Az észak-amerikai hagyományok szerint az első hálaadás ünnepe az 1600-as évekre datálható. Az Újvilágba menekülő telepesek egy része az éhezés és a hideg áldozata lett az első télen. Akkoriban egy indián törzs segítette a menekülteket, akiket megtanítottak halászni és vadászni, illetve megtermelni maguknak a túléléshez szükséges alapanyagokat. Azóta a Hálaadás napja a bőséges terméshez köthető és az amerikaiak minden évben megünneplik, hogy végre vége az ínséges időknek.

Feltehetjük magunkban a kérdést, hogy hálát adni valóban csak akkor tudunk, ha előtte megtapasztaltuk a nélkülözés érzését is? Még felnőttként is olykor emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy ne vegyünk mindent magától értetődőnek, hiszen bármikor bekövetkezhet egy olyan esemény az életünkben, amikor nem engedhetjük meg magunknak, amit szeretnénk. Egy gyermek számára pedig különösen fontos azon értékek közvetítése, hogy szerencsések vagyunk azért, amink van, és azon sikereknek, amikért keményen megdolgozunk, még édesebb az íze.

Miért lehetünk hálásak és miként közvetíthetjük ezt gyermekünk felé is?

1. Van tető a fejünk felett

Belegondolva abba, hogy az emberiség csaknem fele sajnos nem mondhatja ezt el magáról, mi azon kevesek közé tartozunk, akik meleg ágyban, egy biztonságos környezetben hajthatják álomra a fejüket. Nem kell ehhez kacsalábon forgó palotában élnünk, a legfontosabb, hogy nem az utcán didergünk. Kiváltságos helyzetünket megüzenhetjük csemeténk felé úgy, hogy nem fordítjuk el a fejét egy-egy fedél nélküli ember láttán, esetleg meleg ételt, vagy takarót is ajándékozhatunk az utcán élő embernek.

2. Körbevesznek a szeretteink

Akármilyen felállásban is működik a család, a gyermek elsődlegesen a szülőjében bízik és őt szereti feltétel nélkül. Biztosan lát olyan szomorú példát is az iskolában, amikor valamelyik társának távol élnek, esetleg elhunytak a szülei. Beszélgessünk vele ezekről az élettörténetekről, amelyekből apróságunk érezheti: csodálatos dolog az, hogy egy szeretetteljes légkör veszi körül.

3. Van mit ennünk

Sok gyermek válogatós és eszébe sem jut, hogy vannak a Földön olyan korabeli csöppségek, akiknek bármilyen falat az életet jelentené, mégsem jut számukra mindennapra betevő. Természetesen nem kell „riogatni” az éhezés jelenségével, mégis jó olykor arról beszélni, hogy minden ételt becsülni kell, még ha az nincs kimondottan ínyünkre.

4. Egészségesek vagyunk

milyen szerencsés, amiért ép és egészséges

Ma már – a fejlődő akadálymentesítésnek köszönhetően – egyre több fogyatékossággal élőt láthatunk az utcákon, így valószínűsíthető, hogy gyermekünk számára sem annyira idegen a látvány. Meséljünk neki ezekről az emberekről és ismertessük meg vele ezt a világot is. Akarva-akaratlanul is beköszönt majd a szívébe az érzés, hogy milyen szerencsés, amiért ép és egészséges.

5. Önfeledten játszhatunk

Az a gyermek, akinek vannak játékai, már kiváltságosabb helyzetben van, mint a „harmadik világ” szülötteinek nagy része, ha pedig még saját gyerekszobával is büszkélkedhet, akkor különösen kegyes volt hozzá a sors, ugyanis még a hazánkban élő kicsik többsége sem mondhatja ezt el magáról. A nyílt kommunikáció rendkívül fontos ebben az esetben is, hogy elmondjuk neki: boldog gyerekkora van, ugyanis játékai csak arra várnak, hogy játszhasson velük, a gyerekszobában pedig békésen hajthatja álomra a fejét.

+1. Emlékezzünk a nehezebb időkre

hálát adunk azokért a szép napokért, amikben most részünk lehet

Azzal, hogy néha emlékeztetjük önmagunkat és családunkat is arra, hogy voltak nehezebb időszakok, amikor meg kellett húznunk a nadrágszíjat, kudarcélmény ért, vita volt a rokonságban, esetleg elvesztettük egy szerettünket, ösztönösen hálát adunk azokért a szép napokért, amikben most részünk lehet. Azokért az aprónak tűnő pillanatokért, mint amilyen egy finom étel, egy 5-ös osztályzat az iskolában, vagy egy családtagunk meleg ölelése.

(fotó: Shutterstock)

ünnepkisgyermekvilágraszóló