Mit felejtsünk el, hogy az evés ne legyen harc?

Számos rossz étkezési szokást a kisgyermek a szülőtől tanul el, épp ezért – mint az élet minden területén, a táplálkozás terén is – nagy a felelősségünk abban, milyen példát mutatunk gyermekünknek.

– A táplálkozásnak nem élettana, hanem lélektana van, így nem az éhségérzet vezérli, hogy mikor, mit, mennyit eszünk – vallja klinikai gyermek szakpszichológus szakértőnk, Haasné Mayer Magdolna. – Elhízáshoz vezet, ha nincs idő nyugodtan elfogyasztani az ételt, hiszen az agy nem képes követni az általunk diktált tempót, és későn jelzi a teltségérzetet. A felgyorsult életmód miatt olyan gyorsételeket is megeszünk, amik szintén nem egészségesek rendszeresen, hosszútávon fogyasztva. A későbbiekben falási rohamokhoz, emésztőrendszeri rendellenességekhez vezethet, ha a gyermeket sürgeti a szülő evés közben, vagy amikor azt látja a kicsi, hogy a szülő kapkodva eszik és nincs idő normál tempóban közösen elfogyasztani egy ételt.

Tévézés, telefonozás evés közben

– Ha a család rendszeresen a tv előtt eszik, akkor nem az ételre figyel. A gyermek sem az evésre koncentrál ilyenkor, a figyelme „kint van”, azaz elterelődik a belső folyamatairól. Nem azt tanulja meg, hogy az étkezés önmagában örömforrás, így az étel élvezete elsikkad. Ebben a szituációban alakulhat ki az a rossz szokás is, hogy a televízió eszköz lesz a szülő kezében arra, hogy eleget egyen az egyébként rossz evő gyermeke: amíg a kicsi a mesére figyel, a szülő gyorsan megeteti őt.

Nassolás

Rossz étkezési szokások kialakulásához vezethet, ha azt látja a kisgyerek, hogy az édesapja vagy az édesanyja folyamatosan chipset, ropit rágcsál, esetleg édességet majszol a tévé előtt.

– Nagyon gyakran a nassolás átragad a gyermekre, főleg, ha mindig ki van készítve valami harapnivaló a kicsi számára is – figyelmeztet Magdolna. – Ehhez párosulhat a kontrollnélküliség, hogy a gyermek meg sem kérdezi már a szülőt, vehet-e az ennivalóból, hanem csak kiszolgálja magát. Követhetetlen lesz, mennyit és mit eszik a nap folyamán. Épp ezért kell a rendszeresség! Lényeges, hogy már csecsemőkorban kialakítsunk egy étkezések idejéhez alkalmazkodó napirendet, ami aztán segít megbirkózni a mindennapok kihívásaival. A gyermekek ugyanis a szokásaik rabjai. Fontos, hogy mindig egy bizonyos helyen történjen az étkezés, és lehetőleg családi körben. Így biztosíthatjuk, hogy valóban élvezetes legyen a táplálkozás.

Válogatás

Mi történik akkor, ha az édesanya elkészíti az ennivalót, a gyermek viszont nem hajlandó megenni? Klinikai gyermek szakpszichológus szakértőnk szerint az ideális megoldás az lenne, ha mernénk vállalni a természetes következményét annak, ha a kicsi elutasítja az ételt.

– Ha egy gyermek nem eszik, annak az a természetes élettani következménye, hogy éhen marad. Az viszont nem természetes következmény, hogy a szülő dühös lesz, és elkezdi noszogatni, kontrollálni a kicsi szükségleteit, mondván: „Még nem laktál jól, egyél még!” Az sem célravezető, ha nem engedjük felállni a gyermekünket az asztaltól, amíg nem evett annyit, amennyi szerintünk elegendő.

Semmiképp sem szerencsés, ha az evés harcszíntérré válik. Ajánljunk fel kétféle választási lehetőséget, ennyi rugalmasság belefér.

Sőt, az is egy választási lehetőség, hogy nem eszik. Ha a gyermek ez utóbbit választja, akkor viszont nincs visszaút! Ha egy-két óra múlva sír a kicsi, hogy éhes, ki kell bírnunk, hogy nem adunk neki enni a következő étkezésig. Így tudjuk megtanítani a gyermeket a következményekre, megtanul ehhez a rendszerhez alkalmazkodni.

Nem eszik az oviban

– Sokszor panaszkodnak arról a szülők, hogy a gyermekük gyakorlatilag kiéhezetten érkezik haza az óvodából. A háttérben állhat a beszoktatás környékén a szeparációs szorongás vagy a bizalmatlanság is. A szülőt a saját szorongása vezeti ilyenkor: a gondolattól is rosszul érzi magát, hogy a gyermeke nem evett egész nap, ezért étellel érkezik délután a kicsiért. Aki persze hamar megtanulja, hogy „csupán” ki kell bírnia délutánig, amikor bepótolhatja a kimaradt étkezéseket. Ráadásul érzi a kisgyermek, ha nem bíznak benne a szülei. Csak olyan szinten képes a gyermek megküzdeni egy alkalmazkodási helyzettel, amennyire a szülő is bízik benne.

Az étel, mint jutalom

– Akkor probléma az ennivalóval való jutalmazás, ha maga az evés konfliktuskezelési-, vagy figyelemelterelési módszerré válik. Tipikus példája, amikor a szülő vásárolni megy a kicsivel, aki meglát valami játékot, és hisztizni kezd. Erre az édesapa vagy az édesanya édességgel hallgattatja el gyermeket, hogy kiszabaduljon a kellemetlen bolti incidensből. Ha minden esetben ez a hisztikezelés módja, akkor az problémához vezethet. Felnőttkorában is bekapcsol ez a reflex: ha szomorú, az evésbe menekül.

(fotó: Shutterstock)