normál fejlődésű gyermekek megközelítőleg negyedét, míg a fejlődésükben valamilyen módon akadályozott – például volt koraszülött – gyermekek körében tízből nyolc-kilencet érint kisebb-nagyobb mértékben.

a szülők, és főként az anyák „hálószobatitokként” kezelik a problémát, sokan ugyanis bűntudatot és szégyent éreznek

A legtöbb szülő elsősorban azért fordul szakemberhez, mert gyermekének mozgás- vagy beszédfejlődése megkésett, a szakembereknek azonban külön rá kell kérdezniük a napirendi szokásokra, és arra, hogy az étkezés nem okoz-e nehézséget. Czeizel Barbara úgy látja, ennek az az oka, hogy a szülők, és főként az anyák egyfajta „hálószobatitokként” kezelik a problémát, sokan ugyanis bűntudatot és szégyent éreznek amiatt, hogy úgy vélik, nem jó anyák, amiért nem tudják megfelelően táplálni a gyermeküket.

– Jó lenne, ha minél többen megértenék, hogy ez egy létező probléma, és teljesen normális dolog, hogy foglalkozni kell vele, és akkor a legtöbb esetben megoldódik. Ezért kell erről a témáról széles közben beszélnünk, hogy minden érintetthez eljusson a segítség, és ne a pszichés terhek fokozódjanak – fogalmazott az intézményigazgató.

Mi történik, miután segítséget kérnek?

A szakemberek a családot egy egységként kezelik, és abból az alapállásból indulnak ki, hogy a szülők a tőlük telhető legjobbat akarják adni a gyermeküknek

Amikor egy család segítséget kér az intézménytől, először is egy kérdőívet kell kitölteniük, majd videóra kell venniük egy otthoni étkezést, és evésnaplót vezetniük. Ezt azután a perinatális szaktanácsadóból, gyógypedagógusból, pszichológusból és logopédusból álló csapat elemzi a szülők által küldött anyagokat. Ezt követi az evésvizsgálat, melynek során és alapján javasolják a gyermek számára legmegfelelőbb ellátási módot, illetve ha szükséges, további kivizsgálást.

Az általában nyolchetes terápia során egyéni vagy csoportos foglalkozásokon igyekeznek a táplálkozási problémákon segíteni. A szakemberek ezeken az alkalmakon nem csupán a gyermek evési nehézségeit igyekeznek mérsékelni, hanem az ehhez kapcsolódó esetleges érzelmi-lelki problémákkal is foglalkoznak.

– A terápia során a szakemberek a családot egy egységként kezelik, és abból az alapállásból indulnak ki, hogy a szülők a tőlük telhető legjobbat akarják adni a gyermeküknek – fűzte hozzá Lengyel Anna perinatális szaktanácsadó.

A siker mindenkinél más

– Az ember evési élményeit alapvetően meghatározza az, hogy milyen tapasztalatok érték gyermekként. A szülő pedig a rossz táplálkozási élményeit – még akkor is, ha már nem emlékszik rájuk – átadhatja tudat alatt a gyermekének. A korai segítséggel ezeket a rossz beidegződéseket is igyekszünk leküzdeni. A legfőbb cél az, hogy az evés öröm legyen a gyermeknek, ha kell, akkor a szabályok felrúgásával – mondta Czeizel Barbara.

– A legkisebb eredmény is siker egy-egy gyermeknél. Minden gyermek más fokú evésproblémával érkezik, és más az eredmény mértéke is, amit elérhetünk. Mivel a Budapesti Korai Fejlesztő Központ a gyermekek születésétől hatéves koráig segíthet, a végső, általános cél az, hogy ekkorra a gyermek integrálódni tudjon a közösségbe, együtt tudjon enni a kortársaival, és minél kisebb problémát okozzanak az étkezések a családnak – ezt már Kemény Gabriella, az intézmény fejlesztési vezetője magyarázta el.

Kifejtette: van olyan gyermek, akinél nagy eredmény, hogy a negyedik foglalkozás végére meg tud fogni egy kiflit, vagy bele meri azt mártani egy új szószba, még akkor is, ha meg még nem eszi azt. De van olyan család is, ahol egyetlen terápiás alkalom elég ahhoz, hogy megszabaduljanak a rossz beidegződésektől, és ezzel a problémák egy részét hátra hagyhatják.

Ha tévé vagy tablet előtt eszik csak a gyermek

Manapság sok családban alakul ki szépen lassan az a szokás, amikor a gyermek csak a tévé vagy a tablet nézése közben hajlandó enni. A szülő pedig, ha ezt a helyzetet elfogadja, aközben eteti meg a gyermeket, hogy a kicsi figyelme a képernyőre vagy a kijelzőre terelődik.

A vizuális élmény – ami alapvetően örömteli érzést okoz – szépen lassan áttevődik az evéshelyzetre.

Az evésterápia szakemberei ebben a helyzetben is tudnak segíteni azzal, hogy megmutatják az utat a szülőknek, miként is alakítsák az étkezéseket másképp. Ehhez az kell, hogy a szülő is egyre inkább magáénak érezze a tudást, amelyet az evésterápián látott. Van, hogy érdemes lassan, fokozatosan haladni, és kezdetben például a szülők csak napi egyszer etetik a gyermeket tévé vagy táblagép nélkül, vagy csak az evés végén kapcsolják be a kütyüt. A vizuális élmény pedig – ami alapvetően örömteli érzést okoz – szépen lassan áttevődik az evéshelyzetre. De vannak olyan családok is, akik úgy mennek haza a terápiáról, hogy elhatározzák, nincs többé tévénézés étkezés közben, és ehhez tartják is magukat – mesélte a perinatális szaktanácsadó.