Amikor 2018-ban a KINCS a népesedést és a családok harmóniáját támogató kormányzati intézményként megkezdte működését, melyek voltak a legfőbb célkitűzések?

– A Kopp Mária Intézetet a magyar kormány hozta létre azzal a céllal, hogy legyen a családpolitika mögött egy olyan háttérintézmény, amelynek az a feladata, hogy kutatásokkal, elemzésekkel segítse a szakpolitikai döntéshozatalt. 2018 legelején teljesen a nulláról indultunk, a szakmai munkát pedig 2018 második felében tudtuk elkezdeni, hiszen fel kellett építeni az intézetet. A működésünket illetően fontos szempont, hogy abszolút a szakpolitikához kapcsolódóan végezzük valamennyi kutató, elemző tevékenységünket. Az a feladatunk, hogy a döntéshozatalt támogassuk, illetve, hogy az intézkedések megalapozottságát vizsgáljuk. Ennek megfelelően folyamatos kapcsolatban állunk a politikai döntéshozókkal, most már a családokért felelős miniszterrel és a csapatával, korábban pedig a családügyi és ifjúsági államtitkársággal.

Melyek azok a legfontosabb területek, amelyekre az intézet kutatásai fókuszálnak?

– Elsődleges feladatunk a családpolitikai intézkedések nyomon követése, hatásainak vizsgálata, eredményeinek elemzése. Folyamatosan figyelemmel kísérjük azt, hogy a különféle intézkedéseket hogyan fogadják és mennyien veszik igénybe, legyen szó a Családvédelmi Akciótervről, az Otthonteremtési Programról, vagy a két legutóbbi intézkedésről, a 25 év alattiak személyijövedelemadó-mentességéről, valamint a 13. havi nyugdíj visszavezetéséről. Emellett vannak speciálisabb témákat felölelő kutatásaink is: például felmértük, hogyan értékelik az édesanyák a szülés körülményeit, de végeztünk már kutatást a környezetvédelem és a családok kapcsolódásáról, az értékteremtő gyermeknevelésről a pedagógusok és a szülők körében, vagy éppen a váláshoz vezető okokról. Az idei év első felében indul két nagyobb kutatási projektünk a meddőséggel, a termékenység-tudatossággal kapcsolatban és egy nemzetközi felmérés is elsősorban a környezetvédelem és a család témakörében.

Milyen tapasztalatokkal szolgáltak az említett felmérések?

"Amikor azt kérdezzük, hogy alapvetően mi kell a gyermekvállaláshoz, akkor első helyen azt válaszolják, hogy a stabil párkapcsolat. Ezt követi a biztos munkahely, illetve a megfelelő lakhatási körülmények."

– Összességében azt gondolom, hogy nagyon hálás terület a miénk, a legtöbb kutatásunkból az derült ki, hogy az emberek többnyire kedvezően és pozitívan fogadják a családpolitikai intézkedéseket, a magyarok többsége sokkal inkább egyetért, mint ellenzi azokat. Úgy gondolom, hogy Magyarországon egy kiszámítható és komplex családtámogatási rendszerünk van, amely számos területet felölel és a különböző élethelyzetekben lévő családoknak igazán sokféle lehetőséget biztosít, támogatásokat, kedvezményeket, megoldásokat nyújt.

Az elmúlt években az említett intézkedéseknek köszönhetően több demográfiai mutató is pozitív irányba változott. Például emelkedett az úgynevezett termékenységi arányszám.

– Ami egyébként a gyermekvállalási kedv alakulásának legfőbb mutatója. Az említett növekedés pedig azt jelenti, hogy amíg 2010-ben 5 vágyott gyermekből csak 3 született meg, most már ott tartunk, hogy 4 gyermek születik meg. Ez a ráta 1,23-ról 1,55-re emelkedett, ami egyébként a legnagyobb növekedést jelenti az Európai Unióban, tehát ez egyértelműen azt mutatja, hogy Magyarországon fokozódik a gyermekvállalási kedv.

A családalapítás előtt álló fiataloknál mely szempontok befolyásolják leginkább a nagy elhatározást?

– Amikor azt kérdezzük tőlük, hogy alapvetően mi kell a gyermekvállaláshoz, akkor első helyen azt válaszolják, hogy a stabil párkapcsolat. Ezt követi a biztos munkahely, illetve a megfelelő lakhatási körülmények. Ezért is rendkívül fontos, hogy a magyar családtámogatási rendszer számos elemében munkavállaláshoz kötött, illetve, hogy az Otthonteremtési Program erőteljesen támogatja azokat, akik családalapításban vagy akár családbővítésben gondolkoznak.

Napjainkban házasságot is sokkal többen kötnek, mint 10 évvel ezelőtt.

– Ezzel az Európai Unióban már rekordernek számítunk, mert Magyarországon 10 év alatt majdnem megduplázódott a házasságkötések száma. 2020-ban 84 százalékkal többen házasodtak, mint 2010-ben, mi több, tavaly a pandémiás időszak ellenére 3,1 százalékkal több házasság köttetett, mint 2019-ben. Tehát, valóban úgy tűnik, hogy újra reneszánszát éli a házasság a magyarok körében, amiről azért is fontos beszélni, mert a házasság a gyermekvállalás előszobája. Ha már a számok kedvező alakulásáról beszélünk, azt is meg kell említenünk, hogy az elmúlt évtizedben a harmadikként megszülető gyermekek száma is emelkedett, tehát úgy tűnik, hogy a nagycsaládos életforma egyre inkább trendivé, divatossá kezd válni Magyarországon.

Hogyan alakult a nők foglalkoztatottsága?

– Tíz év távlatából ezen a téren is megfigyelhetjük a pozitív tendenciát, 2010 óta az Európai Unióban Málta után Magyarországon nőtt legnagyobb mértékben, 24 százalékkal a nők foglalkoztatási rátája. Ami külön örvendetes és a mi szempontunkból külön kiemelendő, hogy másfélszeresére nőtt azoknak az édesanyáknak a foglalkoztatási rátája, akik 3 vagy több, illetve akik bölcsődés korú gyermeket nevelnek. Ezekből a számokból arra következtethetünk, hogy mind a nagycsaládos édesanyák, mind a kisgyermekes anyukák egyre inkább össze tudják egyeztetni a gyermekvállalást és -nevelést a munkavállalással. Ma már sokkal könnyebb egyensúlyban tartani a két területet, mint korábban, hiszen számos olyan családtámogatás létezik, amely éppen ezt segíti elő.

Van-e olyan terület, amellyel kapcsolatban önnek hiányérzete van, illetve, ahol mielőbb örömmel venné a pozitív változásokat?

– Az egyik dolog, amit mindenképpen megemlítenék: Magyarországon is egyre több pár küzd meddőségi problémákkal, ami egy civilizációs jelenség. A másik, szintén sokakat érintő probléma pedig, hogy a gyermekvállalás egyik fő pillérének, a stabil párkapcsolatnak a kialakítása sokaknak nehézkesebb a mai világban. Ez nemcsak a koronavírus-járvány miatt alakult így, ami még inkább leszűkítette a személyes találkozásokat, hanem egyéb civilizációs okok miatt is, közrejátszik a digitalizáció, a képzettségi szint emelkedése, de akár a mamahotel-papabank jelenség is. Tehát egyre több olyan tényező van, amelyek miatt manapság talán nehezebb stabil párkapcsolatot kialakítani, mint 20-30 évvel ezelőtt volt.

A mostani járványügyi veszélyhelyzetben sok tanulsággal szolgálhat egy olyan vizsgálat is, amely azt térképezi fel, hogyan hat a pandémia a magyarok lelkiállapotára. Végeztek ez irányú kutatást is?

"A család megtartó, védelmező ereje nagyon erősen megmutatkozott a járvány mindhárom hulláma alatt."

– A járvány mindhárom hulláma alatt készítettünk felmérést ezzel kapcsolatban: tavaly tavasszal, majd ősszel, illetve idén februárban is megkérdeztük, hogy milyen a hangulata az embereknek ebben a helyzetben, illetve, hogy miként alakultak a családon belüli kapcsolatok. Nagyon érdekes, hogy mind a három hullám idején igencsak hasonló válaszokat kaptunk. Összességében azt láttuk, hogy még mindig többen vannak azok, akik inkább nyugodtnak tartják magukat, mint feszültnek, és az is látszódott, hogy a családi kohézió sokkal inkább megerősödött, semmint gyengült. Ez a megpróbáltatásokkal teli időszak inkább összekovácsolta a családtagokat. A család megtartó, védelmező ereje nagyon erősen megmutatkozott a járvány mindhárom hulláma alatt. Mindegyik felméréskor a válaszadók mintegy 70 százaléka mondta azt, hogy a járványhelyzetben igazából nem változtak a családon belüli kapcsolatok, és mindössze 4 százalékuk számolt be romlásról. Ugyanakkor a válaszadók egynegyede mindhárom alkalommal arról nyilatkozott, hogy javultak és erősödtek a családon belüli kapcsolataik, tehát úgy tűnik, hogy a bajban az emberek mégiscsak leginkább a családtagjaikra számíthatnak.

Sokakat érdekelhet az is, hogy a pandémiás helyzetben mitől tartanak leginkább az emberek?

– Ezt is megkérdeztük, és ezeknél a válaszoknál tapasztaltunk egy kis változást az idő előrehaladtával. Míg tavasszal a magyarok nagyjából ugyanannyira féltek magától a vírustól, mint a saját vagy családtagjuk munkahelyének elvesztésétől és annak következményeitől, addig az őszi-téli időszakban érezhetően felerősödtek a betegséggel kapcsolatos félelmek az egzisztenciális félelmekhez képest. De tény, hogy mind a kettő nagyon markánsan jelen van az emberek életében, mindkettő abszolút olyan félelem, amely most gyakorlatilag mindenkinél jelentkezik valamilyen szinten.

A koronavírus-járvány kitörése óta nagyon sokan dolgoztak, dolgoznak távmunkában. Az ön véleménye szerint ez a munkavégzési forma elfogadottabbá, népszerűbbé válhat majd a pandémia utáni időszakban is?

– A járványnak nem sok pozitív hozadéka van, de az egyik az lehet ezek közül, hogy talán a rugalmas, családbarát, atipikus munkavégzési formák egyre inkább elfogadottá válnak mind a munkáltatók, mind a munkavállalók körében. Az elmúlt egy év tapasztalatai azt mutatták, hogy ha a helyzet kikényszeríti, akkor a munkavállalók nagyon gyorsan és rugalmasan tudnak alkalmazkodni a változásokhoz. Talán ez egy olyan hozadéka lesz a mostani helyzetnek, amiből később is profitálhatunk. Azok a munkáltatók, akik korábban meglehetősen konzervatívan vélekedtek az atipikus foglalkoztatásról és nem hittek a távmunkában, a részmunkaidőben, most talán látják, hogy ezek a rugalmas munkavégzési formák is tudnak hatékonyan működni.

A közeljövőben, illetve az idei évben milyen főbb feladatok állnak a KINCS előtt?

– Azt gondolom, hogy a 2021-es év egyrészt azért nagyon fontos esztendő, mert a tavalyi évben lezárult egy 10 éves időszak, és most pontosan a pandémia miatt elkezdődik egy újabb periódus, amikor újra kell tervezni és indítani sok mindent. Továbbra is az a legfontosabb feladatunk, hogy megalapozzuk és figyelemmel kísérjük a családpolitikai intézkedéseket, a családok jólétét és jóllétét szolgáló javaslatokat, vagy akár tegyünk ilyeneket, illetve, hogy megvizsgáljuk, kutatási eredményekkel segítsük a javaslatok, intézkedések kidolgozását, formálását. Folytatjuk a kutatásokat, hónapról hónapra megkérdezzük az embereket a közérzetükről, az életszínvonaluk alakulásáról, illetve minden olyan aktualitásról, amely egy-egy adott hónapban a családjukat érintheti. Ahogy korábban említettem, tervezünk egy, a termékenység-tudatossággal kapcsolatos kutatást, és várható egy nemzetközi projektünk is, ahol a külföldi partnereinkkel együttműködve fogunk egy nagyszabású európai kutatást végezni elsősorban a környezetvédelem és a család témakörében.

A végén engedjen meg egy személyes kérdést. Az elmúlt években ön több alkalommal hangsúlyozta és kiemelte, hogy a női lét talán legnagyobb kihívása a család és a munka közötti egyensúly megteremtése. Három gyermek édesanyjaként hogyan tudta, illetve tudja összeegyeztetni ennek a két területnek a feladatait?

– Álságos lenne azt mondani, hogy könnyű megteremteni az egyensúlyt, különösen akkor, amikor még kicsik a gyerekek, de azt gondolom, hogy rendkívül fontos a szülői feladatok megosztása, a támogató családi háttér, beleértve a nagyszülőket is. Én magam nagyon sokat köszönhetek az édesanyámnak, akitől rengeteg segítséget kaptam, amikor a gyermekeink kicsik voltak. A férjemmel három gyermeket nevelünk, illetve már részben felneveltünk, hiszen a három lányunkból kettő már nagykorú, a legfiatalabb még általános iskolás. A támogató családi háttér mellett azt is fontosnak tartom, hogy olyan munkahelyen dolgozzunk, ahol tolerálják a családi kötelezettségeinket is, ahol a munkaadó figyelembe veszi azt, hogy a munkavállaló nemcsak annak az adott szervezetnek a dolgozója, hanem egyébként családanya, családapa vagy akár nagymama is.