Szalóki Ági neve sokáig a Besh o’drom – lovári cigány nyelvről magyarra fordítva “Üld meg az utat” – zenekarral fonódott össze. Autentikus magyar népzenei repertoárja széles, de törökül, bolgárul, szerbül vagy akár gél nyelven is szívesen énekel népzenét. 2008-ban Karády Katalin dalaiból készített lemezt, újabban szívesen ad elő Edith Piaf dalokat is. Megszámlálhatatlan fellépése volt New Yorktól Tokióig, tagja volt a Budapest Bárnak, rengeteget énekelt Szakcsi Lakatos Bélával is. Ma legtöbbször a gyermekeknek játszik.

Szüleid pedagógusok. Adódik a kérdés: hogyhogy nem a tanári pályát választottad?

– Zenész vagyok, de ahhoz, amit csinálok, kell pedagógiai érzék, és egy jó népművelő lelkesedése is. Gyerekkoromban kiváló pedagógusok terelgetettek. Nagy hatással volt rám magyar tanárnőm, Maksa Katalin és sokat köszönhetek Bodza Klára énektanárnőnek. Már régen is szívesen babusgattam a kisebbeket, később vigyáztam a zenésztársaim gyerekeire, óvónőképző főiskolára jártam, a Pikler Emmi gyermekotthonban zenés foglalkozásokat tartottam állami gondozott ovisoknak. Nem véletlen, hogy tizenöt éve gyerekeknek énekelek.

De a zenei karriered nem a gyermekkoncertekkel indult. Tudatosan váltottál?

– Igen. Kezdett fárasztani a koncertekkel járó éjszakázás. A zsúfolt fesztiválokat, a füstös kocsmákat, a tomboló bulit nappali fényre, csendesebb zenére cseréltem. Saját zenei ötleteimet szerettem volna megvalósítani. Más hangzást és hangulatot képzeltem a dalaimhoz. Lágyabb, intimebb hangzást. Ehhez társakat kerestem. Sok ötletem volt, így több lemezt és több formációt is alapítottam. Így 9 lemezem készülhetett el. Jó döntést hoztam, amikor zenekart alapítottam, de a mai napig az életem fontos részének tartom az Ökrös együttessel és a Besh o’drommal töltött éveket.

Gyermekeknek játszó zenészként milyen üzeneted van a szülők számára?

– Ahhoz, hogy a gyerekkor boldog legyen, elengedhetetlen a szülők fizikai és mentális jólléte, a szülők önismerete, hiszen a gyerek szüleit tükrözi: szokásait, viselkedését, beszédét, az élethez való hozzáállást. Vannak, akik ösztönösen jól foglalkoznak a kicsikkel, jó szülői mintát visznek tovább. De ez az ösztönösség kikopóban van. Ma, amikor minden pillanatban ezer meg ezer inger éri az embert, nagy segítség lehet a tudatosság: nem árt tudni, mit és miért teszek, amikor a gyerekemmel vagyok. Igazán nagy kihívás milliónyi információ közül kiválasztani azt, ami a legjobban szolgálja az épülését, azt, amivel a legkiegyensúlyozottabb és legörömtelibb gyerekkort élheti meg.

Minden kicsi figyelemre és szeretetre vágyik, megértésre, elfogadásra, gondoskodásra.

Annak, aki gyerekekkel foglalkozik, hatványozottan nagy a felelőssége. Minden kicsi figyelemre és szeretetre vágyik, megértésre, elfogadásra, gondoskodásra. Az, aki a gyerekének megbízhatósága, megértőkészsége által érzelmi biztonságot ad, figyelmet és minőségi időt, az boldogságra képes embert nevel. Az ölbeli játék, a mese, a beszélgetés, a játékkal vagy akár takarítással együtt töltött idő olyan kincs, ami gazdagítja a kicsi életét.

Kiemelt fontosságú az élet első szakaszában megszerzett tapasztalat és tudásanyag. Ezért elkezdtem 0-3 éves korú babáknak is játszani. A babakoncerteken csendesebb hangszerkísérettel, az ovis koncerteknél intimebb térben énekelek, és a szülőkkel együtt mondókázunk, játszunk. Az ölbeli játékok fejlesztik a baba kognitív képességeit, támogatják a mozgásfejlődést és bizonyos agyi kapcsolatok fejlődését, elősegítik a bizalom-önbizalom kialakulását is, erősítik a szülő-gyerek kapcsolatot.