Amikor utoljára beszélgettünk, még kismama voltál, tele pozitív várakozással. Azóta megszületett Hanna Róza, és eltelt négy hónap. Olyan gördülékeny volt a kezdeti időszak, ahogy arra számítottál?

– A kislányom a legcsodálatosabb dolog, ami eddig történt velem, de közel sem volt mindenben annyira ideális az első időszak. Most kezd ez igazán nagyon szép lenni, amikor már rám mosolyog, vagy gesztusai vannak felém. Mert azt tudni kell, hogy nincs azonnali bevésődés, amikor a gyerekedet a kezedbe adják. Ez egy kölcsönös megismerési folyamat. Dolgoznunk kell rajta, amíg összeszokunk mi, mindannyian. És ebben az az igazán szép, ahogyan ez kialakul. Ennek a hangsúlyozását nagyon fontosnak tartom, mert rengeteg téves dologról beszélgetnek a nők egymással, olyan emlékekről, amelyeket a legtöbb esetben az idő szépít meg csupán. Van az a pillanat, amikor azt érzed, hogy anyává lettél, de az odáig vezető út göröngyös. És mivel a nők többsége azonnal az „anyaságot” akarja érezni, kudarcokat élhetnek meg. Ezeket az érzéseket el kell engedni, mert szinte mindenki jó anya, csak meg kell várni a pillanatot, amikor ez megmutatkozik.

Erős jellemű nő vagy. Meg tudtad oldani a kezdeti nehézségeket a saját lelkedben? Vagy mi jelentett segítséget ebben az időszakban?

– Itt nincs olyan, hogy erős vagy gyenge nő. Ebben az időszakban mindenkit a hormonok mozgatnak, csak talán akadnak, akiknek erősebb a mentalitása, könnyebben legyűrik a depis pillanatokat. De ilyenkor még tényleg mindenki ösztönszinten él, és ebben ez a legcsodálatosabb. Nem véletlenül adta a sors, hogy így viselkedjen ebben a helyzetben egy nő. Mert ilyenkor is érződik, milyen borzasztóan erősek és megoldáskompatibilisek is vagyunk. Hiszen bármilyen erős is vagy, a hormonok megtréfálnak, és tényleg jól kell tudni lavírozni.

Túl vagy ezen az időszakon?

– A terhesség utáni depresszión, igen. Nagyon sokat segített mindebben Gábor és az édesanyám, aki a szülés pillanata óta nálunk van. Én valóban támaszkodtam is erre a segítségre, nem erőlködtem azon, hogy majd én mindent megoldok, mert szükségem volt rájuk ahhoz, hogy teljes értékű anya és feleség is tudjak lenni. Így nem igazán vannak ma már hullámzásaim, talán csak akkor, ha Hannika rám mosolyog, vagy tesz egy gesztust felém, mert kommunikálni akar. Akkor megbőget. (Nevet.) És ezekből az élményekből szinte minden napra jut egy-egy, hiszen ő most egy nagyon változó időszakban van.

Gábor hogyan élte meg ezt a rengeteg változást, ami Hanna érkezésével őt is érintette?

– Az apukáknak ez ugyanolyan nehéz, ha nem nehezebb. Mert bennük még annyira sem alakulnak ki azonnal ezek az ösztönök. Ők tényleg „kívülállók”, és nem tudnak a helyzettel mit kezdeni. Minden más, minden megváltozik, minden teher a nyakukba szakad, és náluk a férfiösztönök úgy indulnak be, hogy a családfenntartás, a család megóvása válik elsődlegessé. Más depressziójuk van tehát, de ezt is meg kell tudni oldani közösen, nem szabad elhanyagolni őket sem.

Említetted, hogy te éltél a Gábor nyújtotta törődéssel a kezdeti időszakban. De te tudtál segíteni neki megszokni ezt a helyzetet?

– Azzal, hogy itt volt édesanyám, igen, tudtam Gáborral is foglalkozni, mert nagyon figyeltem arra, hogy ne érezze magát „idegennek” ebben az egész helyzetben, hanem legyen időnk egymásra. És ettől Gábor is nagyon gyorsan példaértékű apává vált. A mai napig ott akar lenni minden szoptatásnál, éreztetni akarja a jelenlétét.

Sok új történeted, élményed, tapasztalatod van, amiket mostantól a csalad.hu oldalon blog formájában fogsz megosztani. Te önmagadban is nagyon erős entitás vagy, rengeteg követővel. Miért döntöttél úgy, hogy a csalad.hu-t választod a közös együttműködésre?

– Az emberek ki vannak éhezve a valóságra, ami nem mindig olyan szép. Ezt szeretném megmutatni, elmondani az embereknek. Azt, hogy ez az állapot a nehézségekkel együtt szép, és egy igazi nagy kaland. Szeretném, ha a nők úgy érezhetnék a bejegyzéseim olvasásakor, hogy kifújhatják a levegőt, mert szinte mindenki jó anya, és mindenkinek büszkének kell lennie arra, hogy ezt végig tudja csinálni. Látniuk kell, hogy ebben a helyzetben az élet mindenkinek ugyanazt adja. A híres emberek is ugyanúgy megjárják és megszenvedik ezt az utat, ezért nem szabad rosszul éreznie magát egyetlen nőnek sem a kezdeti nehézségektől. Nekem nagy követőtáborom van, őket el tudom érni a magam felületén is, de ők elsősorban énekesnőként kezdtek el követni. Egy olyan magazinban viszont, amelyik a családokra fókuszál, a nőket, az anyákat igyekszem megszólítani. Úgy gondolom, jó helyen vannak az írásaim, hiszen azokhoz ér célba, akiknek szánom őket.