A Valentin naphoz egészen 2006-ig nem fűződött egyetlen kellemes élményem sem. Jobban szeretem a vicces, eredeti gesztusokat, mint a túlfűtött, piros plüss szívekkel nyomuló romantikát, és hát február 14-én ez utóbbiból aztán nincs hiány. 17 évesen annyira ráfeszültem a Valentin napozásra, hogy az utolsó utáni pillanatban, teljes pánikhangulatban vettem a szerelmemnek egy piros autós gyerekfogkefét, ezzel is jelezve, hogy én ezzel az ünneppel nem tudok mit kezdeni. Jó vagyok kreatív szülinapozásban, „csak úgy” meglepikben, de ha kötelezően kell ünnepelni a szerelmet, az nekem nem megy. Akkori kedvesem nagyon magára vette a fogkefés poént – pedig esküszöm, nem szájhigiéniai problémákra akartam burkoltam célozni –, és másnap szakított is velem. Így utólag nem csodálkozom ezen.

„Hogy, hogy nem, épp egy Valentin napi bulin csattant el közöttünk az első csók.”

A fájdalmas incidens után jó sokáig megúsztam a Valentin napozást, egészen 26 éves koromig, amikor februárban betoppant a nagy szerelem az életembe. Hogy, hogy nem, épp egy Valentin napi bulin csattant el közöttünk az első csók. Nem gondoltuk ezt akkor végig, mekkora felelőtlenség volt a részünkről 14-én és nem mondjuk 15-én összepuszilkózni, ugyanis ma már a 14. évfordulónkat ünnepelhetjük, és mikor? Valentin napon. Azért az nagyon jó érzés, hogy amikor mindenki más vörös rózsákkal rohangál az utcákon, az én férjem fréziával tér haza, és tudjuk, hogy ez az este akkor is csak a miénk.

Gyanítom, mindenki ezt érzi, vagy ezt szeretné érezni, amikor nagy elánnal készül arra, hogy kedvesével megünnepeljék a szerelmüket. Igaz – ahogy az alábbi kedves történetek is mutatják –, néha több, néha kevesebb sikerrel.

A túlbuzgóság ára

„A barátom már jó előre foglalt helyet a kedvenc éttermünkben, hogy megünnepeljük a Valentin napot. Nem érkezett meg időben, a telefonja pedig ki volt kapcsolva. Másfél óra várakozás után végül én mentem fel hozzá nagy dirrel-durral, hogy vajon mi lehet fontosabb, mint a vacsoránk. Kiderült, hogy meg akart tanulni nekem egy dalt Valentin napra, de nehezebben ment neki, mint gondolta. Azt mondta, ne idegeskedjek, mert készült B-tervvel… Aznap negyedjére láttam vele az Avatart.”

Szerelem vagy szeretet ünnepe?

„Egyik évben a munkahelyemre küldtek egy doboz szívecskés bonbont. Akkor épp nem volt barátom, igyekeztem túltenni magam egy szakításon. Persze, hogy azonnal elkezdett járni az agyam: vajon az exem küldte, vagy a helyes srác a másodikról, akivel elég sűrűn szemeztünk akkoriban. Munka helyett egész nap azon gondolkoztam, hogyan kérdezzek rá, ő küldte-e, anélkül, hogy beégetném magam. Nem jött össze… Nem a jóképű kolléga, de nem is az exem állt a romantikus ajándék mögött, hanem a nagyi, aki az összes unokáját meglepte Valentin napon. Kicsit félreértelmezte a szerelem ünnepét.”

70 éve ugyanúgy

Harry és Doris immár 70 éve alkot egy párt. 70 esztendeje mindig megünneplik a Valentin napot, nem is akárhogyan! De nem kell nagyszabású, romantikus vacsorára, vagy ajándékokra gondolni. Egyetlen egy képeslap köré épül az ő ünnepük, 70 éve ugyanazon képeslap köré. Harry 17 éves volt, amikor háborúba indult. Mielőtt február 14-én felszállt a vonatra, biztosítani akarta kedvesét a szerelméről, így egy képeslappal búcsúzott el Doristól. A pár ezt a lapot azóta is őrizgeti, és minden évben előveszik február 14-én. Nincs virágcsokor, nincs csokoládé, csak egy régi-régi megkopott képeslap, ami segít évről évre felidézni, miért is szeretik egymást olyan nagyon.

(fotó: Shutterstock)

párkapcsolatünnepszerelem