Varga Miklóst tárcsázom. Elsőre nem veszi fel, de nem is csodálom, hiszen nem elég az elrendelt otthonmaradás, még a március végi havat is a nyakunkba kaptuk. Úgy gondolom, barátaival, kollégáival beszél hosszabban, mert most még erre is van idő. Aztán csörög a telefon: ő hív. A hang. Az énekhang, amelyre születni kell és amely talentummal Varga Miklós csodásan bánt: megőrizte nem csak az X generációnak, de átmentette a mostaninak is. Szóval visszahívott. Utána már csak letenni és elköszönni volt nehéz. De addig, beszélgettünk.

A mai napig óriási siker az általad énekelt és slágerre vitt Európa, és most a feldolgozása is. Hallottad már? Hogyan érint?

– Az elsők között voltam, aki hallhatta, hiszen a két fiú első útja hozzám vezetett. A segítségemet, valamint a hozzájárulásomat kérték a dal megjelentetéséhez. Látván a koncepciót, no meg a mai időket, nem is gondolkodtam sokat. Azt azért érdemes újra felidézni, hogy az Európa, aminek a dalszerzője vagyok, térben és időben teljesen külön született. Varga Misi barátom látott valami furcsa NATO tüntetést, amin túlnyomó többségben hölgyek voltak. Ez őt annyira megfogta, hogy megírta az Európa szövegét. Igen ám, de nekem már korábban megszületett az Európa-dalom, csakhogy nem volt hozzá szövet, illeszkedő szöveg. Így a teljes véletlennek köszönhető, hogy Varga Misi szövege egyszer csak rásimult az én dalomra, amiről egyből kiderült, hogy működik, sőt, semmit nem szabad rajta változtatni. Szóval ez volt az Európa születése, és mivel most hasonlót éreztem, amikor a két fiú megkeresett, így rögtön mondtam, hogy igen. Mi több, az egykori Európa szövegírójának özvegye is azonnal beleegyezett. Így Toldi Tamáson, házi szövegírómon volt a teher, hogy újra szője az egykori szövetet, amin egyébként a fiúk alig, mondhatni semmit nem javítottak.


Csak nem voltál végig ott?

– Most őszinte leszek. Bár koronavírus-járvány van, és mondhatni házi karantén, én kiszöktem a két fiúval a stúdióba. Magamtól is megtettem volna, de a két srác még jobban igényelte, hogy a rögzítésekor ott legyek. Így végig segítettem őket, bár azt hozzá kell tennem, hogy a profizmusuk nagyon meglepett. Szerették volna, ha többet jelenek meg a klipjükben, de végül véleményem szerint, a leginkább elegánsnak mondható megoldás született. Ha valaki látta a felvételt, akkor igen, ott a végén jelenek csak meg, amikor kirajzolódik a legfontosabb, a mának szóló üzenet, miszerint vigyázzunk egymásra. Így megtisztelő, hogy atyai gondoskodással, de finoman a háttérből segíthettem őket. Az pedig külön jól esett, hogy nagyon profi, az eredetihez képest semmilyen csorbát nem szenvedő új Európa dal született, amit mindenkinek – csakúgy, mint a mi Európánkat – érdemes megszívlelnie.

Számos, mondhatni rengeteg előadóművész, énekes jelezte: szinte tönkremegy ebben a járványban, hiszen lemondták az összes előretervezett fellépést. Nálad mi a helyzet?

– Nézd, engem előadóművészként nagyon megráz a koncertek elmaradása. Tengerentúli és egyéb turnéimat mondták le. Ám jelen helyzetben a legfontosabb az emberi élet, az egészség, a mások védelme és a magunk megkímélése. Ez a járvány most mindenkit érint. De nem állok be a panaszkodók sorába, mert akkor a szakmámmal nem lennék őszinte, vagy éppen igazságos. Én az évek során ugyanis gondoltam a nehezebb időkre is, amit idősebb kollégáimtól tanultam el. Fel kell készülni a csúcson is arra, hogy lehet ez majd másként is. Én ezt megtettem, így ez a járvány közvetlenül a családomat nem rázza meg. Ugyanakkor érzem és tudom, hogy sokan vannak, akik napról napra éltek ebben a szakmában, hiszen rengeteg előadó már eddig is így élt. Ők lehetetlen helyzetbe kerültek – és ez független az előadóművészettől.

"Én hiszek a kiéhezett közönségben is, és abban, hogy előbb, bár mostani tudásunk szerint inkább utóbb, vége lesz ennek a járványnak és akkor újra ott állhatunk majd mind a színpadon."

Sokan karanténkoncerteket adnak. Te?

– Megmondom őszintén, én ezekhez a karanténkoncertekhez visszafogottabban közelítek. Nem vitatom el a jóindulatát a pályatársaimnak, akik ebben az új helyzetben is segíteni akarnak, ezért találnak ki különböző online is követhető koncerteket. Nagyon jó kezdeményezesek ezek, hiszen mindegyik a segítségről szól, még pedig túlélni az otthon maradottaknak. De én hiszek a kiéhezett közönségben is, és abban, hogy előbb, bár mostani tudásunk szerint inkább utóbb, vége lesz ennek a járványnak és akkor újra ott állhatunk majd mind a színpadon. Ezért én most ülök a fenekemen és várok. Az más kérdés, hogy az elmúlt jó pár hónapban a saját kis kálváriámat járva ezt muszáj volt megszoknom. Novemberben ugyanis egy súlyos hangszálgyulladást kaptam, ami három hónapra eltiltott mindenfajta énekléstől. Három hónap kellett, hogy a hangom teljesen regenerálódjon, és most már látom: megérte. Amikor újra stúdióba mentem, megdöbbentem, mert a sok pihenés után jobban „szóltam”, mint valaha. Persze, teszem hozzá gyorsan, az már az én személyes tragédiám, hogy amikor visszatérhettem volna, amikor végre minden rendbe jött, akkor megint visszavonulót kell fújnom. Erőm teljében várom tehát most a visszatérést, hiszen a viharfelhők – és ezt biztosan tudom – úgyis elvonulnak.

A családod mennyire van melletted, illetve Te mennyire kell, hogy a családod mellett légy ilyenkor?

– Nagyon. Mindenben. Mikor a hangszálammal küzdöttem, a feleségem és a két fantasztikus gyermekem is a segítségemre volt, vállalták a fellépéseimet. Minden nap megbeszéltük, hogyan tovább, és ők mindenben segítettek, csak hogy tényleg pihenjek. Most meg sajnos, mivel várhatóan még a járvány elején vagyunk, kitartunk. Fegyelmezetten. Mást nem is tehetünk.

Mivel telik most egy-egy napotok?

– Hasonlóan, mint eddig, de azért van, ami nagyon nincs. Az edzés például borzasztóan hiányzik. Hetente látogattam ugyanis a magyar színész labdarúgó-válogatott meccseit, az edzéseket és ez most nagyon hiányzik. Mert hiába van itthon jónéhány sporteszköz, amivel fitten tudom tartani magam, de a társaság pótolhatatlan. Azt hiszem elsősorban ők hiányoznak nagyon, nem is az edzés. Közben azért akadnak örömök is. Például újra rátaláltam az olvasás csodás ízére. Előfordul, hogy délután elkezdek egy háromszáz oldalas könyvet, és azt veszem észre, hogy éjjel teszem le, miután kiolvastam. Most nagyon lekötnek – és hát „adósságom” is van. Sok olyan kötet akad, amit el kellene olvasnom és van olyan is, amit szeretnék újra lapozni. Erre most mind lesz időm.

Új hobbik is megjelentek?

– Nézd, nálam eddig is adott volt a főzés, no meg a háztartási munkák. Mondhatni mindennaposak. Így nem alakítottam ki új hobbikat, új napi rendszereket. Várom a tavaszt, a kertet. Majd, ha már jó idő lesz, akkor biztos, hogy többet leszek a szabadban, ápolom a kertet és nagyokat sütögetünk.

"Az én tanácsom fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, hogy vegyék komolyan és tartsák be azokat az óvintézkedéseket, amik az életüket menthetik meg."

Szerinted mivé válunk, ha ezt kibírjuk?

– Mostanában ezen sokat gondolkodom. Nem tudunk ettől a járványtól elvonatkoztatni, mert mindenhonnan ez néz ránk, számokban, arcokban, tettekben és politikai döntésekben is. Ez lett most az életünk szerves része, és egyben megrontója. Az elején én sem vettem komolyan, legyintettem. Pedig ez nem egy közönséges influenza, amiben, bár sokkal többen meghalnak, mégis immunisabb rá az emberi szervezet. Ez sokkal veszélyesebb. Az én tanácsom fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, hogy vegyék komolyan és tartsák be azokat az óvintézkedéseket, amik az életüket menthetik meg. Itt a felelősség most mindenkié. A fiatalé, aki túlélheti, de átadhatja a fertőzést, és az idősebbé, aki még most is lemegy vásárolni. Ezért is találó ez a videoklip: vigyázzunk egymásra! Ez most mindenkire érvényesen íródik!