De honnan ered ez a hagyomány, és ki is valójában a Mikulás?

Szent Miklós – a legendákban élő adakozó püspök

A Mikulás alakja Szent Miklós püspökhöz kötődik, aki a 3–4. században élt, a mai Törökország területén. Szüleit korán elveszítette, örökségét pedig a rászorulók között osztotta szét. Élete során számtalan történet szólt példamutató jóságáról, nem véletlen, hogy a keresztény hagyomány egyik legkedveltebb szentje lett.

Honnan ered az éjszakai ajándékozás?

A legismertebb legenda szerint Szent Miklós három egymást követő éjszaka pénzzel teli erszényt dobott be egy elszegényedett család ablakán, hogy a lányok tisztességgel férjhez mehessenek. Innen eredhet, hogy ma is ablakokba, csizmákba kerülnek az ajándékok.

Miért piros ruhában jár a Mikulás?

Amikor Szent Miklós Myra püspöke lett, hagyományos egyházi öltözéke a hosszú, piros palást és a püspöksüveg volt. A mai Mikulás megjelenése ezt a viseletet őrzi tovább. Innen ered a jól ismert piros kabát, csizma és süveg.

És a Krampusz?

A Krampusz alakja osztrák területről származik, és a téli időszakhoz kötődő régi hiedelmekből nőtte ki magát. A jóságos Mikulás ellentéteként jelent meg, a csintalan gyerekek „félelmetes” figyelmeztetőjeként, de ma már inkább hagyományőrző jelképként találkozunk vele.

Mikulás, Télapó, Karácsony apó – sok ország, sok történet

A globalizációval a különböző országok ünnepi alakjai és szokásai keveredni kezdtek: a finn Mikulás rénszarvasszánon érkezik, az amerikai Santa a kéményen át jön, a mi Mikulásunk pedig december 6-án látogat el hozzánk. Bár a képek és történetek eltérhetnek, a lényeg mindenhol ugyanaz: az ajándékozás öröme és a gyermeki izgalom.

A sokféle hagyomány között épp az a legfontosabb, hogy minden család kialakítsa a saját Mikulás-történetét, amihez évről évre visszatérhet.

Egy nap, amikor a csizmák kifényesednek, az ablakba kerülnek, és a gyerekek izgatottan várják a csengő hangját – olyan ünnep ez, amelyben a felnőttek is újra gyereknek érezhetik magukat.