Az ENSZ közgyűlése 1999-ben nevezte ki augusztus 12-ét a fiatalok világnapjává. A jeles nap célja, hogy lehetőséget adjunk a fiataloknak, hogy felhívják a figyelmünket a társadalomban elfoglalt szerepükre, jogaikra, kötelességeikre, valamint a nehézségekre – olvashatjuk a mai világnap hivatalos definícióját.

Én még azt is hozzátenném: ezen a napon különösen jó érzéssel mutatunk be olyan fiatalokat, akik a tehetségüknek, kitartásuknak, szorgalmuknak és nem utolsósorban az ambíciójuknak köszönhetően már eddig is elismerésre méltó eredményeket értek el, és az elkötelezettségüket látva minden bizonnyal szép és ígéretes jövő előtt állnak.

Meghatározó kezdetek

Balog Alexandra zongoraművész nemrégiben egy számára különösen kedves jubileumot ünnepelt. Idén júliusban tizedik alkalommal rendezték meg Telkiben az Altalena Zenei Fesztivált és Nyári Akadémiát. Ez a népszerű nyári esemény Alexandra egyik szívügye, már csak azért is, mert a 11 napos programsorozatot ezúttal is az Altalena Zenei Közösség szervezte, amelynek ő az alapítója és művészeti vezetője.

Alexendra elmondása szerint a zenei vénáját és tehetségét vélhetően a dédnagymamájától örökölte, aki zongoraművészként végzett a Zeneakadémián, majd évtizedeken át zongoratanárként dolgozott.

– Hétéves lehettem, amikor az egyik ismerősünk meg akart szabadulni a költözés miatt feleslegessé vált zongorájától, a szüleim pedig úgy gondolták, hogy a nővéremnek és nekem igazán jól jönne az a hangszer, amit végül megkaptunk ajándékba – meséli. – Eleinte a testvéremmel csak úgy, a magunk örömére kezdtünk el játszani rajta, mígnem a szüleink találtak egy fiatal hölgyet itt, Telkiben, aki az utolsó évét végezte a konzervatóriumban, és éppen tanítványokat keresett. Így kezdtünk el járni Füzi Nórához, akinél 2 évig kottát sem láttunk, ugyanis ő anélkül tanított minket. Az óráin hallás után énekeltünk, miközben igyekezett játékos keretek között megszerettetni velünk a muzsikálást. Az első tanárnőnk zeneszeretete és az örömzenélés erejébe vetett hite mindkettőnkben nagyon mély nyomot hagyott.  

Meg sem állt Londonig

A folytatást illetően Alexandra azt is elárulja, hogy később a zongorázás mellett egy darabig csellózott is, végül mégis az „első szerelemnél” horgonyzott le.

– Imádtam zongorázni! Volt olyan nap, hogy reggeltől estig szinte fel sem álltam a hangszerem mellől. Különböző missziókat vállaltam magamra, pl. megtanultam Mozarttól a Török indulót, vagy Chopin-től a Fantaisie-Impromptu-t. Ezek roppant nehéz darabok, de én elszánt művészpalántaként nagyon meg akartam tanulni őket. Később zeneiskolába jártam, majd onnan a Konziba (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Gyakorló Szakgimnáziuma – a szerk.) vitt az utam. Ott egy fantasztikus tanárnővel, Belák Erzsébettel hozott össze a sors, akit a második anyukámnak tekintettem. Az is nagy szerencse, hogy a középiskolában Fejérvári Zoltán zongoraművésztől is tanulhattam: ő készített fel a londoni felvételire.

Merthogy Alexandra a konzit elvégezve a londoni Royal Academy of Music zongoraművész szakán tanult tovább. 2019-ben kitüntetéssel diplomázott a nagynevű intézményben. 2021-től a grazi Kunstuniversität hallgatójaként folytat posztgraduális tanulmányokat.  

Egyre több külföldi felkérést kap

A fiatal zongoraművész azt is hozzáteszi: a Londonban töltött évek alatt egy meglehetősen intenzív időszak kezdődött a szakmai életében.

– Odakint jól lehetett kapcsolatokat építeni, mert számos művésszel találkoztam – idézi fel az angliai esztendőket. – Azokban az években elég sok koncertet adtam Európában, sőt, eljutottam Kínába is. Mígnem beütött a covid, én pedig hazajöttem, egyrészt a lezárások miatt, másrészt, hogy kitaláljam, hogyan tovább. Ezután 2-3 nehezebb év következett, amikor is gyakorlással igyekeztem szinten tartani magam, illetve továbbhaladni, de amikor nincs mire készülni, akkor a motiváció könnyen alábbhagy. A pozitív fordulat tavaly ősszel állt be, és szeptembertől megint nagyon sokat koncerteztem. Itthon is vannak fellépéseim, de inkább külföldi felkéréseket kaptam. Az elmúlt időszakban sokat utaztam, játszottam Mexikóban és New Yorkban is.

A fiatal zongoraművész Magyarország jelentős helyszínei mellett (pl. Müpa, Zeneakadémia, BMC) Európa számos városában – Londonban, Moszkvában, Brüsszelben, Bécsben, Berlinben, Grazban, Bristolban, Párizsban – lép fel.  

– Ahol egyszer koncertet adok, oda általában visszahívnak, és egyre több felkérés érkezik, ami nagyon jó érzés – újságolja büszkén. – Ráadásul így jobban tudok előre tervezni, akár egy évre, vagy még annál is hosszabb időre, és ez megnyugtató.  

Emlékezetes koncertek

– Az első koncertem a Müpában igazán kedves emlék számomra – emlékszik vissza Alexandra. – Ahogy az első szólókoncertem, a tavaly novemberi első saját zongoraestem a Zeneakadémián is fontos emlék marad. Londonban az iskolában játszottam egy zongoraversenyt zenekari kísérettel, ami szintén hatalmas dolog volt nekem. Ahogy a mexikói fellépésem is, ahol egy Mexikóban igazán elismert és népszerű hegedűművésszel játszottam, akinek egyébként a nagyszülei magyarok, és az édesanyja is itt született. Magával ragadó helyszínen, egy hatalmas koncertteremben léptünk fel, és egy nagyon jó zongorán játszhattam: az az este különösen jó élményt jelentett - mesélte a fiatal művésznő.

Valóra válhat egy régi álma

Számos kiemelkedő (verseny)eredménye mellett Alexandra részt vett a Talentum Hungaricum ösztöndíjprogramban, tavaly szeptember óta pedig a Magyar Művészeti Akadémia 3 éves alkotói ösztöndíjában részesül. Alexandra elmondása szerint a bakancslistáján bőven vannak még olyan helyek, ahová szeretne eljutni.

– Kilátásban van jó pár olyan külföldi koncert, amelyek nagyon izgalmasnak ígérkeznek, és közülük több már szervezés alatt áll. Ha minden jól alakul, akkor a Carnegie Hall-ban adok egy koncertet, ami régi álmom. Ez egy másfél éves távlat, de ha létrejön, akkor rendkívül boldog leszek. Nagyon szeretek olasz kisvárosok templomaiban játszani, remélem, a jövőben is bőven lesz rá lehetőségem. Emellett visszahívtak New Yorkba és Mexikóvárosba is, ezeket a fellépéseket alig várom.

Hivatás és szenvedély

Nem hagyhatom ki, hogy meg ne kérdezzem, kik a kedvenc zeneszerzői, ő pedig kapásból válaszol.

– Schubert, Chopin, Schumann – emeli ki a mesterhármasát, majd folytatja a sort. – Mozart, Bach, Bartók és Sztravinszkij…  

Vajon Alexandra számára mit jelent a zene? Mi mindent ad neki a hivatása, és az, hogy zongoraművészként számos helyen megfordul a világban?  

– Amellett, hogy a zene önmagában egy csodálatos, magával ragadó önkifejezési mód, az alkotás folyamata éppúgy nagyon sokat ad, mint az együtt muzsikálás, vagy éppen a szólóban koncertezés. Emellett nagyon szeretek utazni, különböző országokat, kultúrákat megismerni, ez a szenvedélyem. Számomra különleges élményt jelent más kultúrából származó emberekkel együtt zenélni: az ilyen alkalmak és lehetőségek mindig nagyon vonzanak és hihetetlenül motiválnak.

A kémia lett a befutó

Viczián Dániel méltán büszke arra, hogy idén júliusban ezüstérmet szerzett a középiskolásoknak rendezett Nemzetközi Kémiai Diákolimpián. A szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium frissen végzett növendéke 89 ország 348 középiskolásával mérte össze a tudását a Zürichben rendezett nagyszabású megmérettetésen.  

Mindenekelőtt arra vagyok kíváncsi, vajon Dani mikor kezdett el komolyabban érdeklődni a kémia iránt. Már csak azért is, mert a diákkori emlékeimet felidézve, annak idején ez a tantárgy a legkevésbé sem tartozott a legnépszerűbbek közé, mi több, az egyik „mumusnak” számított.

– Ez most is abszolút így van – mondja mosolyogva Dani, aki viszont a nagy többséggel ellentétben mindig is pozitívan viszonyult a vegytanhoz.  – Az általános iskola utolsó éveiben és még a középiskola elején is a kémia, a fizika és a matematika volt a 3 legkedvesebb tantárgyam. Mindhárom egyformán érdekelt, mindhárommal külön is foglalkoztam, a kötelező tananyagon túl is, és mindegyikből indultam különböző versenyeken. Akkor még nem tudtam, mi szeretnék lenni, és hogy a 3 kedvencemből melyik lesz a befutó. Mígnem a 10. osztályban a sok plusz tanulásnak, valamint a versenyekre való felkészülésnek köszönhetően egyre több szépséget fedeztem fel a kémiában, úgyhogy eldőlt a korábbi dilemmám. Onnantól kezdve erre a tantárgyra összpontosítottam.

Sok múlik a pedagóguson

Dani elmondása szerint a kémia iránti elköteleződéséhez az is nagyban hozzájárult, hogy meghatározó pedagógusokkal, szaktanárokkal hozta össze a sors.

– Az általános iskolában Horváthné Érsek Virág keltette fel a kémia iránti érdeklődésemet, és ő segített hozzá ahhoz, hogy az ott megszerzett tudásomra a későbbiekben bátran építhettem – meséli. – A középiskolában pedig Szívós Ádám tanár úr volt az, aki eleinte sokkal jobban szerette volna, ha komolyabban foglalkozom a kémia tudományával, mint én magam, de aztán nagyon ügyesen, éles szemmel, és nem utolsósorban roppant lelkesítően rávezetett arra, hogy megtaláljam magamnak a megfelelő motivációt, és a kémia mellett tegyem le a voksom. Nagyon sokat köszönhetek neki.

Megdolgozott az ezüstéremért  

Vajon az eddigi eredményei közül Dani melyikre a legbüszkébb?  

– Tizenegyedik osztályban ugyan 8. lettem a kémia OKTV-n (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny – a szerk.), de az ottani teljesítményemmel nem voltam kibékülve – magyarázza. – Az idei eredményeimre, például az OKTV-n elért 3. helyezésemre, valamint a diákolimpiai ezüstéremre már azt mondom, ezek rendben vannak, ezekkel elégedett vagyok – teszi hozzá mosolyogva.

Ami a júliusi zürichi diákolimpiát illeti, a magyar csapat válogatóját és felkészítőjét az ELTE kémiai intézete szervezte az OKTV legjobbjai közül válogatva.  

– A kéthetes felkészítés során összesen 4 elméleti vizsgát tettünk és 2 laborvizsgán vettünk részt, ezeknek az összesített eredménye alapján az első 4 helyezett került a diákolimpiára utazó magyar csapatba – mondja Dani. – Az olimpiára való felkészülésem jelentős része angol nyelven zajlott, hiszen a munkához kapcsolódóan jórészt angol nyelvű szakirodalmat olvastam, és szintén angolul oldottam meg gyakorlófeladatokat.

Az ifjú olimpikon szerint maga a verseny mindenképpen nehezebb volt, mint amire számítottak.

– Az egész nemzetközi mezőnyben egyetlen versenyző akadt, aki 90 százalék felett teljesített, ami gyakorlatilag példátlan – teszi hozzá. – A szervezők hosszú és nehéz feladatokkal készültek nekünk. A verseny két fordulóból állt, mindkettő 5 órán át tartott. Az elsőben eleméleti és számolási kérdésekre kellett válaszolnunk, ott nem nyúltunk kémiai anyagokhoz, sem eszközökhöz. A másodikban, a laborfordulóban 3 feladatot kellett teljesítenünk, és nagyon nagy hangsúlyt kellett helyeznünk a pontosságra, valamint a labormunka szép és igényes kivitelezésére.  

Nobel-díjasokkal találkozik

Idén decemberben egy igazán megtisztelő feladat vár a szegedi fiatalemberre: Magyarország 2001 óta küldhet egy fiatal magyar kutatót a Nobel-díj átadási ünnepségére és az azt megelőző egyhetes stockholmi tudományos fórumra. Ebben az évben Danit delegálja a ceremóniára a Magyar Innovációs Szövetség, amiben nyilván az is számított, hogy korábban Dani nyerte el a 32. Országos Tudományos és Innovációs Olimpia III. díját “Antioxidáns hatású enzimutánzó nanokompozitok előállítása” című munkájával. A kutatási munkát a Szegedi Tudományegyetemen működő MTA-SZTE „Lendület” Biokolloidok Kutatócsoport tagjaként 2021-től végezte Dr. Szilágyi István témavezetésével. A kiválasztásnak az egyik alapfeltétele volt, hogy a delegált diákok megfelelő szinten beszéljenek angolul, és kompetensen tudjanak nyilatkozni akár a munkájukról és az eddigi eredményeikről, akár más, hétköznapi témákban.

– Kellemes meglepetésként ért ez a lehetőség, és nyilván nagy megtiszteltetés és öröm számomra, ugyanakkor hatalmas felelősség is egyben – vélekedik Dani. – A díjátadót megelőzi egy konferenciaszerű rendezvény, a Stockholm International Youth Science Seminar (SIYSS), amely egyedülálló lehetőséget biztosít nekünk, fiatal kutatóknak, a 18 országból érkező 25 diáknak, hogy bemutatkozzunk, bemutassuk a kutatásainkat, az eddigi munkáinkat, valamint inspiráló beszélgetéseket folytassunk Nobel-díjasokkal és egymással, ami sok szempontból hatalmas lehetőség mindannyiunk számára.  

Hogyan tovább?

A beszélgetés végén azt kérdezem Danitól, hogy annak idején mégis miért szeretett bele a kémiába.

– Igazából nem nagyon emlékszem, hogy mi az, ami, először igazán megragadott benne – mosolyodik el. – Arra emlékszem, hogy amikor elkezdtem komolyan tanulni és sokat foglalkozni vele, akkor azt egyáltalán nem éreztem tehernek. Még akkor sem, amikor már a korábban a tanulással töltött idő többszörösét fordítottam erre a tantárgyra. Nem feladatnak vagy munkának éreztem, hanem hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak találtam azokat az információkat, amiket megtanultam, és amikre új ismeretként tettem szert.

Dani szeptembertől a Szegedi Tudományegyetemen folytatja a tanulmányait, hol máshol, mint  kémia alapszakon.  

– A mesterképzéssel kapcsolatban még nincsenek konkrét terveim, mert nagyon sok tényező befolyásolhatja a lehetőségeket, a választást – magyarázza. – Az biztos, hogy kémiával szeretnék foglalkozni, hiszen ez az, amiben a legtöbb örömömet lelem. Hogy a kémiának melyik területén találom meg a helyem? Majd elválik.

 

Hasonlóan tehetséges fiatalokról olvashat korábbi cikkeinkben:

Fotó:Schild Tamás, saját
pályaorientációfiatalvilágnaptanulástovábbtanulástehetségzenetudomány